Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

110 329. országos ülés 1908 május 2l~én, csütörtökön. hitel felszabadul és akkor azután 1,300.000 korona tulajdonkénen rendelkezésre fog állani más czélokra. Azt hiszem, ez egy mód volna arra, hogy ezt a muzeális kérdést is megoldjuk a műegyetemi hitel felszabadulásának kapcsán, egyelőre felhasználva azt a tételt, a melyet közvetlenül a muzeális pótépitkezésekre szavazunk meg, a mi négy esztendőre reparcziálva évenkint 500.000 koronát tesz ki. Evvel megszerezzük a telket, megszerezünk annyit, hogy bele lehetne fogni egy-két esztendő múlva az épitkezésbe. Azután felszabadulva a műegyetemi hitel, abból megszerezzük azt az összeget, a melylyel azokat az építkezéseket végre lehet hajtani és igy az egész muzeális szükségletet véglegesen megoldjuk. Én ezt a tervet vagyok bátor a t. vallásés közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe ajánlani, mint olyant, a melylyel végre financzialiter is keresztülvihető; ha nem is rögtön, de legalább biztositható belátható időre. Ha ezt a kérdést, igy oldjuk meg. ez a nemzet igényeinek és a mi kulturális igényeinknek is megfelel, holott minden más megoldás csak palliativ dolog és nem méltó ehhez a czélhoz; nem is éri el, hogy kielégíttessék az a szükséglet, a melynek kielégitése reánk vár. Ha, volna más, esetleg olcsóbb terv, — persze nem egy olyan pótépitkezés a Múzeumkerttel kapcsolatban és annak részbeni elvételével — akkor egyáltalában nem szólalnék fel egy ilyen idea mellett, a mely bizony meglehetősen sokba, kerül. De miután szerintem más olyan megoldás, a mely igazán jól és gyökeresen tudná megoldani a kérdést a jelenlegi Múzeummal kapcsolatosan, nincsen, azért vagyok bátor ezt a tervet különösen ajánlani. De ajánlom azért is, mert pozitív tudomásom van arról, hogy a Magyar Lovaregyiet az ő telkét tényleg el akarja adni és igy még az a félelem is fenforog, hogy valamely más czélra fogják azt megvenni és akkor soha azon a vidéken egy ilyen czélra hasonló befektetést nem lehet eszközölni. (Ugy van!) Ez volt az ok, a melyért bátor voltam felszólalni e tárczánál és kérem a t. miniszter urat, hogy o felszólalásomat^ méltányos elbírálás alá venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés.) Szmrecsányi György jegyxö: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. képviselőház! Nem osztozom az előttem szóló t. képviselőtársain véleményében. Ha tekintjük a mi múzeumaink tartalmát, akkor tudjuk azt, hogy alig van hely, a hova a múzeumban összegyűjtött tárgyaknak kétharmad része elhelyeztessék. Ha teliintjük azt, hogy a város lakossága folytonosan nő és egy nagy nemzeti könyvtár is a múzeum tulajdona és hogy muzeumunkban nemcsak könyveknek, de más nyomtatványoknak is nagy tárháza van, a mi mind arra van hivatva, hogy a mi közönségünk ott magát művelje, ifjúságunk ott tanuljon ós olvasson; ha tekintjük azt az anyaghalmazt, amelylyel még a múzeum köre kiegészíthető és kiegészítendő; ha látjuk, hogy a tudományos gyűjtemények száma és sokasága hogyan szaporodik meg, kétségtelen ós világos, hogy a múzeum mostani terjedelmében hosszabb időre alkalmas épületül nem szolgál. Másfelől ha én nézem Budapest fejlődését és látom azt, hogy az a nagy akadály, amely eddig Budaj^est fejlődésének útjában állott, a Gellérthegy és annak a hegynek egész vonala már meg van kerülve és a Gellérthegyen alul már Budapest kezdett épülni, akkor mindig megkap az a gondolat, hogy az a gyönyörű hegy, amely ott a magasságban a város felett emelkedik, a városnak központját fogja képezni, és ha nem képezi is ma, akként kell ezt a várost fejleszteni, akként kell az építkezést irányitanunk, hogy az a kimagasló pont ennek a városnak központját is képezze. Azon a kimagasló j>onton nem lehetséges, hogy csak romok foglaljanak helyet, annak művészetileg is ugy kell fölépülnie, hogy ennek a nagy városnak, a nemzet fővárosának igazi központját képezze. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Miként képzelhetné inkább igazi központját, mint hogy ha ott volna a magyar Nemzeti Múzeum a, maga megsokasodott termeivel, helyiségeivel? Ha elképzelem annak a hegynek fensikját és elképzelek azon négy oldalról görög oszlopokkal ellátott homlokzatot, elgondolom, hogy a hol egy főváros közepén ilyen magaslat van, annak tiszta levegőjét nem hagyják élvezetlenül ; ha elgondolom, hogy oda lehet sétaés kocsizóutat készíteni és azt lehet emelő géjDezet segitségével a gyalogló közönség számára is hozzáférhetővé tenni, akkor látom, hogy Budapest központja a Gellérthegyre esik és erre a központra a mi czivilizáczionális és kulturális intézményeinknek legnagyobbikát, a magyar Nemzeti Muzeumot kell elhelyezni. (Zaj.) Nem arra való az, a mire eddig föl akarták használni, hogy mert magasan van, temetőhely legyen : nem arra való, hogy ott Pantheon legyen; hanem arra való, hogy a tudásnak, a fejlődésnek, a czivilizácziónak tárháza ott legyen összegyűjtve, a hol mindenki meglátja, megbámulja megcsudálja, mindenki hozzáférhet, jő levegőben használhatja. Ezt ajánlom én a t. ház és a miniszter ur pártfogásába. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ha szólni senki setn kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a tételt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a tétel elfogadtatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások. 302.041 korona Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Átruházási jog kéretik a személyi