Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
132 330. országos ülés 1908 levonhatjuk azt a konzekvencziát, hogy a birói függetlenség oly erős és értékes alkotmányjogi biztosíték, a melyet erősíteni, ápolni, fejleszteni elsőrangú kötelesség, (Ugy van! ügy van! balfelől.) Ebből a szempontból nagy feladat bárul az igazságiigyminiszter úrra: a birói szervezetnek rendezése meghatározott elvek szerint, a birói és ügyészi függetlenség figyelembevételével, a jogok és kötelességek pontos körülirásával, a felügyelet és fegyelmi jog kiépítésével és nézetem szerint az önkormányzati jognak legalább részben felállításával és oly irányban való szervezésével, hogy az nemcsak mint igazságszolgáltatási tényező, hanem mint jogpolitikai erőforrás is feladatának minden tekintetben, minden irányban megfeleljen. Az igazságügyminiszter ur eddigi működése meggyőzött engem arról, hogy feladatának meg is tud és meg is akar felelni. Ugy a törvényalkotásnak, mint az általános igazságügyi adminisztrácziónak terén eddig kifejtett! működése elismerésre érdemes. (Elénk helyeslés.) A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény megalkotásával a birák anyagi függetlenségét hatalmas lépéssel előmozdította, az uzsoratörvény, a végrehajtási törvény módosítása és az ügyvédi nyugdíjintézetről benyújtott j avaslatai pedig szocziális téren jelentenek erős haladást. A büntetőtörvénykönyv módosításáról szóló novella beterjesztése, míg egyrészt különösen a minősített lopások terén eddig követett igazságtalan judikaturát szünteti meg, addig másfelől a feltételes elitélés jogintézményének beállítása és a kiskorú bűnösök büntetésének szabályozása által társadalmi téren is igen jó hatást gyakorol. A polgári törvénykönyv tervezete elkészült és a végrehajtása tárgyában most készülőben lévő törvényjavaslatok mig egyrészről megszüntetik a jogélet terén eddig észlelt jogbizonytalanságot, addig másrészről alapvetői lesznek egy hatalmas meghatározott irányban haladó erős jogfejlődésnek. Csak vázlatosan mutattam rá az elért eredményekre és midőn konstatálom, hogy a jogalkotás és a jogfejlődés terén jelentékenyen előre mentünk a haladás utján, viszont konstatálnom kell, hogy egyes kérdésekben, különösen szervezeti kérdésekben hátra maradtunk. Elsősorban a központi igazgatás terén a kegyelmezési jogra mutatok rá. Itt azt tapasztaljuk, hogy mig az igazságügymmiszfcerium minden tevékenységében és különösen a jogalkotás terén a legmesszebbmenő humanizmus érvényesül, addig a kegyelmezési jog terén ezzel ellentétben rideg, visszautasító magatartást találunk. Sok oly eset van, midőn méltánylást érdemlő társadalmi tekintetek megkívánnák a megkegyelmezést, (Mozgás.) a kegyelmi kérvények azonban elutasittatnak. Nem hivatkozom példákra, de készséggel bocsátom azokat a t. miniszter ur rendelkezésére. Másodsorban a királyi ügyészi intézményről akarok szólani és e tekintetben ismét a nemzeti i ellentállás tanúságaira hivatkozom. A nemzeti küzdelem történetéből arról győződtünk meg, hogy a május 22-én, pénteken. ' törvénytelen kormánynak készebb, odaadóbb szolgái nem voltak, mint a királyi ügyészek. A kassai, debreczeni, szatmári királyi ügyészek olyan törvénytelen üldözéseket inszczenáltak, a melyek páratlanok a jogállamok történetében. S ha ennek okát keresem, azt elsősorban nem azoknak a királyi ügyészeknek hazafiatlanságában, hanem abban a függőségi viszonyban találom meg, a melyben a királyi ügyészek a központi hatalommal szemben állanak. Az ügyészségi utasítás értelmében a királyi ügyészségek vezetői kötelesek minden fontosabb ügyről jelentést tenni a főügyészségnek, a főügyészség belátása szerint további jelentést tesz az igazságügyi miniszternek és bevárja annak további utasítását. A közvád sorsa tulajdonképen a központi hatalom kezében van. Kétségtelen, hogy az ügyészi rendtartásnak ezen intézkedése a közvád irányítása szempontjából nem kifogásolható, sőt a jogegységre való hatása tekintetében talán előnyt is nyújt, de veszélyes és kétélű fegyver a központi hatalom kezében, politikai perekben általában és különösen olyan rendkívüli időkben, mint a milyen rendkívüli idők a nemzeti ellentálláskor voltak, annál is inkább, mert azt a királyi ügyészt, a ki felsőbb hatóságának rendelkezését nem teljesiti, joga van a központi hatalomnak az 1891 : XVII. t.-czikk értelmében minden előzetes fegyelmi eljárás nélkül tisztán saját kezdeményezése alapján állásától megfosztani, az országban lévő bármely más bírósághoz áthelyezni, és az igy megüresedő ügyészi széket olyan emberrel betölteni, a ki, habár törvénytelen rendeleteit is végrehajtja. Normális viszonyok közt ebben semmi veszély nincs, azonban hogy rendkívüli viszonyok közt ebben nemcsak igazságügyi, hanem közjogi veszély is van, ezt bővebben magyarázni, azt hiszem, nem szükséges. Ilyen körülmények közt, midőn ez a királyi ügyész tételes törvény és szervezeti intézkedés által arra van kényszerítve, hogy vagy végrehajtja felsőbb hatóságának esetleg törvénytelen rendelkezését, vagy kiteszi magát annyiban, a mennyiben a hivatalvezető beosztott közeggé válik, a ranglejebbités, azáltal, hogy ügyészi pótlékát elveszíti, a vagyoni károsodás és minden körülmények közt az áthelyezés veszélyének : azt hiszem, ügyészi függetlenségről szólni nem lehet. Már pedig én azt hiszem, hogy elsőrendű igazságügyi érdek az, hogy az ügyészi függetlenség és elmozdithatlanság ép ugy meglegyen, mint a birói függetlenség és elmozdithatlanság. Ebből a szempontból az 1891 : XVII. t.-czíkknek az ügyészekre vonatkozó rendelkezéseinek eltörlése, az ügyészi függetlenségnek és elmozdithatlanságnak törvénybe iktatása és az ügyészi utasításnak ilyen irányban való módosítása elengedhetetlen kötelesség, a melyet mielőbb teljesíteni keh. Áttérve a szervezeti kérdésekre, konstatálni kívánom, hogy a birói szervezet nem felel meg mindenben a jó és olcsó igazságszolgáltatás követelményeinek. Ennek okát abban találom, hogy a
