Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. 7 gal és' erélyességgel kell az iskolamulasztókkal elbánni. Nagyon természetes, hogy e tekintetben a közoktatásügyi kormányzatnak segítségére kell hogy jöjjön a közigazgatás és a belügyminiszter az ő közegeivel szintén azon legyen, hogy a szorgalmi idő keUőképen betartassék. Nagy hiba, a mint tegnapi beszédemben is megemlitettem, hogy a legtöbb községben nincsenek közlegelők és épen ennek tulaj donitható az, hogy a szorgalmi időt vajmi nehéz betartani. Ha tehát a földmivelésügyi miniszter ur az ő jótékeny hatásával, a parczellázások alkalmával közlegelőket fog teremtem, akkor nagyon meg fogja könnyíteni a közoktatásügyi kormányzatnak e tekintetben a teendőit. Felhívom még a t. miniszter ur figyelmét az analfabétákra. Ezeknek az oktatása nagyon fontos, és nagyon jelentős kötelessége volna az államnak, hogy azokat a szerencsétlen, elhanyagolt iskolák hiján tanulatlan és tudatlan embereket a felnőtt korban gondozás alá végjük, őket felvilágosítsuk és oktassuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Prakszisból és tapasztalatból állítom, hogy a magyar embernek a pszichológiája, az a becsületes őszintesége, az a nemes zománcza lelkének, az ő szemérmetessége akadályozza meg azt, hogy a legtöbb analfabéta kellő oktatásban részesüljön. De ha megteszi a közoktatásügyi miniszter ur, hogy a tanítókat anyagi segélyezéssel biztatja, hogy a téli hónapokban esténként tartsanak a felnőttek részére oktatást, a mikor az a szegény ember az ő szemérmetességével esetleg a szérűk mögül, a sötétben, feltűnés nélkül megjelenhetik az iskolában, hiszem, hogy kevés találkoznék, a ki el fog maradni, és szives örömest meg fognak jelenni, hogy a kellő oktatásban részesüljenek. A községi tisztviselők, az elöljáróság, a tanítók .és a lelkészek kooperácziójával a közoktatásiig}

7

! kormány minden megerőltetés nélkül, néhány százezer • korona feláldozásával, megcsinálhatja ezt. E tekintetben semmiféle áldozatot, semmiféle hozzájárulást sokallani nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a tankönyvek kérdését illeti, most már szigorúbb eljárást tapasztalunk, hogy a közoktatásügyikormányzat kiselejtezi a meg nem felelő tankönyveket és a tankönyvbiráló szakférfiak, vagy bizottságok által alaposan átvizsgáltatja azokat. Azonban, t. ház, a legnagj^obb szigorúsággal és pontossággal ügyelnie és vigyáznia kell a közoktatásügyi kormányzatnak, hogy állandó jellegű tankönyveket adjanak a nép kezébe, mert ha az üzleti szellem befészkeh magát e kérdésben, mint a múlt rendszer alatt, ugy hogy tisztán sajtóhibák kijavítása végett rendeznek uj kiadásokat, ez a folytonos csere-bere, ez a megterheltetés az iskolákban temérdek bajt okoz, a tankönyvek egyöntetűségének hiánya miatt pedig nem képesek a . tanítók az iskolában kellő eredményeket felmutatni. • Az ilyen szellemi kufárokat és tankönyv-gyártókat .küszöbölje ki a közoktatásügyi kormányzat, (Élénk .helyeslés a baloldalon.) és azon legyen, hogy az ilyen tankönyvek ne egy vagy két esztendőre, hanem állandó jelleggel szerkesztessenek, hogy évtizedeken keresztül szolgálják azt a czélt, a melyet az ilyen tankönyveknek szolgálniok kell. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az iskolaszékek felkarolását szintén a közoktatásügyi miniszter ur jóakaratú figyelmébe vagyok bátor ismételve ajánlani. Hogy ezek az iskolaszékek életrevalók legyenek, és megfeleljenek annak a czélnak, a mely miatt szervezve vannak, bizonyos hatáskört biztosítson nekik a miniszter ur és kellőképen ellenőriztesse. Az iskolaszékek működését, határozatait vagy ítéleteit, fegyelmi eljárásait, vagy a tanítókkal szemben gyakorolt eljárását kellő kényességgel és kellő figyelmetességgel ellenőriztesse és azon legyen, hogy ezen iskolaszékek tekintélye óvassék meg olyan mérvben, a milyen mérvben ezen iskolaszékek intelligencziát, hozzáértést, ügybuzgóságot, meg ügyszeretetet árulnak el. A mi a tanfelügyelők kérdését illeti, örömmel tapasztaltam, t. ház, hogy a költségvetés tételei között 100.000 korona többlet szerepel. Ez kevés, de mégis jelentős mozzanat. Mutatja azt élénken, rideg számokkal, hogy a közoktatásügyi kormány és a t. miniszter ur minő nagy gondot fordit az elemi népiskolák ellenőrzésére. De még sokkal több segédtanfelügyelő szükséges, mint a mennyi van, hogy minden esztendőben minden község legalább egyszer lásson egy eleven tanfelügyelőt, hogy minden község, s minden tanító érezze azt, hogy nemcsak betekinteni kénytelen az a tanfelügyelő az iskolába és pro forma egy kis vizsgálatot tartani, hogy ismét elmenjen a másik községbe, az ő járását meglátogatni, hanem kellő szakértelemmel, kellő időben, kellő módon és kellő körültekintéssel alaposan vizsgálja át a tanfelügyelő azt az iskolát és győződjék meg lelkiismeretesen arról, hogy az a tanító mit művelt és munkált, mert a tanitó ambicziójának és önérzetének fokozására lesz hatással és a gyermekek ösztönzésére is fog szolgálni, ha a szülők és a községi lakosság és elöljáróság észreveszik azt, hogy az a tanfelügyelő nemcsak kiszáll a községbe, hanem ott missziót is teljesít és operál abban az iskolában ; s akkor a közoktatásügyi kormány egy eleven, élénk szerve nyilatkozik meg abban a községben, a mi a közoktatásügy fellendítésére jó hatással lesz. Egy kényes kérdésre vagyok bátor a t. közoktatásügyi miniszter ur figyelmét felhívni és ez a tanítóképző-intézeteknek ellenőrzése, azoknak beosztása, tananyaga, a melyekről a múlt évben nem tettem említést. Tudja azt a t. közoktatásügyi miniszter ur, hogy 1885 deczember 23-án kelt 7079. számú, valamint 1893-ban kelt 54.550. számú miniszteri rendelet a tanítóképző-intézeteknek szakfelügyeletét kényes kérdésekben és kényes szempontokból szabályozta. E tekintetben nemcsak a katholikus egyháznak ilynemű intézményeire akarom az ő gondos figyelmét és tapintatát felhívni és kiterjeszteni, hanem minden fele-