Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

2o8 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. előtt megjelenni tanúságtétel végett, habár tanusága olyan döntő körülményre vonatkozik is, a melynek tisztázása nélkül az a vitás kérdés el nem bírálható. Végre azután, miután számtalan idézés és fenyegetés daczára sem jelent meg az illető képviselő, kimondja a biró, hogy ennyi meg ennyi pénzbüntetésre marasztalja el az ületőt, a mely le nem fizetés esetén szabadságvesztésre változtatható át. T. képviselőtársunk, a kit megnevezni nem akarok, mert van egy másik is, (Derültség.) bejelenti ezt a háznak, azt mondván, hogy a bíróságnak ezen intézkedésében mentelmi jogát látja megsértve, mert már maga az a tény, hogy pénzbüntetés rovatott ki reája, a mit nem lett volna szabad megtenni a ház tudta és engedélye, más szóval mentelmi jogának felfüggesztése nélkül, a mentelmi jog megsértését tartalmazza, annál kevésbbé menthető a bíróság azon eljárása, hogy ezt a pénzbüntetést le nem fizetés esetén szabadságvesztésre rendeli átváltoztathatónak. Már most a t. előadó ur, a kinek széleskörű ismereteit a jogi tudomány terén ismerjük és méltányoljuk, ebben a kérdésben — mert nem lehet mindenki tisztában a jog minden mezején — előáll és azt mondja, hogy az olyan fontos kérdés, a melyet nem lehet eldönteni a nélkül, hogy egy nagy elvi jelentőségű határozatot a mentelmi bizottság ne hozzon és ne provokáljon a háztól. Előáll egy kész tervezettel, egy igen szépen kidolgozott munkálattal, a melyet a mentelmi bizottság, mivel annak előzményeit nem ismerte, elfogadott. Már most mi történik, t. ház ? Abban a jelentésben az van, mint a mit az 1889 május hó 8-án 18050. sz. a. kelt és a bíróságokhoz kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet tartalmaz. Felolvasom ezt a jelentést és leteszem a ház asztalára, hogy mindenki tudomást szerezhessen róla. A rendelet ezt mondja (olvassa) : »A tanuként idézett országgyűlési képviselők mentelmi joga tárgyában. A képviselőház f. é. április hó 18-án« — 1889-ben, tehát tizenkilencz évvel ezelőtt — »tartott 223-ik ülésében egy felmerült eset folytán a ház mentelmi bizottságának javaslatához képest 2154. szám alatt elhatározta, hogy az országgyűlési képviselők tanúságtétel végetti megidéztetéséhez a képviselőház előleges engedélye nem szükséges.« A midőn azonban törvényszerüleg annak elodázhatatlan szüksége forog fenn, hogy az országgyűlés tanácskozásaínak és működésének tartama alatt akár polgári, akár bűnügyekben tanuként megidézett országgyűlési képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kényszereszközök alkalmaztassanak, ezek foganatosítására a képviselőház beleegyezése, illetőleg a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kéretik. A képviselőház ezen határozata szerint tehát tanúságtétel végett az országgyűlési képviselő bármikor és közvetlenül idézhető meg a bíróságok által, a megjelenés elmulasztása folytán a tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kényszereszközök azonban az országgyűlés tanácskozásainak és működésének tartama alatt csakis a mentelmi jog felfüggesztésének előzetes kieszközlése után alkalmazandók. »Midőn a kir. bíróságot a képviselőház fennidézett határozatának szoros szemmeltartására ngyelmeztetem« — mondja a rendelet — »egyszersmind felhívom a figyelmét arra is, hogy a tanuzási kényszernek a képviselőkkel szemben való ezen korlátozása szem előtt tartandó a kir. bíróságok által akkor is, ha a főrendiház valamely tagjának tanúságtétele válik szükségessé.« Én voltam, a ki ezt észrevettem; közölni akartam az elnök úrral, de akkor nem volt itt, ellenben közöltem ifj. Wekerle Sándor és Héderváry Lehel tagtársainkkal és több másokkal. Tanácskoztunk, hogyan lehetne tárgytalannak tekinteni a már meghozott határozatot, mert ami abban jó, az nem uj, a mi pedig uj, az nem jó. Barátságos utón figyelmeztettük az előadó urat, a ki ezt látszólag elismerte. Már most a mostam határozat polemizál a másikkal és azzal a rendelettel. Mi ismerjük bíróságaink helyzetét; azok tul vannak terhelve rendeletekkel és pótrendeletekkel,, azután kiegészítő és legpótabb rendeletekkel, ugy hogy alig tudnak eligazodni. Ugy hogy ennek a mostani jelentésnek értelme sincsen, reá a legkevesebb szükség sincsen, mert a kérdésről kimerítően intézkedik az a rendelet, a mely 19 év óta hatályban van. A mostani jelentés csak variálj dolgot; talán némelyek nem ismerik, leszek bátor felolvasni és méltóztatnak majd látni, hogy szuperált álláspont. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése azon kérdés tárgyában, vájjon a polgári ügyben tanuként megidézett, de meg nem jelent képviselő ellen a ki szabott pénzbüntetés behajtása czéljából végrehajtás intézhető-e mentelmi jogának felfüggesztése nélkül ?« Már ez a czim mutatja, hogy semmi egyébről szó nincs, mint az általam idézett rendeletnek és képviselőházi határozatnak újból való felelevenítéséről. Le leszek kötelezve, ha a t. képviselőtársam megezáfol. Már most mit mond tovább a jelentés ? (Olvassa) : »A képviselőház 1899. évi április hó 10-én tartott ülésében 2154. sz. a. már kimondotta, hogy »az országgyűlési képviselőnek tanuzástétel végetti megidéztetéséhez a képviselőház előleges engedélye nem szükséges ; midőn azonban törvényszerüleg annak elodázhatlan szüksége forog fenn, hogy az országgyűlés tanácskozásainak és működésének tartama alatt akár polgári, akár bűnügyekben tanuként megidézett országgyűlési képviselők ellen személyes szabadságot korlátozó kényszereszközök alkalmaztassanak, ezek foganatosítására a képviselőház beleegyezése, illetve a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése szükséges.« Ez idézőjel közt van, czitátum az 1889-iki határozatból. Már most a bizottság állítólag azzal foglalkozott volna (Olvassa) : »Kérdés tárgyát a jelen eset-