Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

6 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. val biró lelkész, a kivel szemben a társadalom igényeket is támaszt, a kinek kötelezettségei vannak, a ki ka becsületes és tiszteséges, tanulni akar és tanulni fog, tehát anyagi eszközökre szorul; a kinek utazni is kell és tapasztalukat kell szereznie, hogy imponáljon a nép előtt az erkölcsi és a hitélet tekintetében; a kinek a tudományos ismeretek tekintetében erős és szilárd bázison kell állani, hogy a népnek megmutassa fölényét és előtte előkelő tekintélyt szerezhessen : annak az egyénnek a mai társadalmi viszonyok között alkalmas anyagi eszközökre is vari szüksége. És minden' j ózanul érző embernek és obj ektiv kritikát gyakorló egyénnek az Ítéletére bizom, hogy vájjon ezen minimális összeget nem kevesli-e % A papok, felekezeti különbség nélkül, nem sürgették és nem szorgalmazták a fizetések felemelését, nagyon helyesen és okosan és hivatásuk szempontjából igen dicséretreméltó módon tették. Ha valakinek, ugy a papnak nagyon önmegtagadólag, mortifikáczióval, lemondással és igényeinek legszigorúbb mérséklésével kell hivatalos teendőit végeznie, hogy a világnak és különösen az ő híveinek még a látszatát se nyújtsa annak, hogy ő nem hivatást tölt be, hanem hivatalt foglal el, és hogy pénzért, szolgálmányért, dotáczióért és fizetésért, nem pedig mélyebb lelki és erkölcsi momentumokból teljesiti vallási és társadalmi, nevelő hatású kötelezettségeit. A papság ezt, felekezeti különbség nélkül meg is mutatta, sohasem türelmetlenkedett, hanem bizalommal és reménynyel várta mindenkor fizetésének, járandóságának rendezését. És hogyha ez igy van, akkor a képviselőháznak és a t. közoktatásügyi kormányzatnak figyelemmel kell lenni arra, hogy olyan anyagi eszközöket nyújtson annak a papnak, a melyek őt élethivatásában biztosítják, tekintélyét és azt a lehetőséget megadják, hogy kulturális misszióját kellőképen végezhesse. 1000 korona, t. ház, egy káplánnak a fizetése ; ebből 500 koronát élelmezésre fognak levonni. Kérdem a t. házat, hogy 500 korona fix fizetéssel egy egyetemi kvalifikáczióval biró fiatal ember, a kinek kell, hogy ambicziói legyenek, a ki kell, hogy haladjon a modern korral bizonyos értelemben, a mennyivel meggyőződésével és elveivel az megegyezik, a kinek bizonyos tekintélyt kell mutatni és szereznie, előkelő társaságokban kell megfordulnia, hogy az 500 koronával mit fog csinálni ? Annak a káplánnak a legprimitívebb közlekedési eszközökön kell a híveit felkeresnie, temérdek sok ruhát szaggat el, egészségét koczkáztatja ; annak nem elég az az 500 korona és nem helyes, hogy kvalifikácziójához és társadalmi állásához mérten ily összeggel dotáltassék és járandósága ily szűk mértekre szabassék. Nem beszélek erről többet, t. képviselőház, mert talán nem is volna illő és nem is nagyon Ízléses dolog. Én hiszem, hogy a közoktatásügyi miniszter ur most a leghelyesebb és a legsürgősebb módon oldotta meg ezt a kérdést és bizom a katholikusok részéről, az egyházfőknek nagy áldozatkészségében, hogy majd fokozatosan fogják ezeket a fizetéseket emelni, és a mint most is nagyon sok egyházfő temérdek áldozattal, nagy jóakarattal, atyai kegyességgel és á világ által nem tudott módon segélyezi lelkészeit, lelkipásztorait és káplánjait, meg fogják tenni a jövőben is. Ilyen értelemben talán nyugalmat fognak a lelkészkedő papságban támasztani és el fogják oszlatni azt a nagy veszedelmet, a melyet a vüágiak felekezeti különbség nélkül talán nem is vesznek észre, hogy az egész országban óriási mérvben terjed a paphiány. És épen azért, mert a nép nevelői, oktatói, erkölcsi vezetői, hazafias támogatói és izmositói hiányzanak, azért kell törekedni arra, hogy az egyetemi ifj uságot a papi pályára a kellő fizetések biztosításával, nem mondom csalogassuk, hanem legalább felkínáljuk nekik ezt a pozicziót és ne legyen az országban paphiány, mert ezt a nemzet és a magyar faj fogja megszenvedni és megérezni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a tanítói fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavaslatot életbeléptette nagy körültekintéssel és — a való életből merítem kritikámat, mert megfigyeltem egyrészt a tanítóságot, másrészt az iskolafentartók hangulatát — már-már teljes megnyugvás mutatkozik e törvényjavaslat jótékony hatása következtében és azok a kellőképen el nem Ítélhető felbuzdulások, elégedetlenségek, a melyek a felekezeti tanítók részéről nem megfelelő modorban és megtévesztett módon nyilatkoztak meg, szintén elülnek és kijelentett és befejezett módon a kultuszminiszter ur iránt való jóindulatnak és benne való reménységnek adnak helyet. Azt hiszem, a lecsendesedett felekezeti tanítóság reménysége nem fog csalódni a közoktatásügyi kormányban és azt a fizetési differencziát, a mely a felekezeti és állami tanítók közt van, el fogja oszlatni, mihelyt módjában lesz, mihelyt az ország pénzügyi viszonyai azt megengedik. A mire a múlt esztendőben voltam bátor felhívni a közoktatásügyi miniszter ur figyelmét, a népiskolák tantervére, a tananyag beosztására és a tankönyvekre vonatkozólag, azt most is föntartom. Ugy vettem észre, hogy ebben a tekintetben nagy figyelem mutatkozott a közoktatásügyi kormányzat részéről és annak hatása a tanfelügyelők révén már megnyilatkozik. De szerintem ez még nem kielégítő ! Most is azt kérem a miniszter úrtól, hogy a tanfelügyelőket szigorúan utasítsa, hogy a népiskolák látogatását a legpontosabban teljesítsék és a vizsgálatok alkalmával különösen a diktandó-irásra, a fogalmazásra, a történelemre, a beszéd- és értelemgyakorlatra és a nyelvképzésre fordítsák a fő figyelmüket és a tanítóságot ezen szigorú ellenőrzés mellett szoktassák és vezessék rá, hogy a népiskolák ezen eminenter fontos feladatait szorgalmazzák és a mennyire szakképzettségük megengedi, megvalósítsák. Az iskolamulasztásnál most is tömérdek sok baj van. Én nem merném proponálni, hogy a szorgalmi időt szorítsuk meg, de kellő komolyság-