Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

4 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. összhangzatos, nemzeti jelleggel és irányban való erőteljes továbbfejlesztése. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezekkel röviden jellemez­tem és ugy vélem, talán eléggé találóan az igen t. miniszter ur működését ugy az egyházpolitikai, mint a kulturális téren. Ezek után áttérek röviden magának a költ­ségvetésnek csak igen rövid ismertetésére, inkább csak egyes pontoknak kiemelésére szorítkozva. (Halljuk! Halljuk !) É tekintetben mindenekelőtt bátor vagyok kiemelni azt, hogy az összes különbözet az évi kiadásokban a múlt évi költségvetéshez képest 10,039.000 koronát tesz ki; minthogy azonban a bevételek az 1908. évre 614.266 koronában kevesebb összegben irányoztattak elő, az összes különbözet a tavalyi költségvetés és a mostam költségvetés kiadási tételei között 13,653.266 koronát tesz ki. Nevezetesen emelkedést mutatnak az egyes ki­adási tételek között elsősorban a budapesti és kolozsvári egyetemeknek és ezekkel kapcsolatban álló klinikáknak költségvetése, továbbá a jog­akadémiák kiadásai, ép ugy az állami gimnáziumok és reáliskolák költségei, valamint a felekezeti, köz­ségi és törvényhatósági középiskoláknak költsége és segélyezése. Hasonlókép szintúgy a felsőbb leányiskolák költsége is lényeges emelkedést tanú­sít. Leglényegesebb emelkedést találunk azonban a népnevelés körében, a népiskolák és népnevelési intézeteknél, a hol az összes emelkedés körülbelül 8 millió koronát tesz ki. (Élénk helyeslés.) Ép ugy nevezetes emelkedés van a művészeti kiadások­nál is, de ennek nagy része, egy millió koronánál több, a színházaknak a belügyi tárcza keretéből e tárcza keretébe való átvételével van összefüg­gésben. Lényegesebb emelkedést tanusit még ezeken kivül a tudományos, irodalmi és közművelődési czélokra szánt összeg is ; épugy lényeges emelke­dés van — több egy müliónál — az átmeneti kiadá­soknál is, de a beruházásoknál a rendkívüli kiadá­sok rovatában mintegy 200.000 korona csökkenés­sel találkozunk. Mindezek után a költségvetést ugy a maga egészében, mint részleteiben a t. háznak azon biza­lom alapján is, a melylyel az egész ház, az egész nemzet és ország a t. miniszter ur iránt viseltetik, elfogadásra ajánlom, s egyúttal ajánlom, hogy a t. miniszter urnak az indokoláshoz csatolt jelentése, a mely az 1904 : XI. t.-ezikk alapján az 1906-ban történt beruházásokról szól, a t. ház által jóvá­hagyó tudomásul vétessék. Fentartom magamnak különben, hogy a meny­nyiben a részletes tárgyalás folyamán szükségét látom, az egyes részleteknél újra felszólalhassak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra van valaki feljegyezve ? Szmreesányi György jegyző: Csóti Géza! Csóti Géza : T. ház ! A t. előadó ur rövid, de kielégítő módon jellemezte a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter egyházpolitikai és kultúrpolitikai tevékenységét, azt az irányzatot, a mely egész mű­ködésében nemcsak őt magát, hanem a mely az egész vallás-és közoktatásügyi kormányzatot vezeti. Minden tekintetben az előadó ur jellemző kritiká­ját kellőképen tudom honorálni, és magam is abban a nézetben vagyok, a melyet ő itt — ajánlva a kul­tusztárcza költségvetésének elfogadását — elő­adni szükségesnek vélt. T. ház ! Épen az előadó ur jellemzésére ala­pítva az én nézetemet és észrevételeimet, objek­tivitás szempontjából kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy a vaüás- és közoktatásügyi miniszter ur a kényes egyházpolitikai kérdéseket ügyes tapin­tattal, részrehajlás nélkül és minden tekintetben a nemzeti áUam kiépítése szempontjából kellő szívóssággal, körültekintéssel és czéltudatos irány­zattal iparkodik megoldani, (Helyeslés.) s mindent elkövet a maga hatáskörében, hogy e kényes egyház­politikai kérdéseket közmegelégedésre, az egyenet­lenségek elsimításával, a lelkiismereti aggodalmak kiküszöbölésével és mindenkinek közmegelégedé­sére oldja meg. (Élénk helyeslés.) Minden igaz magyar hazafinak, a ki a nemzeti fejlődést és a magyar nemzeti államnak teljes mogalapozását, megizmositását és felépítését szivén hordja, azon kell lennie, hogy az egyházak és felekezetek jogos és méltányos kívánságai sürgősen és tapintatosan elégíttessenek ki. Mert az ily, levegőben lebegő kér­dések, óhajok és kívánságok olyanok, mint a szer­vezetben, lappangó sebek, a melyeket ha kellő módon nem orvosolunk, szenvedést idéznek elő, lázat támasztanak és sorvasztják az emberi életet, a szervezetet, támasztanak oly bajokat, a melyeket épen a magyarság szokott megsinyleni. (Igaz! Ugy van!) E tekintetben részrehajlás nélkül meg kell jegyeznem azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur minden czélzatos támadás ellenére is, minden politikai czélzatosságból származó rá­fogások ellenére is a teljes részrehaj latlanság szempontjából iparkodik ezen kényes lelkiisme­reti kérdéseket kezelni és megoldani. Megengedem, hogy az egyes felekezetek és egyházak közt vannak még óhajok és kivánságok, a melyeknek a kielé­gítése sürgető, de a mit meg nem lehet oldani ma, azt meg lehet oldani holnap vagy rövid idő múlva. Minden, hazáját igazán szerető egyház és felekezet azon van, hogy a kultúrát és a magyarságot szol­gáló egyházak a méltányosság és arányosság szempontjából anyagilag segélyeztessenek és oly állapotba jussanak, hogy nemzeti és kulturális missziójukat becsületesen, derekasan és tisztessé­gesen előmozdíthassák és a hazát ezáltal izmosít­hassák. T. ház ! Röviden kívánok a kultusztárcza ke­retébe tartozó néhány egyházpolitikai kérdésre rámutatni és ezekre a t. miniszter ur jóakaratú figyelmét felhívni, nem azért, mintha azt hinném, hogy a miniszter urnak mindenre kiterjedő figyelme ezen kérdéseket nem érinti, hanem tisztán azért, hogy illő helyen a közhangulatnak tapintatos mó­don megnyilatkozást adjak. Itt vannak az u, n. hitközségi terhek, Ezek

Next

/
Thumbnails
Contents