Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 19 tisztázni kell, hogy a koaliczió kebelébe tartozó képviselők megegyeztethetőnek tartják-e ezzel azt az ígéretüket, melyet a nemzetnek a választáskor tettek, hogy katonai téren njabb áldozatokkal a nemzetet nem fogják terhelni. T. képviselőház ! A katonatisztek fizetése kérdésével már egyszer foglalkoztam a parlamentben és végtelenül örülök, hogy gróf Battyhány Tivadar t. képviselőtársam bejött. Gr. Batthyány Tivadar: Készemről a szerencse ! Nagy György : Akkor ő közbeszólásával támogatta azt a felszólalásomat, melyet a katonatisztek fizetése ellen tartottam. Gr. Batthyány Tivadar: Kérdezze meg Pilisyt! Pilisyvel egy véleményen vagyok. Nagy György: Akkor nem volt! Gr. Batthyány Tivadar: De igen! Nagy György: Még rám is hezitált, amikora tiszti fizetések emelése ellen szóltam. Ennek a képviselőháznak bázisát, alapját a paktum képezte. Csodálatos dolog ez a paktum. Valahányszor áldozatot kell hozni, a kormány mindig arra hivatkozik, hogy paktum van. Ha pedig jogokat kivánunk, akkor azt mondják, a paktum nem is létezik, csak ugy beszélnek róla. Hallottam a t. miniszterelnök ur szájából, hogy paktum nincs, hibásan hivatkoznak paktumra ; de azt is hallottam, hogy van, t. i. akkor mindig van, a mikor ugyanis áldozatokat kellett hozni. E csodaszületésű paktum alapján épült fel ez a mostani képviseviselőház. A paktum szerint, legalább a paktumnak velünk megismertetett része szerint arra köteleztük magunkat, hogy megszavazzuk a rendes, folyó állami szükségleteket, de különösen katonai téren ujabb áldozatokat az átmeneti kormányzat ideje alatt nem hozunk. így nyilatkozott Wekerle Sándor 1906 áprihs 11-én a függetlenségi pártkör Royal-szállodabeli helyiségében, a mikor első izben fejtette ki a kormány programmját. Ugyancsak ezen beszéd szellemében nyilatkozott itt a képviselőházban május 29-én, a mikor szintén kijelentette, hogy katonai téren ujabb áldozatokat e parlament az átmeneti idő alatt nem fog hozni. De hiszen magára a trónbeszédre is utalhatok, a mely a ház június 28-iki naplójának bizonyítása szerint e részben igy nyilatkozik (olvassa) : »Azok a nagyfontosságú közjogi kérdések, a melyek a nemzet és a király közt a korábbi országgyűléseken félreértésekre vezettek, a jelen országgyűlés munkaprogrammjából kirekesztettek.* T. képviselőház! A mikor én 1908 január 30-án interpellácziót terjesztettem elő, erre az a hir késztetett, a mely Bécsből jött, hogy Okolicságyi László t. képviselőtársam, mint a delegáczió hadügyi albizottságának előadója, indítványt terjesztett elő, határozati javaslatot nyújtott be, a.melyben a hadsereg tisztjei, havi díjasai és hadapródjai fizetésének emelését kérte. Kérdeztem ? májas 25-én, hétfőn. 183 akkor interpellácziómban a kormánytól, hajlandó-e hű és következetes maradni a nemzeteié terjesztett programmjához, a melyben bizva, a nemzet többséget adott a koaücziónak, és a mely szerint az átmeneti idő alatt katonai téren a nemzeten'abb áldozatokkal nem fog terheltetni. Akkor interpelláczióm elmondása alatt a függetlenségi és 48-as párt állandóan helyeselte szavaimat a napló — hiteles írás — bizonysága szerint. Sőt a mikor felhoztam, hogy nemzeti jogaink iránt mily czinikus magatartást mutat az osztrák hadvezetőség, akkor gróf Batthyány Tivadar még haragosan, azt osztrák hadvezetőség iránt való haraggal, közbekiáltott: A zászlókérdést sem rendezik! T. képviselőház ! 1908 január 30-án még teljesen az volt a ház hangulata, az volt a felfogás, hogy katonai téren ujabb áldozatot nem lehet hozni, a katonatisztek fizetése nem emelhető. Ugy látszik, a közbejött események a ház egyes tagjainak véleményét megváltoztatták. Ugy látszik, miután a király pártfogásába fogadta a darabontokat, ez a nagy lelki megnyilvánulás nemzeti vívmányként egyeseket aTra birt, hogy most a császár katonáinak fizetését felemeljék, s igy honorálják ezen nagylelkű fejedelmi elhatározást, mely a nemzet ellenségeit vette pártfogásába. De hiszen, hála Istennek, sajtónk is van, és megörökítette ez a sajtó az egyes politikusoknak és sajtóorgánumoknak véleményét a tisztek fizetésének felemelése kérdésében. Csak két újságra hivatkozom, mert nem akarok hosszú felolvasásokkal hosszú időt igénybevenni, hivatkozom a függetlenségi pártnak két orgánumára, a Budapestre és a Magyarországra. A Budapest 1908 január 26-án egy vasárnapi számában a bécsi sajtónak azon híre ellen védekezik, hogy Magyarország képviselőháza hajlandó lenne a tiszti fizetések felemelésébe belemenni és igy ir erről a Budapest (olvassa) : »Nos, az előkelő, magas összeköttetésekkel dicsekvő bécsi lapnak tévedni méltóztatik, a katonatisztek fizetésemelésébe nem megy bele a magyar delegáczió, legalább ellenértékek nélkül semmiesetre sem.« Ugyanekkor a Budapestnek ez a száma közli Barabás Bélának nyilatkozatát a tiszti fizetések felemelésere vonatkozólag. Barabás Béla a tudósítónak azon kérdésére, hogy mi van a tiszti fizetések emelésével, következőképen válaszolt (olvassa) : »Nem hiszem, hogy ezúttal napirendre kerülne ez a kérdés. Én a magam részéről készségesen elismerem, hogy a tiszti fizetéseket rendezni kell, de nem mulaszthatjuk el ezt az alkalmat sem arra, hogy a hadsereg területén a magyar szempontok és a nemzeti törekvések érvényesülésének érdekében erőnket kifejtsük.« A tiszti fizetések felemelésének kérdésével foglalkozik a »Magyarország« is január 31-iki számában és erre vonatkozólag a függetlenségi és 48-as pártnak egyik vezető embere, egyik alelnöke, gr. Batthyány Tivadar t. kéj->viselőtársunk következőkép nyilatkozik. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a nyilatkozatot, mint a melylyel azonosi-