Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 109 ben már előre is gondoskodás történik ezen nagy hiánynak megszüntetéséről, azonképen némi aggodalmat kelt, hogy itt már mintegy flxirozva van az, miképen fogna történni ez a pótépitkezés, vagy kiegészítés; annak már a költségvetési tétele olyan összegben van itt felvéve, a melyből arra lehetne konkludálni, hogy bizony olyan pótépitkezést terveznek, a mely sem a mi múzeumi ozéljainkra általában nem lesz elegendő, sem pedig nem lesz összhangzásban a jelenlegi múzeumnak elhelyezésével. Azon tervek közül, a melyekre bátor voltam czélozni, megemlítem először is azt, hogy tervbe volt véve egyszerűen szárnyakat hozzáépíteni a jelenlegi múzeumhoz. (Mozgás.) Thaly Ferencz : Barbarizmus ! (TJgy van!) Nagy Ferencz: A mint a közbeszólásokból is méltóztatik látni, s a ki ismeri ezt a gyönyörű épületet, — hiszen Magyarországon nincs talán szebb épületünk, a mely a klasszikus római császárok idejében létező stílusnak, mondhatom, a legtisztább utánzata, a minek talán Európában nincsen más hasonló párja; a ki tudja még hozzá, hogy a körülötte lévő park mit jelent annak a vidéknek : az mély megdöbbenéssel gondol arra, hogy az az épület holmi szárnyakkal elcsufittassék, és abból a kertből e czélra valami elvétessék. (Igaz ! TJgy van !) Ez a terv körülbelül el is van temetve. (Helyeslés.) Jött azután mindjárt egy második terv, egy jeles építész eszelte ki, hogy már nem holmi szárnyakkal, hanem hátul, parallel az Esterházyutczában csináljanak egy épületet, a mely mintegy befogná a jelenlegi muzeális épületet. Ez a terv ugyan bizonyos tetszetőséggel bir, de szintén azzal a nagy hátránynyal jár, hogy a jelenlegi Múzeum-kertből elvennének valamit, a mi pedig a közönség és a park szépségének károsítása nélkül szintén nem szolgálhatná a czélt. Besötétítené a jelenlegi Muzeumot, ugy, hogy ez a terv sem megfelelő. (Ugy van!) Pedig az a két millió, a mely a költségvetésben fel van véve, körülbelül ezen terv költségeinek felel meg és itt van az a bizonyos aggodalom, a melyet különösen táplálok, hogy nem ez a terv fog-e végül győzelemre jutni. Én remélem, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a kinek művészeti érzékét annyira nagyra becsüljük, elejét fogja venni annak, hogy ez a terv megvalósulhasson. (Helyeslés). Azelőtt a kérdés előtt állunk tehát, hogy egyáltalában hogyan segítsünk azokon a bajokon, a melyek a Múzeumnál megvannak. Hiszen tudjuk, hogy egész tárak hiányoznak abban a Múzeumban, el vannak helyezve szana-szét, meg sem lehet találni őket; segíteni tehát okvetetlenül kell a dolgon, s a kérdés csak az, hogy hogyan. (Halljuk!) Az a terv is megvolt, hogy az állatkertben legyen pl. azon gyűjtemények számára berendezve egy épület, a melyek különösen a természettudományokra vonatkoznak. Igen, de mikor a város átvette az állatkertet a növényhonositó társulattól, a mely tudvalevőleg megbukott, azt hittük, hogy a város inkább fog gondoskodni a kulturális érdekekről, mint a mulatságokról. A faktum pedig az, hogy épen annyira igénybe lesz ez a rész véve a különböző mulatóhelyek számára ezentúl is, mint eddig. Gondolni sem lehet tehát arra, hogy ilyen módon segítsünk a bajon, de ez a hely különben is nagyon messze van, a közönségnek az érdeklődését pedig összpontosítani kell. Ez a terv is tehát olyan, melyre gondolni sem lehet. Én csak egyetlen egy jó megoldását tudnám a dolognak. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: A Gellért-hegy. Nagy Ferencz: Ez az, ha az állam megvenné a magyar lovaregyletnek azt a telkét, a mely a Múzeum mögött van. Elég nagy telek, 3 ezer egynéhány négyszögöl. Oda lehetne építeni az uj épületet, össze lehetne kapcsolni a jelenlegi Múzeummal, anélkül, hogy a jelenlegi muzeális épület, vagy a múzeumi kert valamit szenvedne, (Mozgás. Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Ferencz: Előre is megjegyzem, hogy ez nagyon drága, a lovaregylet nem fogja nagyon olcsón adni. Egy hang (a baloldalon) : Odaadhatja ingyen ! Nagy Ferencz: Ezt nem teszi, és nem is lehet követelni, de meg vagyok róla győződve, hogy mint erkölcsi testület, méltatni fogja ezt a nagy kulturális érdeket és túlzott követeléssel bizonyára nem fog fellépni. Ámbár már hallottam, hogy másfél millióra számítanak, a mit ezért a telekórt kapni fognak. Ha ehhez az építkezést hozzávesszük, 5 — 6 millióra megy fel a költség. Szó sincs róla, hogy nagy anyagi áldozat, a melyet e czélra meghoznánk. Igaz, hogy nem okvetetlenül szükséges, hogy ez az építkezés okvetlenül mindjárt foganatositassék, csak legyen meg a biztosság, hogy elhelyezés egy pár esztendő múlva mégis valamiképen nyélbe üthető lesz, akkor én azt hiszem, hogy meg lehetne ezt a fináncziális kérdést olyképen oldani, hogy az állam vegye meg először a telket, azután szukczesszive szerezze meg az ahhoz való építési költséget. Erre is van mód. Ha a t. ház felvett most már 500.000 koronát, a mi negyed része annak a két millió koronának, a mi itt pótépitkezésre fel van véve, akkor négy esztendő alatt megvan a 2 millió; tehát több is van, mint a telek ára. Három esztendő múlva többi közt felszabadul épen a kultusztárczánál egy igen nevezetes tétel: a műegyetem tétele. Erre nézve t. i. jelenleg 1,300.000 korona van felvéve építkezésre; és pedig 10 évi tartamra 10 millió volt beállítva; ebből még csak három esztendő van hátra, úgy hogy három esztendő múlva ez a