Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

33i. országos üiés Í908 május 25-én, hétfőn. 223 hiány áll be. Ez igen sokszor megtörténik, akkor mikor aratási időben waggonhiány áll elő, akkor következnek be ilyen abnormitások, hogy az Alföldön nagy sóhiány van, már pedig a só kiváló tápszer és különösen szükséges a rendes emésztéshez. így tehát ugy a közgazdaság, mint a közegészségügy eminens érdekei követelik meg, hogy a só törvényes árak mellett álljon mindenkinek rendelkezésére. Ott van pl. a dohánymonopólium. Annak kezelése sokkal bonyodalmasabb, s mégis eltekintve egyes rossz szivaroktél, jól van kezelve. Ezért minden góczponton, minden községben a lakosság számarányához képest egy főáradat, azután kis árudákat kell felállítani, ugy hogy a só mindenkinek könnyen hozzáférhető legyen. Meg kell állapítani, a kis árudáig kiszámítani a fuvarköltséget, megadni a rendes jierczent nyereséget és minden sóárudába ki legyen irva, mennyi a só ára, hogy ne lehessen sóuzsorát folytatni. Ez igen méltányos dolog és a magyar fogyasztó közönség méltán elvárhatja a törvényhozástól és a kormánytól, hogy ezt a sóügyet végre valahára rendezze. Elnök: Szólásra következik ? Novák Dániel: Kérem alássan! (Élénk derültség.) Elnök: Tessék folytatni! Novák Dániel: A pénzügyminiszter ur tárczája körébe tartoznak az állami vasgyárak is. Itt kénytelen vagyok a mélyen t. miniszter ur b. figyelmét felhívni arra, hogy a vaskartell a vasgerendák árát mennyire felemelte. Itt valósággal járomba van hajtva a fogyasztó közönség, mert a vasgerenda-részvénytársaság, a melynek kartelljében a nagyméltósága minisztérium szintén részes, illetőleg szintén hozzájárult a kartelihez, ez a részvénytársaság oly magas áron adja el ezeket a vasgerendákat, mint a finomított vasakat, ugy hogy míg azelőtt 3—4 évvel alig 7—8 forint volt a vasgerenda ára, ma már 12 forinton felül van. De ez az ár is csak a budapesti piaczon érvényes, míg ba én pl. azt kérem, hogy egy vidéki állomásra Diósgyőrről küldjék a vasat, nem onnan küldik, a mely pedig hozzám közelebb van, hanem előbb Budapestre, s onnan a vidékre. Ez tarthatatlan állapot és azért kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogyha már a magyar kincstár vasgyárat tart fenn, szíveskedjék intézkedni, hogy ne fuvaroztassák el az árut előbb Budapestre és onnan a vidékre, hanem közvetlenül a gyárakból bocsássák azokat a vidéki közönség rendelkezésére. Hisz méltóztatnak tudni, milyen rendkívüli fontossága van az építkezéseknél a vasgerendáknak. Már pedig az épitő anyagoknak a drágasága rendkívüli módon visszahat a lakások drágaságára. Ily körülmények között tehát a magyar kincstár, a mely a legnagyobb vasgyáros és a legnagyobb fakereskedő, abban az időpontban, mikor az ország az intenzív fejlődés terére lépett, ebben a tekintetben is azt a politikát kell, hogy kövesse az üzérkedőkkel szemben, a kik igyekeznek az árakat minél jobban felemelni, hogy nivellálólag hasson az árakra, hogy a vásárló közönség fizető képességét tönkre ne tegyék. Hisz nem lehet csodálkozni azon, hogy az épületek felépítése 50°/o-kal többe kerül, a mikor maga a kincstár és a magyar kormány belemegy a vaskartellbe, és felemeli a vasgerendáknak árát 80—90°/

0-kal, tavaly pedig a fának árát emelték fel 30°/o-kal és ugyancsak őszre visszaesett. Ez a nagyon fontos dolog, t. ház, Magyarországon, egy földmivelő államban, a hol a gyáripart is fejleszteni akarjuk, gazdaságunkat intenzivebbé kivonjuk tenni, a hol a törvény kötelességünkként előírja, hogy cselédházakat kell építenünk. Véghetetlen nagy baj, t. ház, hogy Magyarországon csak ezen az egy helyen csak a »Vasgerenda társulatnak lehet vasgerendákat beszerezni és az ugy bánik el velünk, hogy tartsuk szerencsénknek, ha 2—3 hónap múlva megkapjuk azokat, mert ez a bánásmód valósággal a közönségnek járomba hajtása. Még egy dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Üzleti dologban gyakran járok Bécsbe és azt tapasztaltam, hogy ott sokkal jobb a portoriko, mint Magyarországon. JSTem tudom, hogy ez hogy lehet. (Derültséa.) Miért volna jobb a bécsi szivar, mint a magyar? Különösen az olcsóbb szivaroknál tapasztaljuk ezt, mert a drágább szivarok Magyarországon is olyanok, mint Bécsben. Elnök: Kérem, a t. képviselő urnak joga van ezt itt szóba hozni, mivel általánosságban szól a személyi járandóságok cziménél, de talán a dohányjövedéknél ezt jobban lehetne előadni. (Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk ! Nagyon érdekes ! Altalánosságban beszél!) Novák Dániel: Elismerem, hogy a szivargyártás terén nagy haladás tapasztalható, de mindenesetre czélszerű volna talán a dohánygyártást Bécsben tanúimányoztatni és a ruenynyiben lehet, olyan szivarokat készíttetni, mint ott. Ezeknek az előadása után, minthogy teljes bizalommal viseltetem a miniszter ur iránt, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző : Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Csak egy pillanatra veszem igénybe a t. ház szives figyelmét. Én is az adóhivatali tisztviselők státusrendezése dolgában akartam felszólalni, de minthogy Jankovich Marczell t. képviselőtársam már elmondotta azokat a sérelmeket, a melyek ennél a tisztviselői karnál fennállanak, nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, hanem kijelentem, hogy mindenben csatlakozom ahhoz, a mit ő elmondott és tisztelettel kérem a t. miniszterelnök urat, legyen kegyes ugy a t. ház, mint az adóhivatali tisztviselők megnyugtatása végett ebben a kérdésben röviden nyilatkozni,