Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

150 330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. hogy a ma folyó sajtópörök beszüntetésével az úgynevezett nemzetiségi agitáeziók a magyar államhatalom, a magyar nemzeti állam, a magyar politikai nemzet egysége ellen megszűnnének, mondom, a magam részéről a legerősebb szószólója lennék t. képviselőtársam e kívánságának. Fenyvesi Soma: Nincs arra garanczia. Issekutz Győző: Idézte t. képviselőtársam egy nagy államférfiunak mondását, a ki a sajtópörök tekintetében egyetlen büntetendő cselekményt állított fel t. i., hogy büntettessék a nem igazmondás. És ekkor, és épen ezért a közeledés őszinteségének minden látszatát is megszüntette, eltüntette előttünk beszédének majdnem befejező része, vagyis az a kijelentése, hogy az igazságszolgáltatás alatt nyög a szegény nép. T. képviselőtársam természetesen azt a népet érti, a melyet ő szeret saját népének tekinteni, de a melyre nézve én, a ki ismerem azt a népet, ismerem minden hibájával, de minden erényével is, meg vagyok róla győződve, hogy az a nép nem csak az ő népe, hanem az a nép a maga tradiczióival, a maga törekvésével, a maga érzelmével is ennek a magyar államnak hű népe és a leglelketlenebb izgatásokkal sem lehet arra a meggyőződésre birni, a mely az igazsággal ellenkezik, nem lehet arra a meggyőződésre vinni, hogy az a nép a magyar igazságszolgáltatás súlya alatt nyög. A magyar sovinizmus ellen tör lándzsát t. barátom akkor, a mikor mint legnagyobb soviniszta odaáll a magyar parlamentben, mint a magyar törvényhozás egyik integráns része, és azt mondja, hogy román vidékekre, román nemzetiségű bírákat nevezzenek ki. (Mozgás.) Ha van sovinizmus, ha a sovinizmusnak a szó legszubjektivebb, az érdekeltséget leginkább kifejező típusát akarjuk feltüntetni, tüntethetik-e fel erősebben, világosabban és vis^zataszitóbb módon, mint azzal a kívánsággal, hogy azokat az egyéneket akkor, a mikor a bírói stallumba kerülnek, a mikor megszűnnek emberek lenni hivatásuk gyakorlásában, de a földi igazságszolgáltatás képviselőivé lesznek, azokat akkor az igazságügyi kormány válogassa ki, fajuk, származásuk és nemzetiségük szerint ? (Igaz! Ugy van!) Magasabb politikai érdekek teszik kötelességemmé, hogy gyorsan befejezzem, beszédemet. Ezért nem foglalkozhatom ezzel a kérdéssel ugy, a hogy szükség és kötelesség lenne, hogy e magyar képviselőházban t. barátommal keressük meg az összhangot arra nézve, a miben igazságot mondott, ós miben egyetértünk. És egyúttal, hogy lépésről lépésre kimutassam a miben nincs igaza, lépésről lépésre mutassuk, hogy erősen kiélitett őszintelen munkával állnak elő t. barátaim legnagyobb részben, mondhatnám, mindig ugy nevezett sérelmeikkel és nem létező sebeket önkezükkel marczangolnak fel, (Igaz! Ugy van!) csak azért, hogy olyanoknak tüntessék fel magukat és népüket mintha martirsebek volnának, (Igaz! Ugy van!) hogy ezek mutogatásával legyenek népük vezérei, de egyúttal ezáltal lesznek nemzetiségük ellenségei, de lesznek egyúttal a nemzeti állam kiépítésének, benső konszolidálása munkájának akadályozói. Talán lesz alkalmas időm egy más alkalommal t. barátommal e tekintetben bővebben vitatkozni, most csak egy pár tévedésére akarok még reámutatni. Távol áll tőlem, hogy a t. igazságügyminiszter ur személyét akarnám védelembe venni. Egyfelől igénytelenségem tudata tart vissza ettől, másfelől azon meghatárolt politikai álláspontom, hogy én, mint a koaliczió tagja, csakis a koaleált pártok révén támogatom a t. igazságügyminiszter ur kormányzatát. Távol áll tehát tőlem, hogy egyéni védelmet fejtsek ki, de az igazság parancsolja, hogy a leghatározottabban figyelmeztessem t. barátomat, hogy ujolag a sajtóvétség utján elkövetett bűncselekmény tárgyi tényálladékát állapította meg saját maga ellen, midőn a jelenlegi igazságügyminiszter ur által beterjesztett költségvetés tárgyalásánál azzal áll elő és beszédét azzal kezdi, hogy nem váltott be a tett ígéretekből semmit, Hiszen a jelenlegi igazságügyminiszternek még alkalma sem volt beváltani azokat az ígéreteket, melyeket ó' tett és igy a jelenlegi igazságügyminiszternek betudni, kormányzati hátrányul számítani azt, a mit politikai elődjei tettek, nem lehet és a midőn t. képviselőtársam azt tette, az nem volt igazságos. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Időm hiányában kénytelen vagyok most már áttérni a ma délelőtt elhangzott azon beszédre, melyről bár röviden, egész hatázozottan kell, hogy nyilatkozzam, Előttem, ki ennek a háznak több kevesebb változással majdnem két évtized óta tagja vagyok, ismeretes az a politikai irányzat, melyet közgazdasági irányzat és közgazdasági politika czimén egyesek, a többség színét akarva feltüntetni, dobnak be a magyar közéletbe. Abban igaza van Pop Csicsó t. barátomnak, hogy századokra visszamenőleg gondol vissza mindenki, a ki a ma elhangzott beszédét t. politikai barátomnak, Schuller Rezsőnek hallotta. Ok maguk is, a kik állítólag minden padokból ós minden politikai pártok között és pártok felett nagy többségben vannak e házban képviselve, a végczélban nincsenek egyesülve, de még az eszközök megválasztásában sem, csak egyet tudnak, egyet mondanak, hogy az, a mi a jelent, a mi a jövőt és a mi a haladást jelenti, az küszöböltessék ki. Ezekben a jelszavakban a haladást, az emberi fejlődés természetes követelményeit és annak feltételeit hiába ne keressük, hanem megtaláljuk azokat a feltételeket, melyekkel az ember szabad mozgását, az ember egyéni