Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

182 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. Ez a beszéd is szórói-szóra igaz ma is. Semmi sem változott; nem kell egyéb, mint a 35 évhez, a melyre Tóth János hivatkozott, hozzátenni az 1902. óta eltelt hat esztendőt. Az egész különbség az, hogy 35 év helyett 41 évet kellene a szövegbe beiktatni. Ma is igaz, hogy a delegáczió nem valósítja meg a nemzet követeléseit, hogy mindent helyeselnek, és ha nem is helyeselnek, ha akad is felszólalás, a mely ellenzi a hadügyminiszter követeléseit, a vége mégis csak a bizalomnyilvánitás, mindennek megszavazása, TJgy látszik azonban, hogy ismerte a hadügyminiszter ur a delegáczió felfogását, kuruczságát és ezért meg merte tenni, hogy a delegáczió határozatával szemben nyiltan állást foglalt és kijelentette, hogy nem hajlandó teljesíteni a magyar delegáczió indítványát. Közbevetőleg mondom, — a méneskari tisztekről tartandó fejtegetéseim körében akartam felhozni, — bogy milyen jóindulattal viseltetik Magyarország iránt a hadügyminisztei, arra egy klasszikus példát tudok felhozni, az adatok a tegnapi napon jutottak kezembe. A részben a földmivelésügyi minisztérium hatáskörébe beosztott méneskari tisztek Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternek 10 éves jubileuma alkalmából alapítványt akartak tenni Darányi nevére. Jóindulattal van irántuk a földmivelésügyi miniszter ur, és ezen szeretetét akarták honorálni az alapítvány megtételével. A pénz össze is gyűlt. Szívesen adták, mert szeretetből adták, nem kényszerből. Az eszme is a méneskari tisztek körében merült fel. Midőn azonban a hadügyminiszter a dolgot megtudta, egyszerűen lefújta az egész mozgalmat, a pénzt három napja adták vissza a tiszteknek. Tehát ilyen, szorosan az érzelmi világ körébe tartozó mozgalomba is beavatkozik a hadügyminiszter. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem a hadügyminiszter ! Majd felvilágosítást fog kapni a képviselő ur. Nagy György: Méltóztassék megkérdezni, szombaton adták vissza a pénzt. Tehát a közös hadügyminiszter elég vakmerő arra, hogy tulaj donképeni hatáskörét túllépve a katonatisztek érzelmi világába is beavatkozzék. Ne hogy ugy tűnjék fel, hogy azoknak a méneskari tiszteknek Darányi Ignácz az első felebbvalójuk, azért kétségbevonták még azon jogukat is, hogy szeretetüknek ilyen kifejezést adjanak. (Ellenmondás jobbfelől.) A miniszter ur bizonyára tudja, hogy tegnapelőtt adták vissza a pénzt a méneskari tiszteknek. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem a hadügyminiszter ! Okolicsányi László : Nem a hadügyminiszter, hanem a földmivelésügyi miniszter adta vissza. Nagy György: A földmivelésügyi miniszter ur adta vissza a hadügyminiszter ur beavatkozása folytán. (Ellen-mondások jobbfelől.) A pénz a földmivelésügyi minisztériumban volt, ott akartak alapítványt tenni. Engem nem lehet olyan könynyen megtéveszteni, mert tisztában vagyok a kérdéssel. Tényleg a pénz a földmivelésügyi minisztériumban volt, oda gyűjtötték össze, de a hadügyminiszter avatkozott bele. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ezt nem lehet csürni-csavarni. (Zaj.) Nagy György : Méltóztassék nyugodtan lenni, honvédelmi miniszter ur, a méneskari tisztek helyzetével ugy is hosszasabban fogok foglalkozni (Derültség.) és ott rá fogok mutatni arra, hogy milyen a szellem, milyen az irányítás és egyszersmind ki fogom jelölni azt az utat, a melyet követni kell ebben a kérdésben. Itt csak most incidentaliter vetettem fel a kérdést. Azt hiszem, okiratokkal, megdönthetetlen bizonyítékokkal sikerült igazolnom azt, hogy a magyar királyi honvédségnél alkalmazásban álló vezérkari tisztek a közös hadseregből kerülnek ki. Más időben, a mikor a lelkek nem volnának ilyen fásultak, a mikor a közöny nem nehezednék ugy reá a szivekre, parlamenti vihar törne ki ilyen jelentésnek tárgyalásakor; más esetben elseperte volna a parlament Ítélete a honvédelmi minisztert székéből, ha egy interpelláczióra, a mely épen a honvédség érdekében történt, azzal válaszolt volna, hogy négy honvédtisztet kihelyeztek a vezérkarból és négy_ közöshadseregbeli tisztet neveztek ki helyükbe. Én jól tudom, szívesen aláírom, hogy ez nem a t. honvédelmi miniszter urnak intencziója, hogy ez Conrád vezérkari főnök műve ; de arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy álljon ellen Conrád elosztrákositó törekvéseinek. Utóvégre neki beleszólása ebbe nem is lehetne, mert ez tisztán a honvédelmi miniszter ur hatáskörébe tartozik. Rámutattam arra is, hogy Conrád jogtalanul, törvénytelenül rendeleteket osztogat a honvédség tisztjeinek, ezt beismerte maga a honvédelmi miniszter ur is és kijelentette, hogy intézkedni fog, hogy jövőben ilyen szabálytalanság ne történjék. De a bogy én értesültem, még ilyen irányban nem ment ki rendelet, a Rendeleti Közlönyt végig tanulmányoztam, de ugy láttam, hogy erre vonatkozó rendelet még nem adatott ki. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A vezérkar nem ad ki rendeleteket a közlönyben. Nagy György: A mikor a honvédséget igy igyekeznek közössé tenni, akkor viszont nemzeti ellenértékképen egy vívmányról is számoljunk be. Követelik az os.ztrák szelleművé tett hadsereg tisztjei fizetésének felemelését. T. képviselőház ! Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezzel a kérdéssel tárgyilagosan, sine ira et studio, de behatóan, részletesen foglalkozzunk. Tisztázni kell azt a kérdést, joga van-e ennek a képviselőháznak egyáltalában a tisztifizetések kérdésével foglalkozni; tisztába kel hozni azt, hogy a képviselőháznak hatáskörébe tartozik-e ez a. kérdés, vagy pedig — a mint illetéktelenül felvették -— a delegáczió hatáskörébe; és végül