Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-316
76 316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. nőét egyaránt. De az igazi kultúra alapgondolata az, hogy mindenki a tehetségének és képességének megfelelő helyet foglalja el a társadalomban. Hogy férfi-e, avagy nő-e, a kiben e képesség, tehetség megvan, (Felkiáltások balfelől: Ez az ! Derültség.) az közömbös a kultúra ezen alapideáljával szemben. (Ugy van! Halljuk/) Nagy tévedés volna a világszerte megindult nőmozgalmat divatos hóbortnak tekintem. Ennek annál keservesebb alapja van, mert csak vaskény szerüség viheti a nőt arra, hogy konkurrenoziát csináljon a férfinak. (Ugy van!) Minden jobbérzésü nő maga is érzi azt, hogy ez visszás állapot, mert igazi helye a család. (Igaz ! Ugy van !) Ez az igazság vitán felül áll, de, t. ház, más az igazság és más a valóság. A valóság az, hogy épen a magasabb lelki kultúrában élő nőnek a közt kell választania : diplomája legyen-e állás nélkül: magasabbrendü cseléd legyen-e az idegenek körében, vagy pedig a biztos erkölcsi pusztulás elé nézzen-e ? (Ugy van !) Ez a három kérdés a nőkérdés veleje. Ez nem divat, nem utánzási viszketeg. De tekintsük csak egy pillanatra, vájjon igazán annyira különálló fogalom-e a férfi és a nő ? (Elénk derültség.) Vájjon nincs-e minden férfinak anyja ? Vájjon közömbös-e az a férfira nézve, hogy milyen szellemi és erkölcsi tehetséggel volt megáldva az anyja ? Minden férfinak jellemében és tehetségében benne van az anyai örökség s miután ez igy van eltagadhatlanul, kérdem, jogos-e, indokolt-e a nőkről, mint valamely más pártról beszélni, a melyhez nincs közünk a szellemi és erkölcsi téren ? Azért, t. ház, az én meggyőződésem az, hogy a nőkérdés egyenlő mértékben férfikérdés is. (Derültség. Taps.) Anyáinkról és leányainkról, sőt férfi-lelkűnk egy részéről van szó, mikor a nőkről beszélünk. (Derültség.) A család Obi ÓJZi alap, a melyen a nő az ő működésének természetes körét betölti, ez elvi tázhatatlan tény. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a nő, az oltalomra méltó, ha kivül marad a család körén, hogy ne részesüljön a javakban a vele szellemileg és erkölcsileg egyenrangú és egyenlő értékű férfivel. (Zaj.) Sőt az is vitán kivül áll, hogy a család körében élő nő, a ki a nehéz családi gondok közepette él, jogot formál arra, hogy férjével megosztva az élet gondját, családjának szintén kereső tagja lehessen. Itt azonban óvakodni kell a túlzásoktól: ama ferde irányzatoktól, melyet a szocziáldemokráczia és a feminizmus nevezete alatt űznek, mely szervezkedés a züllésre, fegyelmezés a bomlasztás czéljából. Mindkét irányzat azon káros tény mellett bizonyít, hogy ezen eltévelyedettek két irányzata halmozza össze sértő jeleit a nő és férfi diszharmóniájának, mindenfelé mélységes meghasonlottság tör fel ezek révén a felszínre. (Derültség.) Az önzés rut érzése uralkodik a szivekben; nem a mi az enyém, az a tied is, de a mi a tied, az is az enyém és az enyémhez nincsen jussod: ez az uj jelige. (Zajos derültség. Felkiáltások: Zárt ülést kérünk! Rendre!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Simkó József: A férfi ott, a hol a nőben az érintetlent elfogadja, nem fogadja el az anyát. A hol pedig színleg elfogadja a kettőt, (Hosszantartó nagy zaj.) nem fogadja el a küzdelmet, az élet gondját, de ok és szükség nélkül saját erejére utalja a nőt. (Nagy derültség.) Sőt ezen önző tettét a nőemanczipáczió hangzatos jelszavába meri burkolni és nagylelkűség, előhaladottság színezetét adja annak, a mi nem egyéb, mint léhaság, és a nőiség megrontására irányuló törekvés. (Felkiáltások balfelöl! Nagyon szép!) Viszont, a nő ellenfelet lát a férfiban; az összhang helyébe titkos, ravasz, de annál veszedelmesebb harcz lép a nő részéről. E háborúságban fejlődik ki a divatos nő fajképe, mely idegességében, kaczérságban és csalárdságban tündököl. (Nagy zaj, derültség.) A férfi megszűnik férfi lenni, mert nem sorsa ő többé a nőnek és a nő nem nő többé, mert viszont nem ő igazi sorsa a férfinak. (Hosszantartó nagy derültség.) Nem él egyik fél sem annak, a kinek teremtve; nem ad már szivet szívért, hanem korbácsa lesz. Ilyen szomorú helyzettel szemben a családon kivül maradt, avagy a család körében élő, de a család fentartására utalt nőnek kenyérkereső pályát kell nyitni, ha egyébért nem, de a már veszedelmesen terjedő prostituczióval szemben is. (Élénk derültség. Felkiáltások: Zárt ülést kérünk!) Ez legyen a társadalom és állam első feladata. Es habár a társadalomnak különböző rétegei vannak, az elbánásnak a nővel szemben egyformának kell lennie. (Ugy van!) Nem szabad soha szem elől téveszteni a nő természetének és hivatásának megfelelő munkakört kijelölni. Legyen a nő a polgári vagy a munkásosztály gyermeke, csak annyi és oly munkával szabad megterhelni, a mely se szervezetére, se női egyéniségére káros befolyással nincsen. (Igaz! Ugy van! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tehát ha az ipari foglalkozás az, a mi a nőknek a kenyérkeresetet biztosítja, csak ugy mérlegelendő, mint más, nem az ipari pályán működő nő munkaköre, hogy ne lépje tul azt a határt, mely nőiességnek megfelel. Szabályozandó az ipari foglalkozási köre a nőnek, de egyben más pályaválasztása is a női nemnek körülírandó. (Zajos derültség.) Az már például egészen természetes, hogy túlhajtott formája volna a józan emanczipácziónak, ha a nő a főiskolákba minden megszorítás nélkül bocsáttatnék be, mert ez egy lenne a dőreséggel. (Zajos derültség és taps. Halljuk! Halljuk!)
