Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

33l. országos ülés 1908 május 25-én, hélfőn. 201 kött meg, a 197. §. alapján a szökés 1—5 évig terjedhető súlyos börtönnel büntetendő, a 199. §. alapján pedig azon harczos állománybeli egyén, — altiszttől lefelé — a ki béke idején nem különös súlyosító körülmények között első izben szökött meg, hat hónaptól egy évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ezért nincs aztán, igen t. honvédelmi miniszter ur, arra eset, hogy szökést halállal büntessenek, mert a kit már egyszer megbüntettek hat hónaptól egy évig terjedhető fogsággal, az a katonai szolgálati idő alatt nagyon fog óvakodni, hogy magát másodszor olyan rettenetes büntetésnek kitegye. Tisztán csak e miatt nem volt rá eset, mert háromszori szökést követel ennek a szabályzatnak 193. §-a és bizony nagyon meggondolja az a szerencsétlen katona, hogy harmadszor kitegye magát annak a veszélynek, hogy egy kis könnyelműség miatt — esetleg mert polgári ruhát vett fel — életét veszítse. Áttérek a büntetőtörvénykönyv egy másik szakaszára, a 254. §-ra, a mely azt mondja, hogy még a bátortalanitó nyilatkozatok is büntette válnak. Tehát semmi egyebet nem kell tenni, az a katona csak azt kell. hogy mondja, hogy ő bizony nem a legszívesebben megy a halálba, vagy e féle nyilatkozatot kell, hogy tegyen, a mit bátortalanitásnak lehet venni, s ez a büntetőtörvénykönyv 254. §-a szerint már bűntetté válik. Azt mondja e szakasz.- »Ha valaki valamely ostromolt vagy ellenség által körülzárt, megerősített helyen ennek átadására csüggeteg vagy vésztjósló beszédet tart.« Nem kell tehát, hogy ő maga hozzájáruljon, csak tisztán kombinálja, vájjon a csapat gyöngesége miatt nem fogja-e feladni a harezot a vezér, elég egy ilyen nyilatkozat arra, hogy kimondják, hogy büntettet követett el és azután a törvény szigorú rendelkezései szerint büntessék. A 255. §. szerint mindezen esetekben rögtöni nagy veszélynél minden elüljárónak jogában áll a bűnöst azonnal felkonczolni. Az emberevő pápuáknál sincsen ilyen rendelkezés. Tehát, ha véletlenül azt meri mondani az a katona, hogy megeshetik az, hogy mi ebben a csatában nem győzünk, az elüljáró szó nélkül felkonczolhatja, a katonai szabályzat 255. §-ára hivatkozva, vagy annak azonnali felkonezolását elrendeli; különben ennek büntetése az a) és b) alatti esetekben, ha ezáltal az erődített helyre vagy hadihajóra nézve veszély támadt, a haditörvényszékileg vagy rögtönitélő bíróság által kimondandó agyonlövetés általi halál. Nem is adják alább a büntető törvénykönyvben a halálnál. Az enyhébb büntetés az agyonlövetés, a súlyosabb az akasztás, de mindig halállal végződik. A felkonczolás mint enyhítő körülmény jön számba. A 262. §-a ennek a törvénynek azt mondja, hogy az, a ki valamely jogerős birói határozattal vagy az arra jogosított elüljáró parancsa által KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIX. KÖTET. reászabott büntetést elszenvedni tartozik, ha a büntetés végrehajtásának az elüljáró vagy a végrehajtó parancsnok tettleges bántalmazásával ellenszegül, akkor a személy minőségének tekintetbevételével a 147. vagy 157. §-ok szerint büntetendő. Hivatkozik a 147. §-ra, a mely szintén nagyon súlyos, 5—10 évig terjedhető büntetést ir elő, és kivételes esetekben, háború esetén ez a bűncselekmény is halállal büntetendő. A 339. §-a ennek a szabályzatnak egyike a legérdekesebbeknek és nemzeti szempontból reánk nézve a legsérelmesebbeknek. Azt mondja ez a szakasz: »A ki a császár iránti tiszteletet megsérti, — tehát a honvédeknél királyt nem ismer, ez a honvédség számára kiadott büntetőtörvény, ós ebben van, hogy »a császár« — történjék bár az személyes megbántással, nyilvánosan vagy több ember előtt felhozott gyalázás, káromlás vagy gúnyolódás által, nyomtatvány, képes ábrázat vagy iratnak közlése avagy terjesztése által, a felségsértés bűntettében válik bűnösé és 1 — 5 évig terjedhető súlyos börtönnel büntetendő.« Tehát a míg az 1878 : V. t.-czikk erre vonatkozó szakasza két esztendei fogházat állapit meg királysértés esetén és ott is számos enyhítő körülményt ismer, addig a katonai büntetőtörvény 339. §-a a császárt megteszi magyar közjogi méltósággá, s a császár iránti tiszteletlenséget — tehát a puszta tiszteletlenséget — 1 — 5 évig terjedhető súlyos börtönnel bünteti. És itt nem tesz különbséget, hogy szóbelileg követte-e el, vagy pedig sajtó utján. S Ezeknél a szakaszoknál mi a legnagyobb veszély ? Erre hivom fel a t. képviselőház figyelmét, mert abszolutisztikus időben ez végzetes veszély lehet. Sehol nincs megállapítva az, hogy a katonai büntetőtörvény hatálya az illető egyénre nézve mikor kezdődik. Érre nézve a legszélesebb mértékben eltérők a vélemények. Itt van például a kezemben egy katonai büntető, fegyelmi, fenyitőjog kézikönyve, a melyet a m. kir. honvédség használatára állított össze Papp Kálmán, m. kir. honvédfőhadnagy-hadbiró, tehát szakember, a kinek az a véleménye, hogy bűnügyekben a honvédbiróság illetékessége alatt áll minden tettleges állományú honvéd és csendőr; a szabadságolt állományú, nyugdíj ázott és szolgálaton kívüli viszonyban álló honvéd a behivó parancs kézbesítésétől vagy annak szabályszerű kihirdetésétől kezdve a honvédbíróság illetékessége alá jut és az alatt addig marad, míg a tettleges szolgálatból ismét szabályszerűen elbocsáttatott. Mi ennek a magyarázata ? Nem kell eg}

;r

éb abszolutisztikus időben, mint behivó parancsot kézbesíteni minden olyan polgár kezébe, a kinek tollától vagy szájától félnek. Kézbesíthetik azt a parancsot egy hónappal hamarább és e szerint a felfogás szerint azonnal a katonai büntetőtörvénykönyv hatálya alatt áll, azonnal alkalmazni lehet rá a 339. §-t, a mely öt évig terjedhető bör26