Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 májas 22-én, pénteken. 151 érvényesülését, az emberi születéssel megszerzett egyenlőség alapjait lehet korlátozni. Az én t. barátom azzal a látkörrel, azzal a szeretettel és azzal az erővel, melylyel ő saját népének múltján és jövőjén csügg, a törzsörökösödést ugy proklamálja, mint egy nagy panaceát, holott az igénytelen nézetem szerint nemcsak az élet fejlődési törvényeit sértő eszköz, de sőt a saját népének, saját fajának is enormis nagy hátrányait idézné fel. A t. barátomnak kiindulási pontja kettős. Az egyik az, hogy az úgynevezett »egyke«-t ugy a dunántúli, mint az erdélyi vidékeken közgazdasági alapon a törzsörökösödés jogi intézményével eliminálni lehessen a családi életből. A másik az, hogy a birtok tömörítésével, a birtoknak egy kézbe ós a családban való tömöritésóvel lehessen a birtokosok közt a birtokhatárok átcsuszamlását elősegíteni. Én mindkét szempontot tévesnek tartom. Ha az »egyike« nem fizikai, nem családi, hanem tisztán közgazdasági alapon nyert létesülést, akkor ezen közgazdasági alapon való létesülésnek oka csak az volt, hogy a családi 'szeretet a gyermeket szegényebbé tenni r,em akarta. Már most azt kérdem, hogy a szülői szeretet, a nőnek a férjhez való odaadása, mikép fog emelkedni akkor, ha tudják, hogy ha több gyermek van ugyan és egynél marad a vagyon, de a többi vagyontalan lesz? T. képviselőtársam a népet az egykének kiküszöbölésével a kivándorlástól is akarja visszatartani, és egyúttal a többi gyermeknek pénzbeli kifizetésével akarja előidézni, hogy a kisbirtokosból közéj)birtokos, a középbirtokosból nagybirtokos legyen. De mit érne el a t. barátom ezen örökösödési politikával? Azt, hogy a törzsörökös kénytelen lenne vagyonát nagyon megterhelni, hogy pénzzel kifizesse a többi testvért, a többi testvér pedig — t. barátomnak elég közvetlen tapasztalata lehet ez irányban — ekkor kezébe fogja venni a vándorbotot, mert épen az ő vidékein is csak azok vándorolnak ki, a kiknek birtokuk nincs. Azzal a pár száz forinttal uj hazát keresnének, uj haza szerzésével, uj erkölcsöket, uj hibákat, uj vonatkozásokat vennének magukba. Tehát hazafiúi szempontból, fajfentartási szempontból, nemzetünk jólétének emelése szempontjából is ezt helyes közgazdasági politikának nem tartom. Igazságügyi politikának pedig a XX-ik században ezt beleállitani, ezt mint igazságügyi politikát hirdetni, ezt akár a törzsöröklés, akár egyéb hangzatos jelszavak alatt mint az egyéni szabad mozgás, az egyéni tevékenység emelésére szolgáló eszközt feltüntetni nem szabad. (Hehjeslés balfelül.) Kell válaszolnom t. barátomnak még azon érvére is, a mely a mostani öröklési rendszert elitéli abból a szempontból, hogy leszállítja a családot arról a csúcsról, a melyet elért és az egyéneket sziszifuszi munkával terheli meg. Itt engedje meg t. barátom, a ki az u. n. alapos német gondolkodás és német műveltség tárházát tüntette fel előttünk, hogy figyelmeztessem arra a különös logikára, hogy az ő beszédében a főindok azon erkölcsi és nemzeti érdek volt, hogy úgyszólván a fajszaporodás biztosittassék. Midőn ő azt állítja, hogy a mostani örökösödési rendszer leszállítja a családot azáltal, hogy az ősi vagyon megoszlik a gyerekek között. A midőn több testvér között van arra alkalmas ember, a kinek vagyoni eszköze van a többiek kiegyenlítésére, a midőn a testvérek között megvan a szeretet, és az az elismerés, hogy melyik gyermeket tartják alkalmasnak az ősi vagyon megtartására, vegye figyelembe, hogy a mostani örökösödési rendszer szerint sincs kizárva, hogy azon egyik gyerek, a ki erre születésénél fogva képes, a kit ilyennek ismernek a szülői, a kit ilyennek ismernek a testvérei, hogy ez az egy gyerek tartsa meg azt a vagyont; mig ellenben sziszifuszi munkára kényszerítené t. barátom az egykéből kimentett családot az által, hogy a második és harmadik gyereket már születésénél fogva arra akarja utalni, hogy habár kiválóbb, mint az első, habár a birtokba befektetendő egyéni munkájával, erkölcsi értékével, individuális jelentőségével talán a család tekintélyét tudná emelni, vegye kezébe az amerikai vándorbotot és hagyja ott a vagyont a születésüknél fogva kevésbbé érvényesülhető gyengébb erőknek. A mi a törzsörökösödést illeti, jelezte t. barátom beszéde elején, hogy nem ért egyet azon t. képviselőtársunk fejtegetéseivel, a ki paraszt és középbirtokos hitbizományok alakításával akarja megmenteni és megtartani a családi vagyont. B szerint ugy érti a törzsörökösödést, hogy a vagyon elidegeníthetetlensége nem volna kimondva; ugyanakkor, mint panaczeát odaállítja, hogy a testvéreket kifizetik. Hát tudja t. barátom, mit jelent az egy birtoknál, még ha 30°/o-os u. n. levonást veszünk is ? Mit jelent a parasztbirtoknál 30°/o levonás mellett is az 50°/o-os megterheltetés ? Jelenti azt, hogy annak a testvérnek, a ki a birtokát megtartotta, ugy, hogy a többi testvérét kifizeti, saját munkája is belevész abba, hogy a felvett kölcsönnek, illetve a kifizetési összegnek a kamatját és törlesztését megbírja — jelenti tehát azt, hogy a család emelkedése megbénítva van. Schulier Rezső : A hozadékból! Issekutz Győző: A hozadékból 30°/'

0 levonásával és pl. 3 testvér kielégítése esetén 75°/o megterheléssel. Ez nem megoldás. Ebben az országban közgazdasági fejlődés csak a múltnak tradicziói alapján épülhet fel. A múltnak tradicziója mindig az volt, az erőket emelni, az erőket nemes versenyben expanzióhoz juttatni,