Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

268 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. minél szabatosabb meghatározását és ezzel együtt a büntető biró kezének szorosabb megkötését czélozta, akkor természetesen a már előbb érintett jogelvnél fogva is, hogy minden bűncselekményt büntetni kell, ez az intézmény kiszorult a büntetőjog fejlődéséből. De midőn felmerültek azok az ujabbi tapasztalatok, a melyek arra mutatnak, hogy a klasszikái iskola alapján felépült büntető jogrendszerek egyáltalában nem érték el azt a czélt, (TJgy van !) amely egyik legfőbb czélja kell hogy legyen a btkv.-nek, hogy necsak elrettentsenek, hanem javitsanak, neveljenek is: (Ugy van!) akkor kezdtek gondolkozni azokról az elvekről, a melyek alapján uj büntetőjogi rendszer iktatható be. így jutottak el arra, hogy olyan egyénekkel szemben, a kiket talán csak a véletlen, szerencsétlen körülmények talán a nevelés hiánya, egy meggondolatlanság, könnyelműség, a szenvedély pillanatnyi fellobbanása vitt rá egy bűncselekmény elkövetésére, ne alkalmazza a biró ugyanazt a mértéket, mint a hivatásos és megrögzött gonosztevőkkel szemben. így jutottak el arra, hogy akkor, mikor a biró elé kerül az illető, az a biró abban az egyénben ne egy tőle idegen és vele ellenséges viszonyban álló társadalmi lényt, hanem a társadalomnak talán egy megtévedt, (Elénk helyeslés.) de javulásra hajlandó és idővel még hasznossá válható tagját is lássa. (Élénk helyeslés.) így jutottak el arra, hogy vizsgálják azokat az összes körülményeket, a melyek az illető tettét befolyásolták, vizsgálják annak a vádlottnak a lelkiállapotát és vizsgálják, hogy vájjon mi czélszerűbb a társadalomra nézve : az-e, ha a börtön levegőjébe teszszük, vagy pedig, ha vele szemben a könyörül étnek, az emberszeretetnek, a humanizmusnak követelményeit éreztetjük. Hock János : A törvények czélja a javítás ! Csizmazia Endre előadó: T. ház! Á mikor két ugyanazonos cselekményt követ el két egyén, akkor csak látszólag ugyanaz. Mások mind a kettőnél a lelki rugók, mások a körülmények, a melyek az illetőket a bűncselekmény elkövetésére bírták. (Igaz! ügy van!) És a velük szemben alkalmazott bűncselekmény eredménye, hatása is egyénileg más és más lesz. Az egyikkel szemben talán a tulszigoru büntetés szükséges, az fogja odavezetni, hogy megjavuljon, a másikkal szemben sokkal nagyobb hatással alkalmazhatjuk az emberbaráti jó szót. (Igaz ! TJgy van !) Ezek a főéi vek vezették arra a tudomány és a tapasztalat embereit, hogy olyan esetekben, a mikor a biróság elé került vádlott oly különös méltánylást érdemlő okokból követte el tettét, hogy ezek mérlegelése mellett az ő bűne nem is esik oly súlyosan latba, mint különben esnék, figyelembe veendőknek Ítélték az illető életviszonyait, képességeit és kérdezték, vájjon az a rövid tartamú fogházbüntetés lesz-e czélszerűbb vele szemben vagy pedig az, ha erkölcsi büntetéssel sújtjuk, megintjük, megállapítjuk a az ő bűnösségét, de a büntetés végrehajtását attól teszszük függővé, hogy megtér-e vagy sem ? Ily esetekben, ha bizonyos megszabott határidő alatt az illető a vele szemben megállapított büntetésre rászolgálónak nem mutatja magát, mert jó magaviseletet tanusit, ez a materiális büntetés elengedtetik és ő nem lesz egész életére megbélyegezve. (Helyeslés.) A feltételes elitélés intézménye háromféle alakban honosodott meg eddig a kontinensen, illetve Amerikában. Legrégebben Amerikában az u. n. angol-amerikai rendszer volt ismeretes, a mely abban állt, hogy, ha egy vádlott a biróság elé kerül, a biró, mielőtt magát a bűncselekményt alaposan mérlegelné, egy megbízott hivatalnokával ennek az előéletét, összes körülményeit kutattatja ki alaposan. Erről jelentést tétet magának és ha ennek alapján azt látja, hogy czélszerűbbnek mutatkozik az, hogy az illetővel szemben a büntetési eljárást megszüntesse, akkor büntetést sem szab ki. hanem megszab egy próbaidőt 3—5 esztendőben és azzal a figyelmeztetéssel bocsátja el a terheltet, hogy ha a megszabott idő alatt magát megfelelően fogja viselni, akkor egyáltalában nem fog büntettetni. Ezen három-öt év alatt hivatalnokaival szigorú ellenőrzés alatt tartja a terheltet, minden lépését, társadalmi viszonyait állandóan ellenőrzi, ha ballépést akar elkövetni, annak következményére jóakaratulag figyelmezteti, és ha ez a hivatalnok azt látja, hogy arra a kegyelemre nem mutatja magát érdemesnek a terhelt, joga van letartóztatni, visszavezetni a biróhoz és a bíró nyomban kimondja az Ítéletet és bünteti az előzőleg elkövetett cselekményért. Ennek a rendszernek előnye kétségtelenül az, hogy a vádlott el sem Ítéltetik, tehát meg sem bélyegeztetik a biróság által azzal, hogy bűnösnek mondatik ki ; azonban igen nagy hátrány az, hogy azon idő alatt nagjmn súlyos, majdnem elviselhetetkn rendőri felügyelet alá helyeztetik egy aránylag kis cselekményért, a: melyet a biró esetleg csak pénzbüntetéssel sújtott volna. Annak fejében, hogy nem büntetik meg, legjobb magaviselete mellett is a rendőrség éber figyelme alatt áll, és erről szomszédai és barátai mind tudomást szereznek. Ennek ezek a hátrányai; és igy helyesebb az én szerény nézetem szerint is, a melyet ez a büntetőtörvényjavaslat itt meghonosít, a franczia rendszer, a mely nem halasztja el az eljárást, hanem az elébe kerülő terhelt ügyét teljességében letárgyalja, az Ítéletet kimondja, az ítélet összes következményeit megállapítja, de ha fenforogni látja azon méltánylást érdemlő körülményeket, ha az elitélt magaviselete, életviszonyai és az eset összes körülményei figyelembevételével, kedvező benyomást nyer, abban az esetben felfüggeszti az Ítélet végrehajtását meghatározott időre, három esztendőre, és a vádlottat elbocsátja azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha ezen idő alatt nem követ el büntetendő cselekményt, melynek folytán ismét a biróság elé kerül, akkor ettől a materiális büntetéstől szabadul. Különösen a mi hazai vszonyainkkal számolva, igen nehéz volna a vidéken oly megfelelő ellenőrző közegeket