Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
130 330. országos ülés 1908 Ez nemcsak magukra a biztosító társaságokra lenne jogtalan, hanem közgazdasági szempontból is igen káros, mert ezáltal megakadályozzuk, hogy e felhalmazott tőkék a közgazdaság erőforrásaként működhessenek. Tehát, t. ház, törvényhozásilag szabályozni kell a szabad mozgás abszolút korlátozása nélkül azt, hogy a tartalékok gyűjtésének alapul szolgáló irányelvek miként határozandók meg és a biztosító társaságok ezek megtartására kötelezendők ; másodszor törvényhozásilag szabályozni kívánom egy állami felügyeleti hatóság létesítését, a mely ellenőrzi, hogy a dij tartalék alakítására meghatározott elvek betartatnak, hogy a törvényben meghatározott módokon helyeztetnek-e el és hogy tényleg megvannak-e? Ennek hatáskörébe utalandó annak szigorú ellenőrzése, hogy a külföldi biztosítótársaságok az itteni ügyleteikkel kapcsolatos díjtartalékjukat magyar értékekben helyezik-e el ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Beck Lajos : Magyar záloglevelekben ! Barcsay Andor: A materiális garancziával kapcsolatba szokták hozni a díjtartalékok kérdése mellett a biztosítéki alap nagyságának törvényhozási megállapítását is. Engedelmet kérek, de ebben a tekintetben ellentmondok ugy az 1900. évi javaslatnak, mint dr. Beck Hugó kúriai biró, kiváló biztosítási jagászunk véleményének. A jelenlegi biztosítási törvény az egyes biztosítási ágazatokra nézve 100.000 forint tényleges biztosítéki alap kimutatásához köti a czég bejegyeztethetését, illetve a működés megkezdhetését. Az 1900. javaslat az egyes biztosítási ágazatokra nézve a működés megkezdését 600.000 korona biztosítéki alap kimutatásához köti. Még tovább megy dr. Beck Hugó, a ki ezt egy millió koronában állapítja meg. Véleményem szerint nem garanczia az, hogy 200.000 korona, vagy egy millió korona-e a biztositéld alap, mert hogy csak egy gyakorlati példával illusztráljam állításomat, rá akarok mutatni arra, hogy az Első Magyar Altalános Biztosító Társaságnak a jelenlegi biztosítási stockja circa 500 millió korona. Kérdem már most, hogy ezzel szemben garanczia-e 200.000 korona, vagy akár egy millió korona biztosítéki alap kikötése ? Én ezzel szemben garancziát nem látok másban, mint a díjtartalékok helyes képzésében és azoknak teljes biztonsággal való elhelyezésében és ellenőrzésében. (Helyeslés a baloldalon). Álláspontom helyességét külföldi példákkol tudnám igazolni. New-York államban 100.000 dollár, Olaszországban az életbiztosításnál 250.000 líra, kárbiztositásnál 100.000 lira, Hollandiában 50.000 hollandi forint, Prancziaországban 50.000 frankban van megállapítva a biztosítási alap minimuma, Angliában az életbiztosítási ágnál 22.000 font sterling biztosítéki minimum letételét kívánják és ezt is visszaadják akkor, ha a dijakból 40.000 font sterling díjtartalékot képeznek. Ezen józan angol felfogás igazolja azon álláspontomat, hogy a materiális garancziát nem a biztosítéki alap felemelésében, hanem a díjtartalékok májas 22-én, pénteken. helyes képzésében, azoknak teljes biztonsággal való elhelyezésében és ellenőrzésében kell keresni. (Helyeslés a baloldalon.) Egy igen fontos követelmény még a külföldi biztositó-társaság által a gyakorlatba hozott u. n. nyereménybiztositási módozatok szabályozása is. Engedelmet kérek, ez a rendszer, véleményem szerint, nem egyéb, mint.... Lázár Pál: A közönség becsapása. Barcsay Andor: . . . igen, a magyar közönség egyenes becsapása. (Ugy van! a baloldalon.) Nincsen módunk és nincs alkalmunk ugyanis arra, hogy ellenőrizhessük azt, hogy ezek miképen eszközlik számításaikat. Kényük-kedvük szerint adják vagy — hogy helyesebben fejezzem ki magamat — igen gyakran nem adják ezen nyereményhalmazatokat. Most lett ez nyilvánvaló legutóbb, a mikor egynéhány külföldi intézet helyi működését beszüntetni szándékozik és visszavonul, így pl. az Equitable, a mely a 20—25 év előtt kötött biztosításokra, mondjuk, hogy 10.000 korona biztosítási összeget kötöttek ki, nyereményhalmazat czimén ígért 3—4 ezer koronát, kamatok nem számításával évenként fizetendőié 1000 korona ellenében és megtörtént, hogy nemcsak a nyereményhalmazatot nem fizette ki, hanem a biztosítási összeget sem, és a mikor méltatlankodtak, bizva biztosítási kodifikácziónk hiányosságában, azt felelték : tessék perelni. A biztosítás ügyének törvényhozási rendezése tekintetében a közigazgatási szabályozás mellett fel kell hívnom az igen t. miniszter ur figyelmét a biztosítási magánjogi kodifikáczió sürgősségére is, mert hogyha a biztosítási intézmény fejlesztését komolyan akarjuk, akkor szakitanunk kell azzal a rendszerrel, a mely a kodifikácziót kizárólag a külföldi biztosító társaságok megrendszabályozásában, az állami felügyeletben, és a díjtartalékok szabályozásában keresi. Mert, t. ház, bár mindezek fontos követelmények, nekem kevésbbé fontos igazságügyi követelmény az is, hogy a biztosítási szerződés, a biztosítási magánjogi kérdések is törvényhozásilag kodifikáltassanak. Hiszen már az előbb emiitettem, hogy e tekintetben nálunk a legnagyobb jogbizonytalanság uralkodik. Sem a biztosítók, sem a biztosítottak nem tudják előre, hogy mi a joguk és mi a kötelességük. Nálunk a biztosítási magánjog terén a törvény hiánya és tökéletlensége miatt a törvényt alkalmazni hivatott bíróságok quasi törvényhozói funkeziót kénytelenek teljesíteni és igy igen természetes, hogy az ellentétes döntvények között a biztosítási magánjog terén a legfényesebb jogászi elme sem tudja kihámozni a tételes jogot. És ha meggondoljuk, t. képviselőház, azt, hogy egyes biztosítási kérdések eldöntésénél, tekintettel a biztosítási perek nagy számára, hány hátramaradottnak, hány biztosítottnak.exisztencziája forog koczkán, akkor azt hiszem, nem szükséges indokolnom tovább is azt, hogy a biztosítási magánjog kodifikácziója milyen sürgős és fontos követelmény. (Ugy van !)
