Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
8 3 C }8. országos ülés Í9Ó8 májas %0-án, szerdán, kezet részére, kérem, hogy ez a szakfelügyelet ne érintsen semmiféle olyan kényes érzéket és kényes érzést, a mely esetleg a nevelés és oktatás ügyének rovására eshetnék. Hanem az ő szakfelügyelőit kellő körültekintéssel és kellő óvatossággal a felekezeti szempontoknak a figyelembevételével is válogassa meg. Legyenek azok minden tekintetben igazságos és erélyes emberek, mert nem lehet azt kívánni egy felekezetnek sem, hogy az ő intézményeivel, közoktatásügyi intézeteivel szemben a közoktatásügyi kormány elnéző vagy bármi tekintetben is pártos legyen. Ha fentartja az az egyház azt az intézményt és azt az intézetet, és ha becsülettel tartja fenn, akkor a kritikát szivesén kiállja sőt az ő önbecsülése követeli azt, hogy kritika alá bocsáttassák. Szívesen és készséggel kell azt tennie, mert ha ettől a kritikától fél, az ellenőrzést esetleg sérelemnek veszi, akkor nem érdemű meg azt, hogy az intézetet vagy intézményt fentartsa, ápolja és nevelje. A kényes szempontok és kényes figyelmek azonban mégis megkivánják azt, hogy a tanitóképzőintézetek feletti felügyelet tekintetében legyen óvatos és körültekintő a t. miniszter ur. Nagy baj az, t. ház, hogy a tanitóképző-tanári kurzus, a melyet a Lukács- és Pauer-féle rendelet hozott be és szabályozott, nem felel meg a követelményeknek. E tekintetben a t. miniszter ur, azt hiszem, hogy a képezdei tanárképző kurzust kellőképen fogja szervezni és minden felekezet követelményeinek és igényeinek megfelelő módon fogja e kurzust berendezni és az erre fellépőket nem fogja a darabontrendelet szerint osztályozni. T. ház ! A képezdei tanárképző kurzusra most, ugy tudom, csak polgári iskolát jelesen végzett tanítókat vesznek fel; a gyakorlati pedagógiából kellő eredményt elért tanítókat, teológiai tanulmányokkal biró egyéneket, tehát papokat, pedagógiai munkásságot tanúsított irodalmi értékű egyéneket nem vesznek fel. Ez nem méltányos, nem is igazságos. A polgári iskolai tanítók egészen más rendeltetéssel bírnak; az ő előképzettségük egészen más irányzatra vonatkozik, mint a képezdei tanároké. Most, ha valaki tanitóképzőintézeti tanár akar lenni, meg kell szereznie a polgári iskolai tanítói jeles oklevelet, ez nagyon megnehezíti az arra való, arra képesített és minden tekintetben kellő gaTancziát nyújtó egyéneknek a képezdei tanárságra való jutást. Kérem a t. miniszter urat, hogy e tekintetben a kívánságokat és követelményeket igyekezzék akként kielégíteni, hogy e képezdei tanárképző kurzust szervezze okszerűen, czélszerűen, módszeresen, hogy hivatásának megfeleljen és gyakorlati pedagógiai ismereteket és ügyességet eláruló, meg szakmunkák Írásával és kiadásával jeleskedő egyének auialmat és módot találjanak, hogy erre a fontos, eminenter fontos állásra juthassanak és a tanitóképzőintézeti tanárság e tekintetben kellőképen rekonstruáltassék. Jóakaratú figyelmét kívánom még felhívni a t. miniszter urnak a tanítóképző-intézetek nevelési és tanítási módszerére. A mennybe én megfigyelhettem, a mennyire t. i. hatásköröm ezen intézetek beléletét érinti, én szerintem, a ki a közoktatásügygyei hivatásszerűleg keU, hogy foglalkozzam, az volna az hivatása a tanitó- és tanitónőképző-intézeteknek, hogy először is olyan ismereteket közöljenek a növendékekkel, a melyek művelődésüket kellőképen fokozzák és előmozdítják, a melyek nekik bizonyos szellemi és erkölcsi tekintélyt nyújtanak, hogy fontos missziójukat imponálólag teljesíthessék és felette álljanak annak a körzetnek, a melynek nevelésére és oktatására hivatva lesznek ; de ne neveljék túlságos ismeretek közlésével egyoldalulag féltudósokká azokat a növendékeket, nehogy azokban beteges ambiczió fejlődjék, nehogy a nép között, meg a falusi nép gyermekei között magukat rosszul érezzék (Ugy van! Ugy van!) és folytonosan elégedetlenkedjenek, állami iskolákba, városokba kívánkozzanak, és elégedetlenségüket a nép bőszszántásával, a nép és a gyermekek bizalmának eljátszásával mutassák ki. Neveljenek a nép számára mérsékelt igényű, megfelelően képzett, kellő ismeretekkel biró, becsületes, törekvő, hivatásszerű és ambicziózus tanítókat. Más tekintetben, t. miniszter ur, a tanítóképzőintézeteknek az volna a hivatása, hogy neveljék is azt a növendéket és olyan ismereteket közöljenek vele, a mely ismereteket ők lesznek hivatva beleszűrni a gyermekek lelkébe, és ismertessék meg velük azokat a módokat, azokat a kívánalmakat, a melyek szerint ők a gyermekek lelkét pallérozni lesznek kötelesek, és olyan filozófiát közöljenek a növendékekkel, a mely őket arra képesiti, hogy a gyermek lelkivilágával kellőképen megismerkedhessenek, ahhoz leereszkedhessenek és azt magukhoz felemelhessék ; őt egyéni felfogása és lelkülete szerint a szükséges ismeretekkel elláthassák. (Helyeslés.) T. ház ! Az iparostanonczok oktatására is fel akarom hivni a t. miniszter ur figyelmét. Ezeket nem szabad gondozatlanul és neveletlenül hagyni, (Élénk helyeslés.) mert különben a szocziáldemokráczia fogja őket sok mindenre megtanítani és a maga szellemi hatáskörébe vonni; az fogja őket igen nagy mértékben megmételyezni a haza és a nemzetegység rovására. Gondos felügyelet alá helyezendők ezek az ipariskolák, örömmel tapasztaltam, hogy a t. miniszter UT tárczájának költségvetési tételei közé körülbelül 100.000 koronányi többletet illesztett be az ipari iskolák fejlesztésére. (Helyeslés.) De nem egyoldalúan, hanem teljesen objektíve arra kérem a t. miniszter urat, hogy a mikor ezen intézményt fejleszteni és életrevalóvá tenni kívánja, főfigyelmét és gondosságát arra fordítsa, hogy az iparostanonczok, felekezeti különbség nélkül, kellő, gondos és szigorú vallásoktatásban részesüljenek. (Élénk helyeslés.) Mert abban a korban, a midőn ezek iparosiskolában kénytelenek járni, leginkább rászorulnak a vaUáserkölcsi nevelésre és oktatásra. Szükséges, hogy azok a hit-
