Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. 261 a kérdést, az én eszem sem ér odáig, hogy olyan nagyon tisztán látnám az ő igazságát a jelen esetben. Az előadó ur szerint ugyanis nem csupán arról van szó, a mit Kálosi József is előhozott, hogy t. i. valakit polgári perben tanúnak idéztek meg és az nem jelent meg. Az előadó ur előadása szerint ennek az ügynek folytatása képezi tulaj donképen a döntés tárgyát. Ez a folytatás pedig az, hogy valaki tanúnak nem j elenvén meg, a biróság birság terhe alatt idézte őt polgári perben tanúnak és ezen bírságoló végzés emelkedett jogerőre. Ennek következtében a biróság a jogerős bírságoló végzés alapján rendelte el a végrehajtást, és a kérdés az, hogy ha ez a birság a képviselő vagyonából nem hajtható be, vájjon a képviselő egyszerűen a mentelmi jog felfüggesztése nélkül beesukható-e azon pénzbírság összegének megfelelő napokra vagy hetekre, (Ugy van!) Bocsánatot kérek, a két eset egészen eltérő. Az előbbi esetre nézve igenis az a régi igazságügyminiszteri rendelet nagyon helyes, hogy polgári perben a tanúnak meg kell jelennie, ha képviselő is az illető. (Helyeslés.) Odáig csak nem mehetünk a mentelmi jog felfüggesztése dolgában. (Helyeslés.) Hogyha azonban az illető képviselőt ilyen, polgári perbeli tanuképen való megjelenés elmulasztásáért megbírságolták és ezen jogerős végzés alapján a birság erejéig végrehajtást rendeltek el, ez az ö vagyonából nem hajtható be s akkor őt be kellene csukni : hogy ez megtörténhetnék a nélkül, hogy a mentelmi jog fölfüggesztése kéretnék, ezt a nézetet én nem osztom és e tekintetben hozzájárulok az előadó ur felfogásához, hogy ilyen esetben előbb a mentelmi jog felfüggesztését kell kérni és csak a mentelmi jog felfüggesztése esetén lehet az ilyen behajthatatlan birság esetén a képviselőt fogságbüntetésre Ítélni, illetve az ítéletet végrehajtani. Egészen más kérdés az, a mi alakilag elsősorban döntendő el, — és én érdemileg csak azért szóltam mindjárt hozzá, mert az előttem szóló SimonyiSemadam Sándor t. képviselő ur is ezt a sorrendet állapította meg — vájjon ha a mentelmi bizottság határozatáról van szó, a mentelmi bizottság jelentését képviseli- e az előadó ur. Kétséget nem szenved, hogy a mentelmi bizottság formaszerinti határozata nélkül a t. ház még egyes mentelmi esettel sem foglalkozhatik a házszabályok értelmében. Erre nézve az előadó ur szives felvilágosítását elvárom. Azonban bármikép szóljon is ez a felvilágosítás, a t. ház tulajdonképen mégis csak az előadó ur felvilágosítása után lesz tájékoztatva a határozathozatal mikéntjére. Mert ha nincs határozat, akkor a t. ház sem hozhat határozatot olyan ügyben, a melyben még az előző eljárás, t. i. a mentelmi bizottság határozata nem történt meg. Ha azonban a mentelmi bizottság határozata csakugyan formaszerint meghozatott, ugy ezen esetben teljesen magamévá teszem Hédervári Lehel t. képviselőtársam érveit és hozzájárulok ahhoz, hogy az előadó ur javaslata fogadtassék el. Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Baloghy Ernő előadó : T. képviselőház ! Tökéletesen igaz, hogy a mentelmi jogot kodifikálni nem lehet, nem is kell. (Zaj. Elnök csenget.) A ház szuverén módon, esetről-esetre dönt minden kérdésben. Azt a felfogást azonban nem oszthatom, hogy bizonyos normativumokat fel ne lehetne állítani, mert ez a múltban is így történt; bizonyos preczedensekből, hasonló esetekből kifolyólag kifejlődik egy jogszabály, a me^et a ház állásfoglalásával, bizonyos közérvénynyel ruház fel. De erről lehet vitatkozni, kellenek-e ilyen normativumok, vagy nem. (Zaj.) Mondjuk, hogy nem szükséges semmiféle elvi állásfoglalás a ház részéről; elfogadom azt is. Már most ezzel kapcsolatosan azt kell megvilágítanom, hogyan jutottunk a jelen esetben ezen állásfoglaláshoz. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek története a következő. Én egyenes megbízást kaptam a mentelmi bizottság igen t. elnökétől (Mozgás.), hogy készítsek egy előadói tervezetet azon kérdés megoldására vonatkozólag, vájjon a polgári ügyben tanuként megidézett, de meg nem jelent képviselő ellen a kiszabott pénzbüntetés behajtása czéljából végrehajtás intézhető-e a mentelmi jog felfüggesztése nélkül. Simonyi-Semadam Sándor: Ki tette fel a kérdést ? Baloghy Ernő előadó: Ez volt a mentelmi bizottság elnöke részéről nekem feladott tétel. (Zaj és mozgás.) Méltóztassanak megvárni. (Zaj. Elnök csenget.) En gondolkoztam e felett és megadtam a választ erre a tételre olyan formában, hogy válaszomat a mentelmi bizottság ülésén terjesztettem elő. A mentelmi bizottság határozatképes volt, azon jelen volt az igazságügyminiszter ur is és midőn a bizottság elé terjesztettem az e kérdésre vonatkozó választ, akkor a bizottság válaszomat egyhangúlag elfogadta. A tényállás tehát az, hogy ebben a kérdésben a mentelmi bizottság teljesen és forma szerint határozott, még pedig ugy, hogy egyhangúlag magáévá tette azt az álláspontot, a melyet én válaszul adtam a feltett kérdésre. Az tehát, a mit Kálosi t. képviselő ur hangoztat, hogy t. i. itt nem hozatott volna határozat, egyszerűen nem áll, mert hiszen Kálosi képviselő ur is jelen volt azon a mentelmi bizottsági ülésen. Hédervári Lehel: Ez a jelentés nem lett szóról szóra elfogadva. Csak megbeszélés tárgya volt. Baloghy Ernő előadó: A mentelmi bizottság kimondotta, hogy polgári ügyben tanuként megidézett, de meg nem jelent képviselő ellen a kiszabott pénzbüntetés behajtása czéljából végrehajtás intézhető, mentelmi jogának felfüggesztése nélkül. Mikor az a határozat meghozatott, mert hiszen határozat volt, . . . (Zaj.)