Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

08 május 25-én, hétfőn. 222 331. országos ülés 19* az álladalonmak 2500 koronájába. A doktor ur pedig, a ki a 25—26 esztendőt elérte, megszerezte a diplomát, dolgozik naponként 5 órát, nem kap esztendőkön keresztül egy fillért. Ez a legnagyobb visszaélés, úgyszólván erkölcstelen állapot, elfogadni valakinek hasznos munkáját, tudományosan képzett ember munkáját elfogadni ingyen, minden dij nélkül. És mivel érdemlik meg a szülők azt, hogy ők az álladalom szolgálatában a maguk zsebére, kenyerén tisztviselőket tartsanak, nem csekély, hanem igen nagy számban? Arra akarom kérni a t. pénzügyminiszter urat, hogy regje tekintetbe ezt a tűrhetetlen állapotot. Szép dolog volna, ha e kormány működéséhez fűződnék az az áldásos emlék, hogy ez a kormány szüntette meg ezt a tűrhetetlen állapotot. És ha az ez esztendei költségvetésben már e gyakornokoknak és díjtalan segédfogalmazóknak rendesen fizetés nem adható, de legalább a miniszter ur jóakarata megteheti azt, bogy mindegyiknek adjon legalább annyi segélydijat, vagy napidijat a jövő hónap 1-étől fogva, a miből e fiatal emberek legalább a napi élelmet kifizethetik. Arra kérem a t, pénzügyminiszter urat, hogy szívlelje meg ezt a dolgot, hogy méltányolja a fiatal emberek és szülők e jogos kérését, ós ha teljesíteni fogja, áldott lesz emléke és hálásak lesznek iránta ugy a fiatal tisztviselők serege, mint a szülők is. Abban a reményben, hogy a t. pénzügyminiszter ur kérésemet meghallgatni és teljesíteni fogja, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Szmrecsányi György. (Nincs itt!) Nóvák Dániel. Novák Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter ur iránt érzett bizalomból a költségvetést elfogadom; mindazonáltal kérem a t. ház engedelmét, hogy néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A társadalom bármely rétege közé megy az ember, mindenütt hallunk panaszokat. Folytonosan panaszokat hallunk, az egyik a lakásuzsorát, a másik a husuzsorát emliti. Van azonban egy másik uzsora is, az u. n. sóuzsora. Sajnos, hogy annak daczára, hogy a só árát törvény szabályozza, a só ennél sokkal magasabb áron kerül forgalomba. A törvény által előirt 9 frt 54 kros sót 18 írtért árulják, a marha-sót pedig, melynek árát az 1904 : XIII. t.-czikk 3 frtra szállította le, ma 12—13 koronájával árulják. A só ára Magyarországon igen fontos kérdés, mert ez nagyon érdekli az állattenyésztő gazdákat. De a fogyasztóközönségre nézve is elsőrangú kérdés, hogy azt a sót, a melyből a magyar közönség közel 34 millió korona értékűt fogyaszt el, milyen áron kaphatja. A törvény előírja, hogy a só árusítása engedély alapján, meghatározott díj mellett történik. Sajnos, ez figyelmen kiräl hagyatik, és azért bátor vagyok a t. pénzügyminiszter urat felhívni, méltóztassék a sóeladást újból szabályozni, és a közvetítést ugy eszközölni, hogy a közvetítés ne legyen olyan túlságosan drága, mint jelenleg. Hogy a közvetítés hogyan történik, azt méltóztatik tudni. A mostani miniszter ur nem oka annak, hogy a sóeladás olyan kezekbe kerül, a melyek azt tulajdonképen űzletszerűleg kezelik bizonyos tekintetben. Én mint máramarosi képviselő, kinek megyéjében nagy sótermelés van, érdeklődtem ez iránt, és megnéztem a kincstárnak az u. n. só-manipuláczióját, és megnéztem ezen ügynökségnek, a Kereskedelmi Részvénytársaságnak szigetkamarai sógyárát. Nem akarom a miniszter urat ezzel vádolni, nem ő kötötte a szerződést. Jóakarattal csinálták, holott tulajdonképen nincs jól, mert az ottani viszonyok nem felelnek meg a törvénynek. Tudvalevő, hogy közel 10 —12.000 waggon sót bevisznek ezen sógyárba, melyből egyrósze 9 frtos só, másik része sokkal olcsóbb ipari só, azonkívül egyrésze marhasó, és mindez egy olyan épületben van, a melynek egyes részei csak deszkafalakkal vannak egymástól elválasztva és igy természetes, hogy a 38 kros, 58 kros, 3 frtos és 9 frt 50 kros só majdnem együttesen kezeltetik. Távol legyen tőlem, hogy a Kereskedelmi Részvénytársaságot talán meggyanúsítanám, de mégis, méltóztassék megengedni, az elhelyezés ott nincs rendben, A denaturálás szintén ott folyik. Hogy mennyi lesz denaturálva, egy hivatalnok van jelen, a ki nem képes^ ezt ellenőrizni, nagyon hézagos az ellenőrzés. Én egy mintát hoztam, s azt ezennel bemutatom a t, háznak, méltóztassék megnézni, ez 58 és 38 krajczáros, ebbe betesznek háromszáz kiló szódát, ez kerül 21 forintba és igy körülbelül 79 forintba kerül 100 métermázsa. Méltóztassék megkóstolni, ez teljesen jó só, ugy bogy daczára annak, hogy ipari czélokra van szánva, emberi czélokra is használható, pedig sokkal helyesebb lenne, hogy a denaturált sót emberi célra ne lehessen használni. Méltóztassék csak megkóstolni. Elnök: Méltóztatik folytatni? Novák Dániel: Én a magam részéről teljesen elitélem azt, hogy a sókezelés ugy, a mint az jelenleg történik, egy részvénytársaság üzletében folytattassék, mert a só, mint egyedárusági czikk a nemzetnek nagy jövedelmet hoz, s igy tulajdonkópen önmagunkat adóztatjuk meg. Ez a bányászatnak a dolga volna, hogy az kezelje, őrölje, denaturálja a sót, s azután eladja a sóárusoknak. Ma ugy történik, hogy a Kereskedelmi Részvénytársaságnak kiadják majdnem az egész sómennyiséget és pedig tiz havi hitelre. A Kereskelmi Részvénytársaság természetesen készpénzért adja a sót a kereskedőknek, de ezek nem akarnak nagy összegeket befektetni és ennek következménye azután az, hogy egyes vidékeken só-