Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. 9 elemzők, a kiket kell, hogy odarendeljen a közoktatásügyi kormány az anyagi erők felkínálásával, megtalálják annak lehetőségét, hogy a kellő mérvben és a kellő hatással végezhessék hitelemzési funkcziójukat és ezért kivánatos, hogy a t. miniszter ur találjon módot a kellő rendnek és fegyelemnek az iparosiskolai tanitók általi fentartására, a kik a hitelemzés alatt a rendet ellenőrizzék. A t. földmivelésügyi miniszter urnak tegnapi beszédemre adott válaszából örvendetesen azt értettem és az egész ház lelkesedéssel fogadta azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur legközelebb a gazdasági iskolák fejlesztésére, illetőleg létesítésére vonatkozólag törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. E tekintetben észrevételeim elesnek. Én a legnagyobb figyelemmel és bizalommal várom azt a törvényjavaslatot, a mely nagyon sürgős és a mely, mondhatom, óriási mérvben fog hozzájárulni a nép intelligencziájának emeléséhez, (Helyeslés.) s nemzetgazdasági szempontból szerfelett hasznos neveléséhez. Nem ismerem a törvényjavaslatot és nem akarok eléje vágni; nem érzem magam hivatva arra, hogy e tekintetben a közoktatásügyi miniszter urnak tanácsot adjak vagy figyelmeztetésekkel szolgáljak, de azt most is hangoztatom, hogy személyes tapasztalatom szerint jó volna, ha a t. miniszter ur megfontolás tárgyává tenné azt, hogy tekintve a községi viszonyokat és a magyar nép lelkületét, nem kellene-e a 12 éves kortól a 15 éves korig fentartani az esetleg gazdaságivá fejlesztett ismétlő iskolát. Azonban a 15. évtől a 17. életévig a három téli hónapra nézve el kellene rendelni a kötelező gazdasági oktatást, (Helyeslés.) hogy azok a suhancz falusi gyermekek, a kik három hónapig azt sem tudják, mit csináljanak, az utczán ténferegnek, a korcsmaajtóban álldogálva másokat botránkoztatnak és a legtöbben erkölcsi züllésre vetemednek, — a téli hónapokban jóakaratú irányítással foglalkoztatva legyenek. Ez a gazdasági érdekek fellendítésére alkalmas leend, de a nép is üdvözölni fogja és nem lehet kellőkép kifejezni, hogy minő óriási hatása volna a nép szellemi képzettségének fokozására, (ügy van!) Ezek után ismét az előadó urnak beszédére kell röviden hivatkoznom. Magam is a költségvetés tételei és számadatai között örömmel tapasztaltam, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur minő tervszerűséggel, minő igyekezettel és tapintatossággal törekszik czéljainak megvalósítása felé. Engem az egyes tételek szerint jelentkező kiadási szaporulat bizonyos mértékig megnyugtat, hogy folyton növekvő jóakarattal és erékyességgel fog hozzá a t. miniszter ur a magyar haza kulturális kiépítéséhez. Talán nem vagyok merész, ha azt mondom, hogy a múlt rendszer alatt a közoktatásügy épülete nem volt minden igénynek és követelménynek megfelelő. Olyan volt az, mint az az épület, a melynek kövei nincsenek helyükön, a melyik kőnek felül kellett volna lenni az épületben, az alul volt a fundamentumban és a melyiknek a sarkon kellett volna lenni, falak közepén volt. A t. miniszter ur nem zökkentéssel, hanem tapinKKPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. 7ÍÖTET. tatosan csúsztatja a köveket a maguk helyére, a meglévő egészséges szerveket kifejleszti és ebben a munkájában szives készséggel támogatom, és mivel remélem és tudom, hogy az egyházpolitikai kényes lelkiismereti kérdést is lelkiismeretesen fogja elintézni és kezelni és a kulturális szempontokat is hatékony igyekezettel, erélylyel és tőle telhető energiával fogja előmozditani, ebben a szándékában és meggyőződésében bizva, a legjobb reménységben a költségvetés ezen központi tételét, de az összes tételeket is szívesen elfogadom. (Elénk helyeslés. A szónokot üdvözlik.) Szmrecsányi György jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor : T. ház ! Én is annak konstatálásával kezdem felszólalásomat, a mivel az előttem szólott t. képviselőtársam: hogy egyetértek azzal a tartalmas méltatással, a melyben a t. előadó ur részesi+ette a kultuszminiszter ur működését. Többször vettem részt és szólaltam fel a közoktatási tárcza költségvetésének tárgyalásánál, és a legutóbbi időkig mindannyiszor észleltem, hogy csaknem minden szónok rámutatott arra a hazafias szernpjntból szomorú helyzetre, arra az elhagyottságra, mely anyagi ellátás szempontjából e tárcza költségvetését jellemezte. Ennek természetes folyományául tekinthetjük azután azt. hogy egészen a legutóbbi időkig ugyanilyen helyzete, ugyanilyen karaktere volt politikai eszményeink, törekvéseink és kultúrpolitikai feladataink egész körének. Azt hiszem, nem kell nagyon törnünk a fejünket, midőn meg akarjuk állajátani, mi annak az oka, hogy Magyarországon a nemzet közjogi függetlenségének és gazdasági önállóságának nagy ideáljai mellett kisebb szerep jut a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra kultuszának. Ennek az oka nézetem szerint az, hogy a legutóbbi négy évtizeden át Magyarországnak egész közéletét a nemzeti függetlenség és a gazdasági önállóság nagy kérdései mozgatták. Ezek foglalták le a korszakalkotó vitákat és kizárólag ezek körül tömörültek és jegeczesedtek a pártok. Nem csodálható tehát, ha némileg elhanyagoltuk megfigyelését annak a kölcsönhatásnak, a mely természetszerűleg a függetlenség és a gazdasági önállóság között egyfelől és a nemzeti műveltség között másfelől fennáll. Hogy pedig milyen nagy ez a kölcsönhatás, erre a legklasszikusabb példát mutatja a íranczia kulturhistória, a franczia népiskolának története. Francziaországban az első népiskolát Napóleon alapította, még 1802-ben. Egész a porosz háborúig semmit sem tettek a népiskola fejlesztésére, de midőn a háború a szerencsétlenséggel elvégződött, a franczia nemzet nem a hadsereg reform álására vetette magát, hanem valóságos mohósággal a népiskola reformjára ; úgyszólván minden esztendőben 1871 után nemcsak miniszteriális rendeletek, de törvényhozási alkotások, törvények jelentek meg, akkor, a midőn a reváns eszméje nemcsak mint nemzeti vágy, hanem mint bosszuérzet is élt a francziában. Rájöttek arra, hogy a német 2