Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

'08 május 25-én, hétfőn. 179 S3Í. országos ülés 19 tisztet kihelyeztetett ismét, és helyettük négy közöshadseregbeli tisztet vitetett be a létszámba. A honvédelmi miniszter ur azzal védekezett interpelláczióm ellen, hogy a vezérkari tisztek kinevezésénél tisztán a Kriegsschuleban tanusitott eredményt, illetve haladást vette tekintetbe. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A tudományos képzettséget! Nagy György : Méltóztassék csak meghallgatni, adatokkal fogok czáfolni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Tessék ! Nagy György: Elsősorban azt az anomáliát hozom fel, hogy a minősitést hét pecsét alatti titoknak tartják. Álmodni sem szabad annak a katonatisztnek arról, hogy mennyi a rangszáma. Csak ugy titokban kell ezt megtudni jólelkű közvetítés folytán. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Spion által! Nagy György: Nevekre nem akarok hivatkozni, t. ház. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Tessék csak hivatkozni ! Nagy György : Ki lett nevezve olyan tiszt, a ki 70—80 között kapott minősitést a Kriegsschuleban és ezek miatt mellőzték a 43—44—60. minősitésszámot elnyert tiszteket csak azért, mert azok honvédtisztek voltak. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem áll! Nagy György : Ezek hiteles adatok ; méltóztassék majd bemutatni a minősitést. Ha látom, hogy ez nem áll, akkor szivesen vagyok hajlandó konczedálni, hogy engem tévesen informáltak. De addig határozottan fentartom, hogy a inig most ilyen magas rangszámuakat nevezett ki a honvédelmi miniszter ur, mellőzött más hármat azért, mert azok honvédtisztek voltak. Már pedig épen Conrád vezérkari főnök intencziója az, hogy a honvéd-vezérkart betöltsék közös hadseregbeli tisztekkel. Azért is van nagy szükség erre, mert — hogy csak egyre hivatkozzam — a honvédek leteszik a honvédesküt, a közös hadseregbeliek pedig azt nem teszik le. Nem mondom, hogy a honvédeskü erőteljesen biztositja alkotmányunkat. Hiszen ezen esküben sem tesz emlitést a honvéd a magyar alkotmányról. Épen azért, hogy a t. ház előtt világosan álljon a kérdés, megszereztem a honvédeskünek a szövegét, és azt ismertetem a t. ház előtt. Ebből következtetni lehet, — már tisztán az alkotmánygaranczia szempontjából is — hogy mi szükség van arra, hogy a honvédségnél alkalmazásban álló vezérkari tisztek testülete a honvédek vagy a közös hadsereg tisztjei közül neveztessenek-e ki ? A honvédség esküje a következőkép hangzik (olvassa) : »Mi ünnepélyesen esküszünk a Mindenható Istenre, hogy felséges fejedelmünk és Urunk I. Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya és hazánk szentesitett törvényei iránt hűséggel és hódolattal viseltetünk. Esküszünk, hogy ö felségének, Ö felsége vezéreinek és minden egyéb elöljáróinknak s felebbvalóinknak is engedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük minden ellenség ellen, bárki legyen is az, vízen és szárazon, éjjel és nappal, ütközetekben, rohamokban, csatákban és bárminemű vállalatokban, szóval mindenütt, mindenkor s minden alkalommal vitézül és férfiasan harczolunk, csapatainkat, zászlóinkat és lövegeinket semmi esetre el nem hagyjuk, az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe sem ereszkedünk és magunkat mindig a haditörvények szerint és derék honvédekhez és harezosokhoz illő módon viseljük, és így becsülettel élünk és halunk. Isten minket ugy segéljen. Ámen !« Ez az eskü megjelent a honvédség szolgálati szabályzatának első részében. Már most, a míg a honvédségnél szolgáló tisztek a honvédesküt leteszik, addig a közös hadseregbeli tisztek sem ennek az országnak az alkotmányára, sem törvényeire nem tesznek esküt, hanem csak a legfőbb hadúrnak esküsznek, a kit a magyar törvények nem is ismernek ; ezt a kifejezést a honvédség is törvénytelenül alkalmazza, a Rendeleti Közlönyben is benne van, a mire később még rá fogok térni. A legfőbb hadúr fogalmát magyar törvény, a magyar alkotmány nem ismeri; az osztrákok teremthetnek maguknak legfőbb hadurat ; mi csak a magyar királyt vagyunk kötelesek ismerni s csak a király által szentesitett törvényekben lefektetett jogait vagyunk kötelesek respektálni. De nem csak én mondom, hogy veszélyes a közös hadseregbeli tiszteknek a honvédségnél való alkalmazása, hanem egy sokkal illetékesebb szakértőnek ismertem meg e kérdésben véleményét és ez Bolgár Ferencz államtitkár, a ki a háznak 1889. május 28-án tartott ülésén szépen, meggyőző érvekkel, ragyogó igazsággal, a tényeknek, a nemzet érzésének, a nemzet lelkületének mindenben megfelelőleg a következőket mondotta, mikor arról volt szó, hogy közös hadseregbeli tiszteket áthelyeznek a honvédséghez (olvassa) : »Ha ez igaz, t. ház, akkor ezen számos áthelyezés elsősorban a honvéd tisztikar szellemére mindenesetre rossz hatással volna. Megrövidítve érezné niagát«. — mintha csak ma hallanám ugyanazoknak a honvédtiszteknek a panaszát, a kiket kiszorítottak a vezérkarból. Mintha igazán megtanulták volna az államtitkár urnak a beszédét, ugyanezekkel a meggyőző érvekkel akarják a maguk igazságát most bizonyítani. Azt mondja az államtitkár ur a megrövidítés érzetéről, hogy . . . »és pedig jogosan. Másrészt azonban t. ház, én, eltekintve a honvédtisztikar érdekeitől, kell, hogy már tisztán magyar szempontból is állást foglaljak a számosabb áthelyezésekkel szemben a közös hadseregből a honvédséghez, hiszen, 23*