Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

316. országos ülés 1908 május 6-án

} szerdán. 11 Nemkülönben az aktív politikai szereplése a nőnek (a választói jog élvezete) a nő részére nem eredményezne lényegében semmi üdvöset, mert legfeljebb a szavazatok számát megkettőzné és világosabbá tenné, hogy vezető, irányító szerepe a nőnek épen egyéniségében rejlő tulajdonságainál fogva átlagos értelemben ki van zárva. (Derültség). Ellenkezőleg a férfi és a nő diszharmóniájának még el sem képzelhető jelei annyira felszaporodnának, hogy végre a férfi részéről oly erős reakczióra vezetne, (Derültség) mely a nő megaláztatását vonná maga után . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : A képviselőház a mai ülés elején elhatározta, hogy félkettőkor áttér az interpellácziókra. Most félkettő elmúlt. Arra kérem tehát a t. képviselő urat, méltóztassék rövidre fogni beszédét. Simkó József: Két perez alatt végezek. ... és végül, a két nem mélységes és teljes meghasonlásáig vezetne. T. ház! Ezek után egy magasabb szempontból nézve a nőkérdést, csak azzal fejezhetem be felszólalásomat, hogy mindnyájan, az egy Istent hivők, a kik tartozzunk bármely . . . Hédervári Lehel: Ugy van! (Zajos derültség.) Simkó József: . . . felekezethez, arra törekedjünk, hogy minden ténykedésünkkel oda hassunk, hogy emeljük fel újra a nőt arra a magas polezra, a melyre a kereszténység felemelte. (Ugy van!) Mert a nőnél első és fő feladata a helyes irányú vallásos és erkölcsös nevelés, és csak azután a tanítás nyomán fakadó, nőiességének megfelelő, magasabb fokú műveltség. (Derültség.) Ha igy lesz, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a nő megtanulva a szeretet nyelvét, dolgozni, küzdeni, s egyben hallgatva tűrni is megtanul. (Zajos derültség és taps. Felkiáltások: Ez az!) A türelmes, vallásos anya pedig gyermekeit valláserkölesösen nevelve, megtanítja őket a hazaszeretetre és egyben ezzel megalapozza a nemzetnek, a magyar nemzetnek jövendőjét. (Éljenzés.) T. ház! Az előttünk fekvő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alaj^jául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. ház ! Most félbe fogjuk szakítani a tanácskozást és annak folytatását a ház legközelebbi ülésére halasztjuk. Első sorban javaslatot íogok tenni a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, 1908. évi május hó 7-ikén, délelőtt 10 órakor tartsa. Ezen ülés napirendje legyen : elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, azután a Hencz Károly képviselő ur leköszönése folytán üresedésbe jött jegyzői állásnak választás utján leendő betöltése, továbbá eskütétele az összeférhetlensógi állandó bizottság azon tagjainak, a kik még az esküt le nem tették, végül a költségvetés tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak és ennek alapján a ház legközelebbi ülésének idejét és napirendjét megállapitottnak jelenteni ki. Áttérünk most az interpellácziókra. Elsősorban a belügyminiszter ur válaszolni fog br. Bánffy Dezső interpeliácziójára a soproni nyelvhasználat iránti rendelete tárgyában. A belügyminiszter urat illeti a szó. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! Báró Bánffy Dezső t. képviselő ur múltkor elmondott interpelláeziójában azt kérdezte tőlem : szándékozom-e a Sopron város törvényehatóságához a nyelvhasználat tárgyában intézett rendelkezésemet hatályon kivül helyezni ? Erre a kérdésre igen röviden azt válaszolhatnám, hogy ezt azért sem szándékozom tenni, mert nem is tehetem, mert olyan rendelkezés, a mely ma Sopron városában érvényben volna, egyáltalában nincs is. Én a nyelvi kérdésre vonatkozó uj jogszabályokat nem adtam ki, az odavaló jogszokásokat nem állapítottam meg, nem módosítottam, szabályrendeletet nem adtam ki ; mást nem tettem, mint hogy egy konkrét ügyben Sopron város határozata ellen beadott felebbezést visszautasítva, a már végrehajtott határozatát Sopronnak megerősítettem. Ezzel a ténynyel ki is merült ennek az intézkedésnek minden közvetlen hatása. (Helyeslés jobbfelöl.) De természetes, hogy nem akarom felhasználni t. képviselőtársamnak ezen szövegezési hibáját — hogy ugy mondjam — arra, hogy kibújjak az érdemleges válasz adása alól. (Ralijuk ! Halljuk !) Természetes, hogy mindig helyt állok cselekedeteimért és sohasem ig)^ekszem a felelősség alól kibújni. (Helyeslés.) T. képviselőtársam megtámadta ezt az én intézkedésemet, első sorban azzal az érveléssel, hogy az a nemzetiségi törvénybe ütközik. A t. képviselő urnak erre a támadására egy kérdéssel válaszolok : mióta kívánja a t. képviselő ur a nemzetiségi törvényt végrehajtani ? (Derültség.) Szilassy Zoltán : Mióta nem miniszterelnök ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Kérdezem a t. kérjviselő urat : megszánta, megbánta-e múlt politikáját, kért-e bocsánatot a nemzetiségi képviselő uraktól, sürgetni fogja-e ezentúl a nemzetiségi törvénynek szórói-szóra való végrehajtását? Ha igen, akkor majd felveszem a t. képviselő úrral a vitát a jogi kérdésben is. Addig azonban, mig ilyen nyilatkozatot a t. képviselő úrtól nem hallottam, én főleg politikai érveléseivel kívánok foglalkozni, a melyekre, azt hiszem, ő is nagyobb súlyt helyez, mint a jogiakra. Kifogásolja a t. képviselő nr az én rendelkezésemet, mondván, hogy ezzel a német nyelvvel szemben egy engedményt tettem. Ezt csak akkor lehet állítani, ha azt a szokást, melyről szó van, kiragadva a nyelvkérdésben Sopronban divó szo-