Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 149 zen, a melyből megtudja a világ forgását. De a mikor egy ilyen újságírót elitélnek, felsziszszen az egész nép, nemcsak az ujságiró, vagy az érdekelt felek. Ezt legyenek szívesek tényként elfogadni, mert ez így van. Az igazságügyi reform terén nem osztom Nagy Dezső t. képviselőtársamnak a magánjog kodifikálására vonatkozó nézeteit és felfogását. Az, hogy nálunk a viszonyok átalakultak, azon körülmény, liogy nálnnk folyton ujabb és ujabb szükségletek merülnek fel, ez még nem ind'ok arra, hogy ne kodifikáljuk már egyszer a magánjogot, különösen akkor, a mikor olyan visszás helyzetben vagyunk, hogy Erdélyországban érvényben van az osztrák polgári törvénykönyv, nálunk pedig, a hol tizenegy tábla van, merem állítani, hogy az anyagi jog megbirálása tekintetében is körülbelül tizenegy fölfogás van. Azonkívül a kapcsolt részekben is érvényben van az osztrák polgári törvénykönyv. Én tehát a magánjog kodifikácziójának nagy müvét nem halogatnám ad graecas kalendas, a mint t. képviselőtársam mondotta, sőt nagyon szükségesnek tartom a jogbiztonság szempontjából, talán íontosabb kérdésnek, mint a törvénykezést, illetőleg az eljárási szabály megalkotását. Legyen a bírónak jó anyagi törvénye, az eljárást valahogy kitalálja ő, pláne mostani eljárásaink bő anyagot nyújtanak arra, hogy eligazodjék. Nagyon természetes, hogy ezek a dolgok mind a távolban lebegnek előttünk, azonban én igen örvendenék, hogyha az igazságügyminiszter ur legalább azokat tenné meg, a miket meg lehet tenni. Sajnálattal vettem észre azt, hogy ebben a nagy büdzsében, a hol annyi millióról van szó, nincs egy tétel sem a jogvédők, illetőleg a szegényjogon perlekedőket kéjjviselő ügyvédek javára. Igen ferde és furcsa közvélemény fejlődött ki nálunk, a mely az ügyvédekről nagyon rossz fogalmat alkot meg és mindig rossz szellemet lát bennük. Azonban az állam nem rcsteli igénybe venni az ő munkájukat a szegénysorsuak képviseleténél. Bocsánatot kérek, az a gazdag állam, a mely másfélmilliárdos költségvetéssel rendelkezik, szentelhetne néhány százezer koronát arra is, hogy a szegény emberek jogorvoslatban részesüljenek, nem az ügyvéd kegyelméből, (Mozgás.) Ha itt volna egy pesti ügyvéd, megkérdezném, hogy 80 százaléka az itteni ügyvédeknek rendelkezik-e egy törvényszéki biró fizetésével? Nem bizony. Tehát nem vagyunk oly gazdagok, mint a közvélemény hiszi, mert most már több az ügyvéd, mint a kutyabőr. (Derültség.) Ha azt akarjuk, hogy a szegény ember tényleg valóban részesüljön jogsegélyben, arra nézve intézkednünk kell, mert azt határozottan tudom, rendesen a szegény ügyvéd kapja azokat a kétségbeesett pereket, hogy aztán keresse az igazságot. Fenyvesi Soma: Abszurd dolgot mond! Pop Cs. István : Nem igaz ? Fenyvesi Soma: Persze, hogy nem igaz! Abszurd az egész állítása. Pop Cs. Sstván: Kirendelik védőnek és sokszor három napig is kell büntető tárgyaláson lennie ingyen, ügyvéd gyanánt és nem kap egy garast sem. Fenyvesi Soma: Kötelességet teljesít. Nem lehet mindenből pénzt csinálni. Pefrogalli Oszkár: Kap azután gondnokságot. Pop Cs. isíván: Van erre egy igen jő, román közmondás, a mely azt mondja: ieftin la faina si scuvrrpla taritia, és ez azt jelenti, hogy a mikor a milliók elszórásáról van szó, akkor gavallérok vagyunk, de ha néhány ezer forinttal kell segíteni a szegényen, akkor borzasztóan fukarok és takarékosak vagyunk. Ez aranymondása a románoknak és különösen a mi viszonyainkra alkalmazható, a mikor látjuk, hogy azok, a kik a legszegényebbek, a kik leginkább szorulnak segítségre, nem részesülnek ebben. Itt van a dijnoki intézmény is. Azokról a dijnokokról is elmondhatjuk, hogy azok fehér rabszolgák. Azért voltam bátor ezeket felhozni objektív módon, hogy a mennyiben a t. miniszter ur talán ezek közt néhányat jónak talál, vegye azokat figyelembe, mert igazán mondom, hogy a mit előadtam, az mind áll, és hogy különösen az igazságszolgáltatás terén a szegény nép nagyon el van nyomva, ügy a telekkönyvi állapot különösen a szegény népet nyomja, valamint a tolmácsi intézmény, továbbá a hallatlan bélyegkötelezettség, a mely nyomja és sokszor elriasztja az igaz perek megindításától is. Kérem a t, miniszter urat, hogy méltóztassék azokon a bajokon segíteni, a melyeken lehet. A költségvetést nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoitán jegyző: Bozóky Árpád! (Nincs itt!) Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! 1. képviselőtársam beszédéből azt vettem ki, hogy ő ennek a mostani igazságügyi költségvetésnek tárgyalása alkalmával érintkezési pontot akart találni abban a tekintetben, hogy népének sérelmeit előtárva, az úgynevezett nemzetiségek érzelmei és a magyar kormány, illetőleg a magyar közvélemény és politika közt összhangot létesítsen. Azonban ettől a szándékától, ettől a czéljátől teljesen távol állottak és a czélnak meg nem felelően válogattalak össze az eszközök, a melyeket ő felhasznált, hogy beszédét fölépítse. Midőn azt állítja, hogy be kell szüntetni az úgynevezett nemzetiségi sajtó elleni hadjáratot és ezáltal nagy lépést lehet az úgynevezett nemzeti állam kiépítésének munkáján végezni, én a magam részéről, hogy ha ez azt jelenti,