Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

270 333. országos ülés 1908 májas 27-én, szerdán. lekményt találna elkövetni, nemcsak ezen ujabban elkövetett cselekményért, hanem még a régiért is el kellene szenvednie a büntetést, mintha egyszerűen kiállja a büntetést és ez által azzal a cselekménynyel végzett. Tehát a repressziv erő hiányára vonatkozóalg felhozott kifogás alaptalan. Féltik is nagyon sokan a birói tekintélyt. Tény, hogy lesznek oly esetek, a mikor ugyanazon bűncselekmény látszólag fenforogván, egyik esetben a biró kimondja azt, hogy a büntetést elengedi, illetőleg felfüggeszti, a másikban pedig nem teszi. Ettől azonban a birói tekintélyt nem kell félteni, mert ha a birák fel fognak emelkedni e törvény kellő magaslatára és igazán helyesen fogják alkalmazni, akkor nem veszíteni, de nyerni fog a birói tekintély. (Igaz ! ügy van !) És ismerem a magyar nép gondolkozását és intelligencziáját. Ha van nemzet a világon, a mely megérti a jó szót, akkor legelső sorban megérti a magyar, a mely a megbocsátást különben eddig is mindig gyakorolta és nem természete a bosszúállás. Felhozzák, hogy ez osztálybiráskodásra vezet. . (Halljuk ! Halljuk !) Ez egyáltalán meg nem áll. Először is, hála Istennek, a magyar birói kar oly magasan áll, hogy ebben a tekintetben alapos panaszra ok sohasem volt. Másodszor pedig teljesen ki van zárva, hogy oly egyénekkel szemben alkalmazzák e feltételes elitélés intézményét, a kikkel szemben a körülményeknél fogva szigorúbban kell eljárni. Sőt ellenkezőleg, épen a legalsóbb osztályokból kell kiválasztani a birónak az illetőket, mert ott a legalsóbb rangú osztályoknál forognak fenn azok a különös méltánylást érdemlő körülmények, szegénység, nyomorúság, helyes nevelés hiánya, ott van legtöbb alkalma a birónak, hogy a nevelésben nem részesült embereken segítsen és a csekély büntetést elengedje. (Igaz I Ugy van!) És azt hiszem, hogy igaz ugyan, hogy a pénzbüntetés esetén is a feltételes elitélés alkalmazható, de vagyonos emberrel szemben egyáltalán nem forog fenn annak oka, hogy a pénzbüntetés tekintetében az Ítélet végrehajtása felfüggesztessék, annál a jó biró, nézetem szerint, az összeget behajtja, mig ellenben a szegény emberre nézve, a kinél látja, hogy a pénzbüntetést, pl. 100 koronát, nem képes megfizetni, és bekövetkeznék az, hogy le kellene azt ülnie, mondom, a szegény emberre nézve a különös méltánylást érdemlő körülményeknél fogva alkalmazza és helyesen alkalmazza majd a törvény intézkedését. Azt hozzák fel, hogy a birói gyakorlat fog ennek következtében nagy mértékben egymástól eltérni, ingadozni. Ezt az érvet sem fogadhatom el, mert a birói gyakorlat a btk. 92. §-ának alkalmazása tekintetében eddig is több vidéken, többféle volt, másodszor pedig megvan a törvényben a czinozura, a melynek alkalmazását minden birónak tekintetbe kell vennie, ott vannak azonkívül a felsőbíróságok, a kir. táblák, és a Curia, a melyeknél rövid idő alatt ki fog fejlődni oly egészséges birói gyakorlat, a mely irányadóul szolgál, hogy helytelen és téves utakra ne tévedjen egyik bíróság sem. Ha kezdetben kisebb-nagyobb hibák történnének is, meg vagyok róla győződve, hogy rövid idő alatt az egész birói kar át fogja érezni, át fogja érteni a törvény szellemét és ha oly lelkesedéssel fogja kezelni, a mint azt maga az eszme megérdemli, jótállok, hogy áldásos következményei lesznek. (Élénk helyeslés.) Azután felemiitik még azt, hogy a sértett bizonyos önbíráskodásra lesz utalva abban az esetben, ha nem kap elégtételt. Ez nézetem szerint azért nem áll meg. mert a sértett fél az anyagi elégtételt megkapja, azt, a mire tulaj donkéjjen igénye van. Büntetésben is részesül a vádlott, a mennyiben meg van állapítva, hogy személyt, vagy vagyont megsértett és ki van mondva, hogy csak abban az esetben fogja elengedni a bíróság a büntetést, ha jól viseli magát, és azt hiszem, hogy a sértett, a ki nemes jószándékkal megy a bíróság elé, nem utazik arra, hogy megtévedett embertársa feltétlenül beesukassék, (Igaz! ügy van!) hanem nagyobb örömmel látja, hogy a birói szobából vele egyenrangú, megjavult polgártárs lép ki. (Helyeslés. Tapsok.) Nagyon természetes, hogy akkor, a mikor a büntetőtörvénykönyv rendszerébe egy attól sok tekintetben határozottan eltérő alapelveken nyugvó büntető rendszert iktatunk be, bizonyos óvatossággal kell eljárnunk. Igaz ugyan, hogy a külföldi törvényhozások a feltételes elitélés intézményénél már igen messze mentek és igen súlyos bűncselekmények eseteire alkalmazzák, egyes helyeken az 5—10 évig terjedhető szabadságvesztés esetére is alkalmazhatják a feltételes elitélést, azonban nálunk, hol csak most fog meghonosittatni ez az intézmény, egyelőre, mig a néplélekbe beoltja magát, mig a bíróság ezen intézménynyel megismerkedik, óvatosan csupán olyan bűncselekményekre terjesztjük Id a kedvezményt, a melyek természetüknél fogva nem nagyon súlyosak és pedig legfeljebb egy hónapig terjedhető fogház esetére. E tekintetben a törvényjavaslat elég szerencsésen oldotta meg feladatát. (Helyeslés.) T. ház ! A feltételes elitélések után a törvényjavaslat a fiatalkorúak büntetése tekintetében uj rendszerű büntetési tételeket állapit meg. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a mostani büntetőtörvénykönyv 42., továbbá a 83—86. §§-ai e tekintetben igazán barbár intézkedéseket tartalmaztak, (Igaz! Ugy van!) a mennyiben azt a fejlődésben, lévő fiatal gyermeket, a ki a bíróság elé került, a büntetőtörvény majdnem ugyanazon szigorával bünteti, mint a hivatásos gonosztevőt. Kimondja ugyan a régi büntetőtörvénykönyv, hogy fegyház helyett börtön, börtön helyett fogház, fogház helyett pénzbüntetés szabható ki, de ez lényegileg ugyanaz, mert arra a kiskorura nézve lényegileg különbséget nem tesz, ha nem fegyházba, hanem börtönbe kerül, és egyformán romboló hatású az ő erkölcsére, akár börtönre, akár fegyházra Ítéltetik. (Igaz ! ügy van !) Mikor a szoczioíógia azon álláspontra helyezkedik, hogy a társadalomban élő