Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

május 27-én, szerdán. 259 333. országos ülés 1908 ben az képezte, vájjon a pénzbüntetés behajtását czélzó végrehajtás a szeméyles szabadságot korlátozó kényszereszköznek tekintendő-e vagy sem. A mentelmi bizottság nézete az, hogy : nem, mert a végrehajtást nem tekintheti tulajdonképen a személy, hanem csak ennek vagyona ellen irányuló kényszereszköznek és korlátozó intézkedésnek. E tekintetben pedig nem kivan kivételes szabályokat statuálni az országgyűlési képviselők részére. E szerint tehát polgári ügyben tanuként megidézett, de meg nem jelent képviselő ellen a kiszabott pénzbüntetés czéljából végrehajtás a mentelmi jog felfüggesztése nélkül intézhető ; a mentelmi jog felfüggesztését csak azon esetben kell kérni, ha a végrehajtás eredménytelen maradván, netán a pénzbüntetés szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatásának szüksége merül fel. Ez az átváltoztatás és a büntetés végrehajtása már csak a képviselőház beleegyezése s illetve csak a mentelmi jog felfüggesztése esetén eszközölhető«. Nem kell talán tovább magyaráznom a t. ház előtt, hogy ez szószerinti idézése ennek és ez itt kellőleg indokolva van. De hogy ez a jelentés nem az, a melyet a mentelmi bizottság akar, és hogy az nem olyan akart lenni, mint ez, mutatja az, hogy az általam hivatkozott bizottsági tagtársaimnak megmutattam ezt a rendeletet és az előadó urnak is, a ki aztán nem ismervén ezt, azzal kezdi, hogy tehát ez egy általa pótlólag szerkesztett és az elnök ur által aláirt jelentés. Már most tovább én ezzel nem akarok foglalkozni. Kállay Tamás : Hát ez csúnya dolog ! (Derültség.) Kálosi József: En két indítványt nyújtok be. Első indítványom a következő (olvassa) : »Mondja ki a t. ház, hogy a mentelmi bizottságnak 805. számú jelentése tárgytalan«, vagyis meg van oldva az a jogi kérdés. Ha pedig ez el nem fogadtatik, mert magam is szeretem azt, hogy ha a plenáris ülésben mindenkit meggyőző részletes adatok tárainak fel, van egy másik indítványom, illetve külön véleményem, mely szerint (olvassa) : »Mondja ki a t. ház, hogy a mentelmi bizottságnak 805. számú jelentése az egyöntetű eljárás szabályozása és az igazságügyi politika szempontjából leendő megvizsgálás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittatik.« Ez utóbbit azért vagyok bátor kérni, mert tulaj donképen, még ha nem lenne is tisztázva ez a kérdés, a mint hogy teljesen tisztázva van, épen a polgári perrendtartás most benyújtott és a t. ház előtt fekvő javaslatában foglal helyet ez a kérdés, mert ez perrendi kérdés lenne, a melynek megoldása tulaj donképen épen ugy, valamint büntető ügyben a bűnvádi perrendtartás keretében, ebben, mint polgári ügyben a polgári perrendtartásban foglal helyet. Ragaszkodom indítványomhoz, kérem a két kérdés feltételét s a t. házat arra kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. Csizmazia Endre jegyző: Hédervári Lehel! Hédervári Lehel: Mindenekelőtt, t. ház, kijelentem azt, hogy, mint a mentelmi bizottság tagja, azon a véleményen vagyok, hogy a bizottság és a ház hibát követ el akkor, ha általános normativumokat állit fel. A mentelmi jog nálunk hála Istennek, kodifikálva nincs, nem is vágyunk reá, mert a mentelmi jogot mindig specziálisan, az esethez mérten bíráljuk el. Hiszen, t. ház, a politikai zaklatást csak ugy lehet konstatálni, ha az esetet külön mérlegeljük és nem csinálunk általános normákat. A magam részéről nem vagyok barátja annak, hogy mi a ház által hozassunk határozatokat és alkossunk itt a házban egy mentelmi judikaturát. Ez szokásjogon épül fel, ezt a ház külön esetenként szabja meg ; ne álljunk elő egyöntetű határozatokkal, mert ezek olyan dolgok, a melyeket tartozik a bizottság és a ház követni minden jövő esetben. Ez pedig teljesen illuzórius, mert megmarad a háznak mindenesetre az a szuverén joga, hogy azt az esetet a maga specziális szempontjából ítélje meg. A Kálosi t. képviselőtársam által beadott azon indítványhoz, hogy a jelen esetben a mentelmi bizottságnak javaslata tétessék át az igazságügyi bizottsághoz, részemről nem járulhatok. A mentelmi bizottság, a mely zsüriszerüleg ítélkezik e dolgokban, szuverén bizottság, a mely a maga jogkörét, határozatait idehozza a házhoz, a mi feleltt ismét a háznak van joga a konkrét esetben dönteni (ügy van! balfelől.) ; és mivel kiindulási pontom az volt, hogy nem vagyok barátja az általános normativumoknak, hanem mindig külön-külön az eseteket kívánom elbíráltatni, beszédem folytatása sem lehet az, hogy minden ilyen elvi határozmányt áttegyünk az igazságügyi bizottsághoz. A mentelmi bizottság előadja a maga határozatait és a ház tudomásul veszi azt vagy sem. A jelen esetben azonban tényleg olyan dologról van szó, a mi évtizedeken keresztül uzussá lett nálunk; és ez a tanuzási kötelezettségre vonatkozik. Ezzel a kérdéssel újból előlépni szintén nem volt valami nagyon szükséges, azonban, ha már ilyen irányú javaslat beterjesztetett, én nem látok okot arra, hogy mi ne járuljunk hozzá az előadó ur javaslatához. Arra azonban kérem a t. házat, hogy ne folytassuk tovább azt a prakszist, hogy egy tisztán szuverén bizottság hatáskörét összekeverjük egy más bizottság hatáskörével és formálisan forumokat állapítsunk meg, hogy első a mentelmi bizottság, utána apelláta az igazságügyi bizottság. Ez abszurdum lenne és én kérem, ha már be lett terjesztve, méltóztassék elfogadni az előadó ur véleményét, hangsúlyozásával annak, hogy semmi szükség sem volt arra, hogy a ház ebben a kérdésben nyilatkozzék. A nyilatkozat már megtörtént, de ha mégis előhozatott ez a dolog, ismétlem, nincs ok arra. hogy akár le végy üli a napirendről, akár áttegyük az igazságügyi bizottsághoz. Csizmazia Endre jegyző: Simonyí-Semadam Sándor! í!3*