Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

317. országos ülés 1908 május 7-én, csütörtökön. 93 Lengyel Zoltán : Én ? Elnök: Igen, a t. képviselő ur! Gr. Batthyány Tivadar: Én, t. ház, a kvótára is reá fogok térni, ma vagy máskor, legyen egész nyugodt a t. képviselő ur. Nincs nekünk semmi szégyelni valónk, nekünk semmitől sincs okunk tartani; nekünk a nyilvánosságtól félni nincs okunk ; állunk elébe az egész vonalon. (Helyeslés. Mozgás és zaj balfelöl.) Egy hang (balfelől) : Miért nem állsz a választóid elé most ? (Zaj.) Molnár Jenő (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: Ha Molnár Jenő t. képviselő ur megengedi, hogy én is a szólás jogával éljek, folytatom beszédemet, (Halljuk ! Halljuk !) mert a szólásszabadság megsértésének egyik módja az, a melyet igen t. képviselőtársam gyakorol azzal, hogy folytonos közbeszólásaival engem szóhoz jutni nem enged. (Halljuk ! Halljuk !) Visszatérek leleplezésem folytatására. Akkoriban, midőn én ezt az elvet fejtegettem, az egész bal- és szélsőbaloldal ott volt és helyeselte fejtegetéseimet. Midőn tehát mi most többségre jutván, egy igazán teljesen szabadon választott többségben vagyunk itt a házban, akkor jogunk, sőt kötelességünk volt a többség akaratának keresztülvitelét biztosítani, és hogy mennyire igazunk volt, midőn ezt a módot használtuk, azt misem bizonyítja jobban, mint a legközelebbi hónapoknak prognózisa. Itt van a költségvetés tárgyalása. Azt hiszem, hogy miután két év óta kénytelenek voltunk az eddigi házszabályok miatt, — a melyek nem engedték meg, hogy hosszabb üléseket tartsunk — mi, a többség tagjai magunkat türtőztetni; kénytelenek voltunk keveset vagy egyáltalában nem beszélni, noha lett volna mit mondanunk, . . . Egy hang (balfelől) : Három költségvetésen át! Gr. Batthyány Tivadar: Igen, három költségvetésen át, — akkor nekünk igenis jogunk és kötelességünk, hogy a nemzetet itteni felszólalásainkkal felvilágosítsuk. (Élénk helyeslés.) jogunk és kötelességünk, hogy saját kormányunkkal szemben is elmondjuk azt, a mi szivünkön fekszik ; (Elénk helyeslés.) elmondjuk kívánságainkat, de másfelől arról is kell gondoskodnunk, hogy egyrészt az országot exlexbe ne hozzuk, másrészt legalább aratás idejéig, a midőn mindenkinek másfelé is van dolga, a nép javára egy sereg törvényalkotást végrehajtsunk. Ennek a szólásszabadságnak a legteljesebb védelme mellett csak egyetlen egy módja van : dolgozzunk többet és én azt hiszem és remélem, hogy igen t. képviselőtársaim, hogy ha — a mint kérem a kormányt és a t. házat, hogy minél előbb méltóztassanak nekünk alkalmat adni arra, hogy többet dolgozhassunk — (Élénk helyeslés.) ennek lehetősége be is következik : nem fogják ezt ellenezni, hanem velünk együtt a több dolgozást fogják gyakorolni és ha ezt teszik, akkor az igen t. urak meg fogják látni, hogy ez a sürgősségi indítvány nem nyaktiló, (Élénk helyeslés.) hanem igenis a több munkának, a jobb munkának, a szólásszabadság teljes érvényesülésének szabályozása. (Elénk helyeslés.) Molnár Jenő: Majd megcsináljuk a statisztikát, hogy ki fog többet dolgozni! Gr. Batthyány Tivadar: Méltóztassék legkegyelmesebben megengedni, hogy, most rajtam lévén a sor, én beszélhessek. Reflektálok megint Molnár Jenő képviselő ur szavaira, és figyelmeztetem, hogy nem a sok beszédből áll a sok munka és nem abból, hogy ki beszél sokat, hanem hogy ki mit beszél, és beszédjének minő súlya van. (Helyeslés.) Áttérve most már a legközelebbi feladatok fontosabbjainak rövid taglalására, kezdem a választói reformon. (Halljuk ! Halljuk !) Itt elsősorban Polit Mihály t. képviselőtársamnak egyszerűen valótlan állítását kell helyreigazítanom. T. képviselőtársam t. i. tegnapi beszédében azt mondotta (olvassa) : »A trónbeszédnek kellett megparancsolni, hogy be kell hozni az általános választói jogot.« Csodálom, hogy a parlamentnek egy tagja, a ki mindig elvárja tőlünk, hogy tisztelettel hajoljunk meg az ő nagy, hosszú múltja előtt, hogy a parlament egy ilyen kiválósága a valósággal ennyire ellentétbe jön. A tény ezzel szemben az, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak évtizedek óta programmja az általános választói jog. A midőn a függetlenségi párt még nem volt többségben, de oly helyzetbe jutott, hogy a parlamentnek legnagyobb pártja volt, már a vezérlő-bizottság állandóan szorgalmazta a választói jog általánosítását. Ez tény, a melyről talán Polit Mihály t. képviselő urnak is kell tudomással bírnia. Ezt szorgalmaztuk, ezt kívántuk. Tovább megyek, t. uraim. A ház indítványkönyve bizonyítja, hogy még messze azelőtt,mielőtt egyáltalában a koronával a kibontakozásra nézve tárgyaltunk volna, ép a függetlenségi és 48-as párt megbízásából nekem volt szerencsém egy indítványt terjeszteni a ház elé, a melyben indítványozom, hogy egy bizottság küldessék ki, a mely maga csinálja meg az általános szavazati jog életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot. Ezek történelmi tények. Mi igenis kormányzati programmba vettük fel az általános szavazati jogot és ez politikai tisztességünk és reputácziónk kérdése volt. Nem szorultunk aira és nem is történt, hogy a királynak kellett volna ezt ránk parancsolni. Különben mondjanak az urak ma bármit rólunk, de abban a kemény küzdelemben, a melyet folytattunk, s a melyben sem Poht Mihály, sem a nemzetközi szocziáldemokráczia velünk nem tartott, sőt ellenünk volt, abban a küzdelemben megmutattuk, hogy parancsokat nem szoktunk elfogadni. (Igaz! ügy van !) Megvallom őszintén, legjobban szerettem volna, hogy mihelyt ez a parlament összeül és ez a kormány átvette a kormányzatot, rögtön mást se tettünk volna, mint megalkottuk volna a választói reformot és uj választásokat rendeltünk volna el. (Zaj. Helyeslés a közéfen.) Nagyon téved Mezőfi . . . Mezőfi Vilmos: Azt mondom, a mit ön!