Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

152 330. országos ülés 1908 (Igaz! TJgy van!) de nem az. hogy a születésük sorrendje által megakadályozzuk a család tagjait abban, hogy a család jelesebb, tehetségesebb sarja lehessen annak a földnek az ura, hanem biztosítsuk és megtegyük úrrá abban, esetleg a pipogya, gyámoltalan egyiket. Mondhatnék erről a kérdésről sokat, talán fogok is, más alkalommal, a midőn politikai nagy érdek az idő kihasználását nem akadályozza, mert hisz kötelességemnek tartom, a midőn politikai alakulatok nyilatkoznak meg oly tendencziák megvalósítására, a melyeknek következményeiért azok az urak, ha ismernék azokat, nem mernék a felelősséget elvállalni, a melyeket, meg vagyok róla győződve, azért hirdetnek, mert nyugodtak a tekintetben, hogy nem valósithatók meg, mert ha megvalósíttatnának, ezektől az eredményektől ők maguk rettennének vissza, mondom, kötelességemnek ismerem és ez kötelessége azoknak a politikusoknak, kik utóvégre nem a népszerűséget, nem azt, a mi a politikai levegőben hasznos és előnyös, válogatják, kifejezni azon meggyőződésüket, a melyet becsületes lelkiismeretük eléjük szab. (Helyeslés.) Ha ezen kérdés továbbra is a felszínen lesz, kötelességem lesz majd ezen kérdésnek mélyére is hatolni. Végül nemcsak udvariasságból — ezt az udvariasságot ezúttal nem Pop Gs. István barátommal szemben fejezem ki, hanem a,t. igazságügyminiszter úrral szemben — (Éljenzés.) említem fel t. barátom Pop Cs. képviselőtársamnak, hogy azok az igazságügyi reformok, a melyeket ő sürgetett, a melyek elmaradásához ő a népnek az igazságszolgáltatás nyomása alatti nyögését jelezte, a melyek hiányából ő palotákat lát felépülni, hogy az az uzsoratörvény és több más javaslat a ház asztalán van, de t. barátom igazságérzete kellett volna, hogy parancsolja neki, hogy a magyar törvényhozással, a magyar kormányzattal szemben ezt tudta legyen is, mert ezt a törvényjavaslat nem mai keletű. Nem akarok ezúttal, mert. arra idő sincs, egy igazságügyi politikai vitát kezdeni, bár a délelőtt elhangzott nagyszabású igazságügyi politikai beszéd adhatna elég alkalmat arra. De kötelességemnek tartom, hogy az igazságügyi adminisztráczio terén egy pár, igénytelen nézetem szerint, lényeges kérdésére rámutassak. A pénzügyi bizottság tárgyalása rendén felemlitettem ezeket és örömmel konstatálhattam, hogy a t. igazságügyminiszter ur sem zárkózott el ezek szüksége és helyességének elismerése elől, ezért ón nem is említem ezt mint mulasztását az igazságügyi kormányzatnak, hanem mint olyan igazságügy-politikai elvet, a melyet mindig felszínen tartani szükségesnek tartok mindaddig, a mig megvalósítva nem lesznek. Ez pedig az, hogy az ügyészi és vizsgálóbírói intézmény szervezetét egészen más alapokra kell fektetni. Az ügyész és vizsgálóbírói szerűi q/us 22-én

} pénteken. vezet mai alakjában az igazságügyi kormányzattal bizonyos anyagi érdekeltségben áll. Én azt a birót, azt az ügyészt, ki a magyar igazságszolgáltatás őre, ki a magyar igazságszolgáltatás közvetlen gyakorlója, az igazságügyi kormánytól működése körében teljesen izolálni akarom. (Helyeslés.) Magasabb politikai, magasabb igazságügyi politikai kérdés az is, — az én emberi korom, sajnos, nem fog odáig terjedni, de meg vagyok győződve, hogy ennek az országnak igazságügyi politikája oda fog felnemesedni és a magyar bírói kar függetlenitésének nagy eszméje ki fogja magának vivni azt — hogy a biróság olyan független legyen, olyan helyzetben legyen, hogy még az u. n. erkölcsi függetlenségnek is minden garancziája biztosítva legyen. Az angol birói függetlenségre, az angol birói szervezetre czélozok. Az igen t. igazságügyminiszter ur talán egyik par excellence ismerője az angol jogéletnek és birói szervezetnek. Azt hiszem, ha tőle függne, ő nálunk is meghonosítaná azt, de ugy vélem, sem az ő, akár az emberi kor legvégső határáig terjedhető kormányzata, sem a mi legnagyobb részünk politikai működésének ideje nem lesz elég idő arra, hogy a magyar jogélet ide emelkedhessek. De ennek meg kell lennie, és addig is, a mig a magyar közélet, a mig a magyar pénzügyi helyzet odafejlődik és odaemelkedik, az igazságügyi politikának helyes feladata és kötelessége csak az lehet, hogy mindent kövessen el arra, hogy a biró még az előléptetésekben se legyen függő az igazságügyi kormánytól, mert az igazságügyi kormány lehet olykor nem jog, hanem hatalom; a bírónak pedig mindig jognak kell maradnia. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Bredicean Koriolán! Bredicean Koriolán: T. ház! A bűnvádi perrendtartás némely hézagaira legyen szabad nekem is saját prakszisomból pár szemelvényt előterjeszteni. Az első az, hogy a bűnvádi perrendtartás 371. §-a szerint akkor: »Ha az esküdtszék a vádlottat bűnösnek mondta ki és a bíróságnak valamennyi tagja arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott sérelmére tévedtek, a biróság a további eljárást felfüggeszti és az ügyet indokolás nélkül hozandó határozattal a legközelebbi ülésszak esküdtbirósága elé utasítja.« Ezen szakaszból látszik, hogy a biróság valamennyi tagjának szavazata szükséges. Ez ellenkezik a magyar igazságszolgáltatás tradiczióival, mert a magyar bíróságok mindig per majora hoztak határozatot, és biztosithatom az igazságügyminiszter urat, hogy ennek a szakasznak rendelkezése, hogy valamennyi biró