Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 163 dése. Az igen t. igazságügyminiszter ur Pető Sándor képviselő árnak adott válaszában reá mutatott arra, hogy a joggyakornokok helyzete gyökeresen javult, minthogy az előléptetési viszonyok sokkal kedvezőbbekké váltak. Én azonban még sem tudok megnyugodni a mostani helyzetben, mert még a vidéken is a joggyakornokoskodási idő legalább három-négy esztendeig tart el, a fővárosban pedig, részben igaz az illető joggyakornokok saját hibája folytán, 5—6 esztendeig is eltart. A joggyakornokok segélye pedig 1000 koronában van megállapitva, akkor, mikor egészen mások voltak ugy a megélhetési, mint az előléptetési viszonyok. Méltóztassanak elhinni, hogy én nem szoktam a mostani folytonos fizetési mozgalmakkal szemben azon könnyelmű ós kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy minden fenntartás nélkül és tekintet nélkül a pénzügyi helyzetre, helyeseljem e mozgalmakat és a felelősséget másokra hárítsam; de mikor a joggyakornokok helyzetének gyökeres javítását kérem a háztól és elsősorban a miniszter úrtól, akkor nemcsak e 376 joggyakornok egyéni érdekét tekintem, hanem szemem előtt tartom a birói függetlenséget is. Méltóztassék elhinni, hogy mikor valakinek hét, sőt több sovány esztendőt kell eltöltenie, a míg az albirói állást eléri, s addig csak fizetésére van utalva, akkor a birói széket az illetők legnagyobb része eladósodottan foglalja el. És hiába helyezünk el a törvényekben ujabb és ujabb garancziákat a birói függetlenség megvédésére, ha eladósodott birokkal akarjuk azt megvédelmezni! Én tehát ismételten kérem az igazságügyminiszter urat, — és tudom, hogy kérésemet jó helyre adresszálom — hogy ebben a tekintetben is a legközelebb gyökeres reformot behozni méltóztassék. Itt utalni kívánok az u. n. Polónyi-féle reformra is, mely a joggyakornokok helyzetén akként javított, hogy a jogtudori oklevéllel bíró joggyakornokok segélydiját 400 koronával felemelte. Ezt nemcsak azért nem tartom kielégitőnek, mert fél rendszabály és nem gyökeres javítás, de azért sem, mert nem tartom helyesnek és igazságosnak, hogy a mikor a bíráknál nem kvalifikáczionális kellék a jogtudori állás, akkor kerülő utakon hozassák be a jogtudori oklevél egy magasabb képesítésnél. Nem hiszem, hogy elérhetnők azt a czélt, a melyet a miniszter ur közvetlen elődje óhajtott, hogy t. i. a birói kar nívója emeltessék, mert a szigor!atozásokkal egybekötött sok költség mellett a szigorlatozás elsősorban pénzkérdés és igy a szegényebb sorsuak esnek csak el a magasabb dotácziótól. Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogyha a joggyakornokoknál a kettős kategóriát fentartani kívánja, ugy inkább a szolgálati idő tekintetében állítson fel kategóriát akként, hogy a hosszabb szolgálati időt betöltött joggyakornokok részesittessenek magasabb dotáczióban. - • Végül egy anomáliára kívánnám felhívni a t. ház figyelmét, t. i. a díjtalan állásokra, melyek az utóbbi időben mindinkább szaporodnak. A díjtalan állások kreálását általában nem tudom helyeselni, mert nem tartom az állam tekintélyével sehogy sem összeegyeztethetőnek, hogy az állam a kínálat bőségét használja ki akkép, hogy ingyen dolgoztasson másokkal; de azért sem, mert igy azok jutnak álláshoz, kiknek kedvező anyagi körülményei lehetővé teszik, hogy ingyen dolgozzanak, mig a szegényebbek leszorulnak. Igy van ez épen a joggyakornokok állásánál is, a hol kényelmi szempontból, miután nem került semmibe, egész csomó ingyenes és fölösleges joggyakornoki állás kreáltatott és ez is egyik oka a torlódásnak, az előléptetés fennakadásának. De ha itt, a joggyakornoki állásnál, ez némileg még igazolható is azzal, hogy ez az állás az elméleti ismereteknek kibővítése a gyakorlati ismeretekkel, még csak látszólagosan alapos indokot sem tudok találni annak igazolására, hogy milyen alapon alkalmaztatnak díjtalan állások a kezelő és segédszemélyzetnél. Itt díjtalan állások kreálása valósággal szégyenletes. Épen azért kérném a t. miniszter urat, szíveskedjék felügyeleti jogánál fogva utasítást kiadni, hogy ezek az anomáliák a legrövidebb időn belül megszűnjenek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter ur kíván szólni. Günther Aníal igazságügyi miniszter: T. ház! Petrogalli Oszkár t. barátom felszólalására előrebocsátom, hogy mikor ezek a személyzeti kérdések elém kerülnek, ón mindig megdöbbenve gondolok arra a nagy személylótszámra, amely különösen a törvénykezés terén nálunk észlelhető. Méltóztassék csak elgondolni, hogy ilyen bősége a személyeknek, ilyen óriási költsége a birói szervezetnek még Prancziaországban sincsen, a mely pedig nálunk területre is, népességre is, azt hiszem, valamivel nagyobb. Ott a költségvetés 40 millió frank, igaz, hogy ebbe a letartóztatási intézetek költségei nincsenek belevéve, mert azok a belügyminiszter budgetjébe tartoznak. De mégis óriási anomália, hogy mig Prancziaországban 40 millió frankra, nálunk majdnem 54 millió koronára rúgnak az igazságügyi kiadások, ugy hogy mondhatom, valósággal a szervezésnek egyik nagy feladata lesz, hogy ezt a nagy személyzetet, természetesen a perek számával együtt, redukálni kell. Nekem meg van a gondolatom, hogy a perlekedés az a szenvedélye, amely itt Magyarországon észlelhető, valamiképen meggátolható és megfékezhető legyen, ugy hogy lehetségessé váljék, hogy a birói személyzet is kisebb keretek közé szoríttassák. De ezt megelőzőleg is gondoskodni óhajtok arról, hogy a VI. fizetési osztályba tartozó birák 21*
