Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-331
174 331. országos ülés 1908 május %5-én, hétfőn. kormányzati módon lehetséges ugy Fiúménak kikapcsolása a zágrábi hadtest területéről, mint lehető annak keresztülvitele is, hogy egy magyarországi, illetőleg anyaországi magyar ezred helyeztessék át Fiúméba. (Helyeslés.) A fiumeieknek ez hő kivánságuk ; de ha nem is volna a fiumeieknek hő kivánságuk, az említett közjogi szempontnak honorálása ezt mindenesetre nagyon kívánatossá tenné. Áttérek egy további kérdésre, a honvédtisztek fizetésemelésének kérdésére. Ez a kérdés meglehetős izgalomban tartja az ország közvéleményét, különösen azért is, mert a honvédtisztek fizetésének javítása tulaj donképen elválhatlanul össze van kapcsolva a közös hadsereg tisztjei fizetésének emelésével és abban a pillanatban, a midőn a honvédtisztek fizetését emeltük, szükségszerű következménykép előáll a közös hadsereg tisztjei fizetésének emelése is. Ezt a kérdést valami nagy részletességgel és érdemben nem kívánom most tárgyalni, noha ide tartozik, mert jól tudom, hogy a miniszterelnök ur e tekintetben külön indítványt fog beterjeszteni, a mely azután külön megbeszélés tárgya lesz annak idején itt a képviselőházban. Ezért csak egynehány vezető szempontot kívánok kiemelni, a melyek szerint csekély véleményem szerint ezt a kérdést meg kell ítélni. Teljes tárgyilagossággal, minden szenvedély belekeverése nélkül, sine ira et studio akarom tárgyalni ezt a kérdést, mert ezeknél a kérdéseknél a legelső követelmény, hogy megóvjuk a tárgyilagosságot, és az országot bizonyos érzelmi momentumokra való hivatkozással fel ne kavarjuk. Tárgyalom ezt a kérdést először tisztán a maga belső mivolta szerint. A hogy osztrák nyomon szokás nevezni, tárgyalom ezt a kérdést először is tisztán mint szocziális kérdést és azután teszek pár észrevételt arra mint politikai jelentőségű kérdésre. Ha tisztán szocziális, anyagi kérdésnek tekintjük a katonai fizetésemelés kérdését, akkor azt hiszem, az kell, hogy vezérlő szempontunk legyen, hogy a katonatiszt tulaj donképen az állam köztisztviselője és ennélfogva javadalmazását illetőleg teljesen ugyanazok a szempontok jönnek tekintetbe, a melyek általában a köztisztviselők javadalmazásánál érvényesülnek. Azt hiszem, ez nem kétséges, valamint az sem, hogy a katonatiszti fizetések telántetében semmiféle különleges kedvezménynek indoka és jogosultsága nincsen. Legelső teendő tehát, hogy összehasonlítást tegyünk a tekintetben, vájjon az állam egyéb tisztviselői, értve az önkormányzati tisztviselőket is, milyen helyzetben : kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb helyzetben vannak-e a mai állapotok és viszonyok szerint, mint a katonatisztek. Alapos számitások szerint, a melyeket e tekintetben tettem, tekintetbe véve a katonatiszteknek törzsilletmén}'ei mellett azok mellékilletményeit, bizonyos állandóan járó vagy átmenetileg járó, vagy bizonyos alkalmakkor járó mellékilletményeit, tekintetbe véve^a mentességeket és kedvezményeket, a melyek a katonatiszteket a jelenlegi helyzet és jógák 1 apót szerint megületik, arra a végeredményre jöttem, hogy a katonatisztek jelenlegi javadalmazása még mindig előnyösebb, mint az ugyanoly képzettségű és rangú polgári, állami és ületőleg önkormányzati közhivatalnokok jelenlegi javadalmazása. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez annyira igaz, t. képviselőtársaim, hogy e tekintetben a kétszerkettő alapján is szivesen szolgálok bizonyítékokkal. Az igazságérzet követeli egyébiránt, hogy kijelentsem, hogy ezen szempontot a kormány meglehetős mértékben honorálta is, illetőleg honorálni kívánta, t. i. az arányos egyenlőség szempontját. Három kérdésben hallottunk oly kormánynyilatkozatokat, illetőleg történtek bizonyos kormányzati ténykedések, a melyek azt mutatják, hogy a kormány hajlandó méltányolni azon álláspontot, hogy az arányos egyenlőség a polgári és katonai tisztviselők között meg ne zavartassék. Az első ténye a kormánynak, a mely folyik ezen arányos egyenlőségi szempont honorálásából az, hogy a jelenlegi költségvetésbe 9 millió koronát állitott be a polgári köztisztviselők lakbérének rendezésére. Itt volt a legélesebb, a legfeltűnőbb különbség katonatisztek és egyéb köztisztviselők között. A katonatisztek lakbére nevezetes mértékben meghaladta a hasonló rangú és fizetési osztályú köztisztviselőkét. A kormány teljesen méltányolta ezen helyzetet és az emiitett nagyon tekintélyes összeget felvette arra a czélra, hogy közelebb hozassék a polgári köztisztviselők lakbére az aránylag igen magas katonatiszti lakbérekhez. A legnagyobb elismeréssel i keU lenni bábkormánynak * ezen' elhatározása" és " 'cselekvésétiránt. Másodszor ugyancsak ezen 'szempontnak^méltánylását látom a miniszterelnök mint pénzügyminiszter részéről azon tényben, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek nyomorúságos anyagi helyzetén sürgősen segíteni kivánt. A városok kongresszusának itt járt küldöttsége előtt oly határozottan kilátásba helyezte ugy a pénzügyminiszter ur, mint a t. belügyminiszter ur a városok segítését, hogy e tekintetben, nekem legalább, semmiféle kétségem fenn nem maradt. Lehetetlen is kitérni ennek az országnak az elől, hogy a mikor a katonatisztek fizetését emeljük, a városi tisztviselők nyomorúságos helyzete előtt szemet hunyjon. Ezek a tisztviselők, a kik a magyar kultúrának tisztjei, megérdemelnek és igényelhetnek ugyanolyan mérvű javadalmazást a magyar nemzet részéről, a minőt igényelhetnek a katonák. Csak azt kívánnám, hogy a rendezett tanácsú városok és törvényhatósági városok érintett segítése, a mely főleg azzal a czélzattal történik, hogy a városok tisztviselőiknek fizetését rendezhessék, bizonyos junktimba állittassék a katonatiszti fizetésekkel, hogy legalább attól az időponttól kezdve, a mely időponttól kezdve a katonatisztek a magasabb fizetés élvezetébe lépnek, azok a szegény
