Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

261) 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! A helyzet nagyon csodálatos és a kérdés súlypontja Kálosi József t. barátom felszólalása folytán tulajdonképen máshova helyeződött át. Az ő felszólalása nagyon erős vád a bizottság és annak előadója iránt és nekünk mindenesetre tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az igazság ebben a kérdésben, hogy hozott-e az a bizottság tényleg határozatot vagy sem ? Tisztában kell lennünk azzal, hogy az, a mi, mint a bizottság határozata, előttünk fekszik, valóban határozat-e vagy pedig nem az. (Zaj.) Engedelmet kérek, t. ház, ha a bizottságnak valamelyik tagja itt feláll és azt mondja, hogy a beterjesztett jelentés nem határozata a bizottságnak, hogy az a bizottság határozatot nem is hozott, akkor mi nem határozhatunk a felett, hogy elfogadjuk-e vagy sem azt a határozatot, mert nem tudjuk, hogy valóban létezik-e határozat. Én azt vártam, hogy Hédervári Lehel képviselő ur, a ki szintén tagja e bizottságnak, erre a kérdésre fényt fog deriteni ; és ne méltóztassék rossz néven venni, ha mi ezen az utón haladunk, mert megtörténhetik az bármely bizottságban és különösen egy olyan fontos bizottságban, mint a mentelmi bizottság, a mely a képviselőknek egyik legféltettebb joga felett van hivatva őrködni, hogy annak a bizottságnak valóságos határozata nélkül jelentések kerülnek a ház szine elé, a mi által összes alkotmányjogaink egyszerűen semmissé válnának, (Ugy van!) mert hiszen akkor megtörténhetnék az is, hogy nem ilyen kicsiségekben, hanem nagyobb kérdésekben is egyszerűen határozatokat nyújtanának be az előadó urak . . . (Zaj.) Bocsánatot kérek, nem akarok senkit megtámadni, mert nem tudom, hogy áll a kérdés. Baloghy Ernő előadó: Majd felelek reá. Simonyi-Semadam Sándor: Ez esetben tehát tulaj donképen félre volna vezetve a ház és én nagyon kérem az előadó urat, hogy mindenekelőtt ezt a kérdést méltóztassék tisztázni. A dolog érdeméhez is hozzá kivánok szólni. Nem tudom, méltóztatik-e megengedni, hogy ezt külön felszólalás alakjában tegyem, avagy most mindjárt folytassam ez irányban beszédemet ? (Felkiáltások a baloldalon : Halljuk először az előadót!) Elnök : A házszabályok értelmében méltóztassék talán most folytatni. Simonyi-Semadam Sándor: T. ház (Halljuk! Halljuk !) Amennyiben ez a jelentés tényleg jelentése a mentelmi bizottságnak, az esetben hozzá kivánok ahhoz szólani. Kétségtelen, hogy a mentelmi jogokat nem szabad sematizálni, nem szabad azoknak kereteket csinálni, mert minden egyes mentelmi jog specziális eset. Lehetnek dolgok, a melyek tökéletesen azonosak minden egyes fázisukban és az illető képviselőre mégsem állapitják meg a mentelmi jog megsértését. Viszont más esetben ugyanaz a mentelmi jog megsértésének minősíttetik. Teljesen téves, hibás, sőt azt merem állitani, hogy a mentelmi bizottságnak hatáskörébe sem tartozó tehát az, hogy általános szabályokat állapitson meg. (Elénk helyeslés). Ez, hogy ugy mondjam, a törvényhozásnak kézbevétele ; ez törvényalkotás. Ez egy törvényjavaslatszerü dolog, a melyet ide hoznak elibénk és mi ezzel kvázi törvényt statuálnánk ebben a kérdésben. Ezt pedig nem lehet megtenni, mert minden mentelmi eset tökéletesen individuáüs kérdés. (Helyeslés.) Ne méltóztassék itt rossz néven venni Kálosi József t. képviselőtársamnak, de nem tartom helyesnek, hogy ő egy képviselőről szól és azt elég keményen megvádolja azzal, hogy sohasem tesz eleget a bíróság meghívásának, azonban meg nem említi őt. Mert vagy megemlítem az esetet (Ugy van !) és akkor megmondom a nevét is az illetőnek, vagy egyáltalában nem említem fel a dolgot. (Élénk helyeslés.) Ha az eset előáll, akkor tessék azt mint mentelmi kérdést pertraktálni, és akkor az illetőnek neve alatt és az ügynek leirásával kapcsolatban jöjjön elénk az ügy ; akkor lehet az ügyet, mint mentelmi ügyet elbírálni. Azonban teóriában nem lehet ezt az ügyet elintézni s azért azt kérem, ne méltóztassék ezt a jelentést tudomásul venni, hanem méltóztassék felhívni a mentelmi bizottságot arra, hogy ha az eset, mint mentelmi eset fordult elő, az esetről tegyen jelentést és ne teoretizálj on. Megjegyzem, hogy a teóriában is az indokolásba tökétetesen helytelenül van beállítva a dolog. Mert azt mondani, hogy a vagyoni végrehajtás személyt nem érint, jogászok előtt roppant.naiv dolog. (Ugy van !) Hiszen nem lehet elválasztani a vagyont a személytől; hiszen akkor a pénzbírságok, a melyeket a bíróságok kisebb kriminalitások esetében ki szoktak vetni, szintén nem érintik a személyt. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy akkor is ki kell kérni az illetőt a háztól. (Helyeslés.) Ez az indokolás tehát semmiesetre sem állhat meg. A vagyon ellen vezetett végrehajtás igenis érinti a személyt; mert azt hiszem, hogy személyében eléggé korlátozva van az a képviselő, a kit bármily tekintetben vagyonában megfenyegetnek. (Helyeslés. Mozgás a baloldalon.) Hiszen az inkompatibilitás ezen bázison alapszik, hogy t. i. a ki vagyonilag érdekeltté válik valaimben, az képviselői szabadságában van inficziálva és azért inkompatibilis. Azért az a propoziczióm, méltóztassák tisztába jönni a kérdéssel, hogy valóban tárgyaltatott-e ez és van-e határozat, és ha ez a határozat, akkor ne méltóztassék azt elfogadni, mert prinezipiális állásfoglalásokat nem lehet a mentelmi bizottságnak megengedni és megszavazni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék az egyes eseteket elénk terjeszteni és akkor fogunk határozni. (Helyeslés.) Vertán Endre jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház ! (Halljuk!) A jelen esetben én az előadó ur és Kálosi József t. képviselőtársam előadása közt jelentékeny eltérést találok, (Halljuk !) és ne vegye rossz néven Kálosi József t. képviselőtársam és barátom, hogy ámbár ő a maga részéről teljesen tisztán véli látni