Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

!il6. országos ülés 19Í azon kivül ő is kezében tartotta a népek, nemzetek, az egész emberiség jövő sorsát. Előrebocsátom, hogy a nő a férfival egyenlő lény általános emberi szempontból, de egyéniségére és hivatására nézve tőle eltérő, mert a természet az örök emberit a nőben másképen jelenítette meg, mint a férfiban. A történelem tanulsága, ujabban a tudomány vizsgálódásai arra a végeredményre vezettek . . . Szász József: Hogy egyenlők a férfiakkal! Simkó József: . . . hogy a nőnek fizikai, valamint szellemi enerzsiája a férfié mögött marad. A férfi egyénisége természetszerűen inkább neki biztositj a a vezető, a kutató, a törvényhozó tisztet. Ez azonban nem jelenti azt. a mint ma szeretik hangoztatni, hogy a férfi az abszolút erős nemet, a nő a gyenge nemet képviseli. Korántsem, mert a szellemi tulajdonságok: eszesség, szorgalom, kitartás, szerénység, hűség, hősiesség, áldozatkészség, résztvevés megvannak a nőnél épen ugy, mint a férfiúnál. Csakhogy ezen tulajdonságoknak egymáshoz való aránya a két nemnél más és más lévén, külön-külön alkotják a férfi és a nő egyéniségét. (Polónyi Géza a terembe lép. Éljenzés és taps.) Ugy, hogy ezen lelki tulajdonságok más és más csoportosulása végeredményében természetellenesnek igazolja, hogy a nő a nyilvános életben a férfival egyenlő vezető szerepet töltsön be. Ezek után bízvást állithatom, hogy az a nő, a ki a család köréből kilépve, bár fényesen állja meg helyét a nyilvános életben, mint kimagasló, számottevő tényező, ugy tekintendő, mint az általános szabály alól való kivétel. T. ház ! A közel múltban mégis tanúi voltunk egy jelenetnek, melyben a magyar társadalom küzdő női azzal a kéréssel fordultak a magas kormányhoz, hogy adassanak meg nekik és általában a nőnek a jelölés és a választás joga. Szatmári Mór: Ugy is ők jelölnek és választanak. (Derültség zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Simkó József: A jog csak a képesség arányában igazi jog, mert kérdés tárgyává volna tehető hogy azok a férfiak, a kik az eddig elfogadott kvalifikáczió alapján választók, tényleg egyforma mértékben érdemlik-e ezen jognak gyakorlását ? A helyes választás ténye feltételezi az Ítélőképességet, de egyben a jó szándékot is. Az érdem felismerése ösztönszerű tehetsége az embernek; a férfinak és a nőnek egyaránt. A jóhiszeműséget illetőleg mernők-e azt állitani mi, férfiak, t. képviselőtársak, hogy a nők nálunk hátrább áUanak % (Elénk derültség.) Hisz ő exczellencziája, a belügyminiszter ur udvarias válasza sem utasította vissza a nők kérését, hangsúlyozván, hogy érdemben velük egyetért. (Derültség.) De a miniszter ur szükségesnek véli a nevelés módosítását, hogy a majdan adandó jogoknak meg legyen a megváltozott társadalomban gyökerező természetes alapja. '. ..Értjük a küzdők hevét, értjük azon tulhaj fásokat, melyeket a küzdelem hevében közeinek május 6-án, szerdán. 75 látszó czél és valljuk meg a modern élet késhegyig menő érdekhareza, mely a nőket mint érzékenyebb félt bántóbban sújtja, erkölcsileg jogosulttá tesz. A modern kor a gépek korszaka. A gépies gyorsaság és érzéketlenség gondolata ott van minden cselekedetünkben, ott van harczainkban, itt van egyetlen nagyobb kultúrájú városunk, a fővárosnak közviszonyaiban. A modern élet komplikált voltának mind szigorúbb követelményei, melyet a küzdő férfival szemben támaszt, mind nehezebbé teszi a megélhetést és a családi élet oly alakulását, melyben a nő, a ki élettárs nélkül maradt, a régi patriarkális viszonyok között helyt foglalhatott a közelállók családi körében. Ma már az egyedül álló nő kiszorul a családból, mert a mai mostoha viszonyok közt a család legközelebbi tagjának eltartása is emberfeletti küzdelmébe kerül a családfentartónak. (Igaz! Ugy van!) T. ház ! Sajnos, nagy, szomorú alapja van a nők fellépésének a mai közélet színpadán. A család köréből kiszorult nőnek jajkiáltása ez. És kérdem, vájjon szabad volna-e ezt a szomorú tényt a humor világításába helyezni ? (Felkiáltások : Nem ! Nem ! Derültség.) Ha van benne humor, higyje meg a t. ház, az a sors kegyetlen humora. Mert nézzük csak az egyedül álló nőt, különösen ha az a műveltebb osztályokhoz tartozik. Ugyan mi sors vár reá, a családfentartó halála után ? Mily küzdelem vár p. o. oly anyára, a kinek férje halála után csekély nyugdijából, igen sokszor a nélkül tengődve, 2—3, sőt több gyermek neveltetésének és taníttatásának emberfeletti erőfeszítését kell végigküzdenie. Mert most az anya lett a családfentartó. Es kérdem, t. ház, vájjon méltányos-e az állam részéről ezt a vergődést hidegen nézni ? A müveit középosztály leányai pedig, a kiket komoly munkára nem neveltek, a kik nem választottak életpályát, mely nekik a megélhetést biztosítaná, vájjon minek néznek elébe ? Annak, hogy vagyonos családok körében a házvezetőnői tisztet töltsék be, avagy a gyermekek mérsékelten fizetett gondozói legyenek, bonnok és ezentúl semmi % (Derültség.) De vegyük most azokat a nőket (Derültség.), a kik igenis készültek pályára és ezt oklevéllel igazolni tudják, épen a tartózkodóbbakat, a jobbérzésüeket. Hányszor nyilik alkalmuk arra, hogy becsülettel szerzett ismereteiket ugy érvényesíthessék, hogy az életfentartás biztos alapjává legyen, fejletlen kulturéletünkre tekintve ? Hallom a kifogásokat, hogy nincs szükségünk annyi tanult nőre. (Felkiáltások balfelől: Dehogy hallja ! Senki sem tesz kifogást! Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek ! SimkÓ JÓZS3Í: Hogy a női idegrendszert a tanulás megrendíti. Egészségét tönkreteszi, és a mi fő, súlyos konkurrecziát csinál a férfiaknak. (Derültség.) Bizonyos, hogy a velünk született tehetséggel aránytalan túlterhelés szellemi munkával alááshatja az ember egészségét, a férfiét és a 10*