Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
136 330. országos ülés 1908 május "z2-én, pénteken. ket kell figyelembe venni. Ezen a dolgon segíteni kellene. A hadügyi kormány gondoskodjék kiszolgált altisztjeiről a maga hatáskörében, de ne varrj a nyaka ba őket a bíróságoknak és egyéb hivataloknak, mert akármilyen derék emberek legyenek is ezek a kiszolgált altisztek, azért e teendők ellátására nincsenek annyira kvalifikálva, mint azok a szerencsétlen dijnokok és Írnokok, a kik fiatalkoruktól fogva mindig ezen szolgálati ágban voltak és ez kezdettől az életpályájuk, míg a kiszolgált altiszteknek nem ez az életpályájuk, e szakmára nincsenek is annyira képesitye. Ezekre voltam csak bátor az igazságügyi kormány figyelmét felhivni, egyébként a költségvetést elfogadom. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Schiller Kezsó ! Scluilíer Rezső: T. képviselőház! Oly kérdést vagyok bátor mai felszólalásom tárgyává tenni, a mely több izben foglalkoztatta már a t. képviselőházat, különösen Baross János t. képviselőtársam felszólalásai kapcsán ; e kérdés : a gazdasági birtokoknak a természetének megfelelő állása és szervezete jogrendszerünkben. Baross János t. képviselőtársam egy indítványt is nyújtott be, a mely lényegileg abban csúcsosodott ki, hogy a kis és a középbirtokosoknak is mód nyujtassék arra, hogy hitbizományokat alkossanak és hogy ez a jog az ezer holdnál nagyobb birtokokra ne terjesztessék ki. En kijelenteni tartozom, t. ház, hogy e kérdés megoldásának ezen formájával egyet nem értek, habár ugyanazok az indokok vezetnek és ugyanazt a czélt szeretném elérni, mint Baross János t. képviselőtársam. Mielőtt a kérdés tüzetesebb tárgyalásába belemennek, bátor volnék egy pár általános megjegyzést tenni. Azt hiszem, hogy az emberi tevékenységnek az a része is, a melyet közéletnek nevezünk, visszatükrözi a Faust-féle költemény azon alapgondolatát, a melyet a költő e szavakkal fejez ki: téved az ember, a meddig küzd! A gondviselés jónak látta az embernek ezen a téren is uj akadályokat állítani útjába, hogy ezen akadályok leküzdése által az emberiség ereje folyton megedződjék. Ebből az következik, hogy nincs valami nagy okunk örvendeni, ha a fejlődésnek egy uj stádiumát elértük, hanem tudnunk kell, hogy ez az elért jő talán rövid idő múlva már kiállhatatlan rosszá válhatik. Ez azonban ismét arra int bennünket, hogy óvatosak legyünk, a mikor látjuk, hogy valamely uj irány akar magának utat törni, mert. a meghonosodott jelszavak számára is megjön a haldoklás ideje és uj élet virul fel a romokból, a mint a költő mondja. Azért nézetem szerint legjobban cselekszünk, ha a fejlődő élettel szemben az elfogulatlan szemlélő álláspontjára helyezkedünk ; ha tartózkodunk attól, hogy a jelszavakat fanatikusan képviseljük és ha minden kérdést a maga objektív tartalma és specziális lényege szerbit vizsgálunk meg, mert csak így leszünk abban a helyzetben, hogy az élet követelményeinek valóban eleget tehessünk. Bátor vagyok részemről is a t. ház elfogulatlan figyelmét kérni. A kérdést, a melyről szólni kívánok, általánosságban már megjelöltem in speciali: az u. n. intesztált törzsöröklési jognak nálunk való behozataláról. T. képviselőtársaim bizonyára tisztában vannak azzal, hogy mi az a törzsöröklési jog, de azért félreértések kikerülése czéljából mégis szükségesnek tartom e jog azon formáját megjelölni, a melyért sikra szállni akaiok. Törzsöröklés alatt értjük azt, hogy valamely gazdasági birtok, a mely egy üzem alatt áll, egy helyről, a paraszt udvaráról kezeltetik, öröklés folytán fel ne daraboltassék, hanem egy örökösnek, az u. n. törzsörökösnek a kezében maradjon, s a többi örökös csak pénzbeli kielégítést kapjon. Ez a kielégítés azonban nem a birtok forgalmi értéke szerint kell hogy történjék, hanem annak valódi hozadéka szerint és ezenfelül a törzsörökös, tekintettel arra, hogy ő koczkázattal járó üzletbe megy bele, a mennyiben nem fix értéket vesz át, hanem a melynek hozadéka attól függ, hogy bizonyos természetes követelmények mennyiben következnek be, mindezekre való tekintettel a törzsörökös bizonyos prae-t kell hogy kapjon, a mely a különböző országok gazdasági viszonyai szerint különböző lesz, 10—30 százalékig szokott meghatároztatni, sőt néha még magasabbra is száll és a mely prae-t a mi viszonyaink között is, azt hiszem, meglehetősen magasan kellene megszabni. Igaz, hogy a törvényhozások nemcsak ebből a szempontból indultak ki, hanem e mellett még az a szempont is indította őket, hogy erős és életképes parasztság fennállása elsőrendű állami érdeket képez. A törzsörökösnek ilyen előnyben részesítése nélkül gazdaságilag erős parasztosztályt fentartani nem lehet. Milyenek azok az okok, a melyek a törzsöröklés mellett szólanak ? Mindenekelőtt gazdaságiak. Mindenki, a ki a gazdasági életet csak messziről is ismeri, csatlakozik ahhoz a nézethez, hogy a mostani öröklési rendszernek valóban katasztrofális hatása van. A magyar középbirtokos osztály tönkrejutásához különféle momentumok járultak hozzá, de azt hiszem, hogy a vélemény r ek megegyeznek abban, hogy egyik főoka ennek a szomorú jelenségnek épen a mostani öröklési rendszer. Hogy egy parasztbirtoknak, a mely mondjuk, 10 holdból áll, öt darabra való szétdarabolása jelentékeny devalvácziót okoz, azt könnyen átlátni; de azt hiszem, még 50 holdas birtoknak öt részre való feldarabolása is. A következményei különösen erkölcsi teldntetben nagyok. Tudvalevő, hogy a parasztság a maga kis körében nagyon arisztokratikus felfogású. És valósággal át van hatva egy olyan kasztrendszertől, a melynek alapja a birtok nagysága. Ha már most olyan 50 holdas birtokos leszáll a tiz holdas birtokosok sorába, ez bizonyos erkölcsi következményekkel jár, még pedig azzal, hogy ezek az emberek sokszor elveszítik egész erkölcsi öntartásukat és a falu proletariátusába sülyednek le. Legalább az
