Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
20 328. országos ülés 1908 májas 20-án, szerdán. Elnök: Engedelmet kérek, nem arról beszél, mert az egész nemzetiségi kérdést itt a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál fejtegetni nem leket. Farkasházy Zsigmond: Hát hol, kérem % Kötött marsrutával nem lehet beszélni! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Rendreutasítom Farkasházy képviselő urat. A nemzetiségi kérdést itt a vallás- és közoktatásügyi büdzsére való vonatkozásában szabad vita tárgyává tenni, más irányban itt nemzetiségi vitát csinálni nem lehet. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Farkasházy Zsigmond: De hát akkor mikor beszéljen a nemzetiségi kérdésről ? Elnök: Másodszor utasitom rendre Farkasházy képviselő urat. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Zichy Vladimir: Ugy hiszem, itt egy kis tévedés forog fenn, mert épen a nemzetiségiek által iskoláinkkal szemben felhozott örökös panaszokról akartam beszélni. (Halljuk ! Halljuk !) A magyar állam engedhetetlen feladatának tartom, hogy midőn egész közéletünk, gazdasági életünk, ügyleteink lebonyolítása megkivánja a magyar nyelv tudását, midőn a sürü érintkezés és a sürü közlekedés egyik főfeltétele a gazdasági boldogulásnak, a magyar állam részesitse a nemzetiségieket abban a jótéteményben, sőt kötelességszerüleg nyújtott előnyben, hogy az állam hivatalos nyelvét, a közös érintkezés nyelvét megtanulhassa. (Élénk helyeslés.) E tekintetben az eddigi mulasztásokat bűnnek tartom, (Ugy van!) bűnnek velük szemben és abszolúte nem tartom jogosultnak, nem látom erkölcsi momentumát annak, hogy bármily csekély mértékben is menthető lenne az, ha még egy generácziót engednénk felnőni igy, (Élénk helyeslés.) hogy gazdasági tekintetben ne tudjon mozogni, hogy ne tudja kenyerét keresni, mert az állam nyelvével, az érintkezés nyelvével nem rendelkezik, (ügy van! Tetszés.) ha továbbra is megengednék, hogy összeütközésbe kerüljön esetleg a törvények egész szigorával, a mikor, tanulatlanul, izgatók által félrevezetve (Ugy van! Ugy van!) a magyar állameszme ellen foglal állást; a legnagyobb mértékben igazságtalanságnak, bűnnek tartanám, ha erre vonatkozólag az állam a szükséges intézkedéseket nem tenné meg, és még egy generácziót engedne felnőni, kitéve azt ezen általam rajzolt keUemetlen következményeknek. (Élénk helyeslés.) A legnagyobb mértékben örömömre szolgál, hogy épen ezen a téren a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, mint azt a férfiút üdvözölhetem, a ki ezen irányban úttörő volt. (Élénk éljenzés.) Azonban, t. ház, a népoktatás rendezésével még nincs betetőzve az az épület, a melyet magam előtt szeretnék látni; a mely nekem garancziát nyújtana arra, hogy ez a demokratikus társadalom hazafiságban és képességben vetekedjék minden más nemzetekével. Ennek kiegészítő részét képezi a felnőttek oktatása, a szabadtanitás is. De, t. ház, ezen annyira hasznos intézménynek is bizonyos korlátok között kell mozognia. (Helyeslés.) Nem engedhető meg az, hogy épen ez a hasznos intézmény kisajátittassék idegen, más országokba való tanoknak, nálunk a praktikus életbe egyáltalán át nem vihető s hazaellenes és nemzetközi vonatkozásukkal ( Ugy van ! Ugy van !) a nemzeti életre bénitólag ható teóriáknak hirdetésére. (Élénk helyeslés.) Gondoskodni kell arról, hogy az állam és társadalom elleni izgatásra ezek egyáltalán ne szolgálhassanak mint fókuszok, mint gyupontok. (Élénk helyeslés.) Röviden ennyi az, t. képviselőház, a mit közoktatásügyünkre vonatkozólag meg akartam jegyezni. (Halljuk! Halljuk !) Legyen szabad most áttérnem a vallásokra, az eszközöknek ama másik csoportjára, a mely rendelkezésünkre áll magyar fajpolitikánk üzésére és támogatására. (Halljuk! Halljuk !) Itt van mindjárt a protestáns egyházak ügye. (Halljuk! Halljuk!) A protestáns egyházak szabad rendelkezési joguknál fogva sok előnyt élveztek ; az ebből folyó előnyöket fel is használták és pedig felhasználták — elismeréssel mondom — arra, hogy a magyar kultúrának hű támogatói és hű szolgái legyenek, (Élénk helyeslés.) sőt menhelyei legyenek akkor, midőn az a magyar kultúra a közéletből majdnem csak a templomba és az iskolába szorult. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, talán fokozottabb mértékben lesz erre szükség a jövőben is és épen azért szeretném azokat a tősgyökeres magyar egyházakat felruházva látni az eszközök egész tárával; (Élénk helyeslés.) szeretném felruházva látni az anyagi eszközökkel is. Az anyagi eszközök elégtelensége esztendőkön keresztül képezte panaszuk tárgyát. Kérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy erre is méltóztassék kiterjeszteni bölcs gondoskodását. (Elénk helyeslés.) Rám, mint katholikusra, nem tartozik az a feladat, hogy a protestáns egyházaknak tisztán kultuszukra szükségeltető eszközökről gondoskodjam; ez az ő dolguk. De az igenis ránk tartozik és az igenis nem lehet ránk nézve közömbös, hogy az az egyház, a mely az abszolutisztikus korszakban a hatalommal szemben elsősorban, első helyen küzdött, hogy az rendelkezik-e oly eszközökkel, mely ennek a küzdelemnek hatásos gyakorlását, keresztülvitelét a jövőben is lehetségessé fogja tenni. (Helyeslés.) Tehát nem alamizsnát kérek én ezen egyházak számára, nem anyagi hozzájárulást, a mely esetleg azután rosszakaratból meg is vonható, nem oly intézkedéseket, a melyek esetleg ezen egyházak szabad elhatározása és függetlenségének behálózására szolgálhatnak alkalmul, (Helyeslés.) hanem oly intézkedéseket kérek, hogy ezen állam által történt támogatás egyszersmindenkorra elvitázhatatlan és el nem sajátítható tulajdonukat képezze. (Helyeslés.) Itt van az én egyházam, a katholikus egyház is. (Halljuk !) Ennek is megvan a maga sebe, de ez nem az anyagi eszközök hiányában keresendő, hanem függetlensége és szabadsága teljes mértékben való érvényesitésének folytonos akadályozá*
