Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

ISO 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfon. mióta szerencsém van a t. ház tagjának lenni, nem volt még katonai vita, a melyben nem hallottam volna a felett vitatkozni, hogy a magyar elem a közös hadsereg tisztikarában nincs elegendőleg képviselve. Mire tehát azt ezen áthelyezések által még jobban gyengíteni ?«— Gyönyörű igazság! En is kérdezem. — »Midőn azt látjuk, hogy nagy anyagi áldozatot hozunk csak azért, hogy évenként a magyar alapítványi helyek utján 12 fiatal ember kerüljön magasabb katonai műveltséggel a közös hadsereghez, nem tartanám helyesnek azt az utat, hogy azáltal akarnók a szükséges honvédtisztek számát pótolni, hogy a közös hadseregből helyezzünk át tiszteket a honvédséghez. Ha e tisztek jók, akkor azt hiszem, hogy a tisztekre szükségünk van a közös hadseregben, hogy legyenek magasabbrangu tisztek, tábornokok és a hadsereg vezetői. Csak nemrég volt alkalmam itt kimutatni, hogy a hadsereg tábornoki karában alighogy tiz magyar születésű tiszt van. Ha pedig rosszak a tisztek, akkor a honvédségnek a tisztekre szükség annyival kevésbbé van. A honvédségnél csak jó tisztek lehetnek, mert a honvédség szolgálata nagyon nehéz szolgálat. Bátran merem állítani, hogy a honvédtiszteknek sokkal nehezebb szolgálatuk van, mint rendes viszonyok között a közös hadseregbeli tiszteknek a gyalogezredben.« Megjegyzem még azt, hogy a miniszter ur talán nem tudhatja, de én hallottam, mert nekem sok honvéd ismerősöm van az alsóbbranguak között is. hogy e kérdés bizonyos izgatottságot szült a honvédségben és a t. honvédelmi miniszter ur, ha szives volna e tekintetben megnyugtatni, — remélem, hogy van abban a helyzetben — ez által mindenesetre az ügynek nagy szolgálatot tenne.« T. ház, a mit a honvédelmi államtitkár ur 1889. május 29-én mondott, az a mai helyzetre is tökéletesen áll. Ugyanezt mondhatnám és ugyanezen szavakkal kérhetném a honvédelmi miniszter urat, hogy miután izgatottságot szül a honvédség körében az, hogy közös hadseregbeli tiszteket helyeznek át a vezérkarhoz, méltóztassék ezen kérdésben megnyugtatni a nemzetet. (Helyeslés balfelől.) A honvédelmi miniszter ur azzal védekezett az interpelláczióra adott válaszában, hogy ő egyesegyedül a Kriegsschuleban szerzett minősítést fogadja el irányadónak. Azt mondotta, hogy a vizsgákon mindig egy kiküldöttje van jelen és igy gondoskodás történik arról, hogy a magyar fiuk érdeke ott kellőképen meg legyen védve. A honvédelmi miniszter ur végezte ezt a hadi iskolát. Akkor nem tudom, hogy milyen volt ott a közszellem ; hogy a magyar honvédtisztek iránt milyen érzéssel viseltettek, . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Jóval! Nagy György: . . . de ma határozottan meg lehet állapítani, hogy üldözik a magyar honvédtiszteket a bécsi hadi iskolában. Jekslfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Tagadom. Nagy György: Én igenis határozottan állítom, mert tudomásom van róla, hogy bizonyos taktikai dolgozatok közül a legjobbaknak beadói csak azért, mert honvédtisztek nyújtották be, nem kapták meg a kellő minősitést. (Mozgás.) Másodszor: azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy őt egy kiküldöttje képviseli ott a vizsgán. Igaz, hogy az egy fél délelőttöt ott tölt, egy vizsgázó növendéket meghallgat, de a többi növendék vizsgájából egy hangot sem hall és igy nincs jogositva arra hivatkozni, hogy a magyar honvédtisztek érdekeit ott a bécsi hadi iskolában megvédi. Méltóztassék csak bemutatni ott a hadi iskolában szerzett minősítéseket. A hány földnélküli osztrák mágnás van, az mind odaadja a fiát és mind elsőrangú minősítést kap ; mind a vezérkarhoz kerül. jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ha beveszik ! Nagy György: Méltóztassék előterjeszteni azt a névsort és meg fogja látni a t. ház, hogy mindenben tökéletesen igazam van. A magyar fiukat természetesen visszautasítják, és azóta, hogy a t. miniszter ur kijelentette, hogy tisztán a minősitést fogadja el alapul, annál következetesebben utasítják őket vissza, mert ebben Conrád altábornagy kívánságának tesznek elege t, hogy t. i. a magyar honvédtiszteket a vezérkarból kiszorítsák. De hiszen régi kívánság ez ; nem én bennem keletkezett s nem ón beszélek róla először, hogy egy .magyar hadi iskolát kell felállítani. Ennek a kérdésnek is jjarlamenti története van. Méltóztassanak megengedni, hogy legalább röviden ismertessem azt, a mennyiben okiratilag lehet bizonyítani. Ennek története 1881 november 15-ikéig megy vissza. 1881. november 15-én a delegáczió ülésén Baross Gábor eg}^ indítványt terjesztett elő, a mely — szórói-szóra a jegyzőkönyvből kiírva — a következőképen hangzik (olvassa): »Eelhivatik a közös hadügyminiszter, hogy egy, a bécsújhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai intézetnek a magvar korona országainak területén leendő felállítása, illetőleg az uj intézet felállítási helye, belső berendezése és költségei felől a legközelebbi költségvetés alkalmával kimerítő előterjesztést tegyen.« Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Az a Ludovika ! Nagy György : Méltóztassék türelemmel lenni ; mindenre fogok nyilatkozni. Tudtam, hogy a honvédelmi miniszter ur arra fog hivatkozni, hogy a nemzetnek ezt az óhaját megvalósították; a honvéd Ludovikát akadémiai színvonalra emelték. Azonban tévedni méltóztatik. Annak a beszédnek során egész világosan és egész határozottsággal megállapítást nyert, hogy ez a kívánság és óhaj egy magyar hadi iskola felállítására vonatkozik. jekelfalussy Lajos honvídelmi miniszter: Hol van az megmondva ?