Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

72 3Í6. országos ülés 1908 nincs és nem is lehet, és ha Magyarország nemzeti állam volna, mint Románia és Szerbia, Német­ország, Francziaország, Olaszország, hát akkor itt sem volna. De épen azért, mert nem egységes etnikai nemzet, azért van nemzetiségi kérdés és ez a legfontosabb kérdés, a melyet a magyar faj kénytelen, hogy a többi fajokkal egyetértésben megoldjon. (Mozgás. Közbeszólások balfelől.) Ké­rem, nem lehet igy folytatni, én nem szoktam fel­írni a beszédemet. Folytonosan háborgatnak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Polit Mihály : Negyven éve, hogy a kiegyezés megtörtént Ausztriával és egy uj korszak kelet­kezett, Magyarország mint állam, mert 1848 és 1867 előtt Magyarország nem is volt állam. (Zajos ellenmondások balfelöl. Felkiáltások : Micsoda beszéd ez ?) Az osztrákok ugy tekintették, mint tarto­mányt. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Felkiáltások : Azt mondja, hogy Magyarország nem volt állam !) Polit Mihály." Mindjárt megfelelek. Méltóz­tassék csak türelemmel lenni. Nem birok egy­szerre mindent elmondani. Nem régiben az alelnök ur, Rakovszky István, engemet rendreutasított azért, mert azt mondtam volna, hogy Magyarország nem önálló, nem egészen önálló. Erre én azt felel­tem, hogy köszönettel tudomásul veszem és örven­dek rajta, mint Magyarország fia, hogy Magyar­ország önálló állam, de én nem képzelhetek füg­getlen önálló államot, a melynek nem volna had­ügye, nem volna külügye. (Nagy zaj.) Ezek az önálló államok atributumai. (Nagy zaj.) Hogy van az, hogy a nemzetiségek, a horvátok tekinte­tében soha nem volt oly kényes állapot, mint most ? Volt sok más kormány, és nem lehet mon­dani, hogy az előbbi kormányok nem voltak sovi­niszták. A ki ismerte Tisza Kálmánt, nem fogja tagadni, hogy nem tett volna sokat a magyar faj érdekében. Soviniszta volt. De olyan viszony, a milyen most állott be a nemzetiségek és a horvátok tekintetében, sohasem volt itt. Hogyan volt ez lehetséges 1 Csak az által, hogy Magyarország politikai tényezői nagy téve­désben vannak. Azt képzelik, hogy az az erő, a mely a monarchia ereje és mostanában át van ruházva Magyarországra, hogy ez a pohtikai tényezők ereje, vagy röviden szólva, hogy ez a magyarságnak ereje. Ez pedig nem áll. E tekintet­ben az erő Bécsben van. Bécsnek csak akarni kell és az egész viszony a nemzetiségek és Horvátország iránt megváltozik. (Nagy zaj.) Ezen nagy tévedés folytán jutott Magyarország Horvátországgal oly szerencsétlen viszonyba, a melyet, gondolom, min­den magyar hazafi is restéi. Gaál Gaszton : Nem resteljük, csak sajnáljuk ! Polit Mihály: önök nem bánják, mi történik Horvátországban ? Ez csak ugy lehet, ha nem isme­rik a viszonyokat. A kik ismerik a viszonyokat, tudják, hogyan keletkeztek azok a viszonyok, a melyek 1883-ban fenforogtak, a mikor a czimer­kérdésben Zágráb utczáin vér folyt, lázadás volt j Zagorijában, a jó katholikas horvátok kidobták május 6-án, szerdán. a templomból Szent István képét azzal a kijelen­téssel : Te is magyar vagy! Ki vele ! Oly nagy volt az ingerültség Horvátországban. (Zaj.) Ilyen álla­potokat akarnak egész Horvátországban ? Hiszen egy magyar államférfiú azt mondta : majd megmutatjuk a horvátoknak, hogy hasra fognak vágódni. (Zaj.) Azt hiszik, önöknek van ilyen erejük ? Nagyon tévednek. 1883-ban, a mikor Pejacsevics, az a, mondhatom, Magyar­országnak derék, nagy barátja leköszönt, a mikor vér folyt Zágrábban, mit csinált Bécs ? Nagyon sommás eljárást követett. Odaküldött egy katonai biztost, egy tábornokot, és az mind­járt rendet csinált. (Zaj.) Zágrábban most is van egy-két derék osztrák tábornok, tiszta szerbvérű granicsár. (Mozgás.) Ha ez folytatódik, folytatódik a kényuralom Horvátországban, Bécs megint sommás eljárást fog követni és biztost küld. (Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter jelé.) Tudom, t. miniszter ur, hogy ezek a tábornokok a magyar kormány, Wekerle miniszterelnök rendelkezésére állanak. Ugy gondolják a t. miniszter urak, de ez nem áll. Áll addig, a mig Bécs érdekében van, hogy ezek a magyar kormány szolgálatára álljanak. (Zaj.) 40 éve annak, hagy a fiumei kérdés in suspensóban, függőben van tartva. Magyarország roppant nagy összegeket ru­házott be Fiúméba, mert azt mondják, hogy az magyar terület, magyar tenger. 1848-ban csak 60 granicsár jött mint előőrs Fiúméba, rossz volt az idő, elmentek a mólóra, tüzet raktak és kezdték a kólót tánczolni. Senki sem mozdult akkoriban Fiúméban. Csak másnap jött két század Fiúméba, de mint mondám, ott senki sem mozdult, mert az horvát terület. (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások : Az magyar terület!) Akkor miért nem oldották meg a fiumei kérdést % Hatalmuk volt és még most is in suspenso van a fiumei kérdés. Ez olyan magyar terület forrongás esetén, a melyikre csak léghajó­val lehet eljutni innen. Ne tessék azokat az eseményeket, a melyek Horvátországban történnek, lekicsinyelni. Tegnap vagy tegnapelőtt nem 10.000 ember, hanem 20.000 ember volt az utczákon, ott volt a rendőrség, a csendőrség és az egész katonaság, és ha nem lettek volna ott a képviselők, a kik lecsendesítették a tömeget, bizony vér folyt volna. Ezeket az állapotokat akarják önök fenntar­tani azért, hogy azt lehessen -mondani, hogy van ott a magyar kormánynak egy exponense. Ez sérelmes magára a bánra is, ha valaki azt mondja, hogy ő exponens, valamint sérelmes az is, ha itt egy képviselő azt mondja, hogy a horvát bán nem más, mint egy magyar főispán. Akkor önök nem tudják, mit jelent az a bán. Az a bán nem más, mint a király helyettese. (Nagy zaj és ellenmondás balfelől.) Ez a történelem. Zakariás János: A törvény mást mond. Polit Mihály: Nemcsak a horvát, hanem a magyar történelem is ezt mondja, a mit én mond­tam.

Next

/
Thumbnails
Contents