Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. n Zakariás János: A törvény ! Polit Mihály: Hát a törvény azt mondja, hogy a horvát bán magyar főispán ? (Fölkiáltások balfelól: Azt senki sem mondja!) Hammersberg képviselő ur mondta. Ugron Gábor: A magyar országgyűlés tagja, magyar zászlós ur ! Polit Mihály: Tisztelt ház ! Azt mondám, hogy a legnagyobb óhajunk az általános választási jog. Ma már egész magyar irodalom van. a melyik azt mondja, hogy az általános szavazati jog a magyarság ellen van irányítva. Az általános szavazati jogot, ha be akarjuk hozni — azt mondják — Magyarországon, akkor a magyar faj szupremácziájának vége. Gróf Andrássy azzal bajlódik. De én nem is vagyok kivánesi tudni, hogy milyen lesz az általános választói jog. A trónbeszédnek kellett megparancsolni, hogy be kell hozni az általános választói jogot. (Zaj és ellenmondás balfelól.) Két éve annak, hogy itt van az uj koalicziós kormány és még ma sem tudjuk, mikor lesz az. Gróf Andrássy Gyula habozik, mert persze nem lehet csinálni választási törvényt, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Én tudom milyen lesz a választási törvény. Ez nem lesz más, mint megint a faji uralomnak szankcziója, és ha nem volna az, akkor is, a meddig az az adminisztratív apparátus fennáll, szabad választások Magyarországon nem lesznek. (Zaj balfelól.) Emlékszem arra, mikor egy főszolgabiró nekem azt mondta a szemembe: engem nemzetiségi képviselőjelölttel szemben nem kötelez a törvény, hanem csak a főispánnak és a miniszternek a rendelkezése. (Zaj.) T. ház ! Bizonyos nézetek vannak a házban, melyek azt mondják, hogy miért jöttek be ezek a nemzetiségi képviselők és mikor nemrég kimentünk, akkor az volt a hang, hogy nem is kellene visszajönni. Azt mondják : nekünk itt az országházban nem kell nemzetiségi képviselő. (Zaj.) Bocsánatot kérek, volt alkalma erre a t. háznak, húsz éven át minket kizártak a képviselőházból. (Zaj és ellenmondás balfelól.) Igenis, ez a helyes kifejezés. Az történt, hogy nem lehetett nekünk érdekeinket, igényeinket, kulturális törekvéseinket itt ezen a fórumon szolgálni, hanem másképen kellett érvényesíteni. Akkor következett a memorandum, 1895-ben a nemzetiségi kongresszus. Épen ma Nagy Dezső képviselőtársam azt mondja, hogy nincs is nemzetiségi programm. Hát ajánlom neki azt a programmot, melyet kibocsátottak a szerbek, tótok és románok 3895 augusztus 10-én. Tessék ezt elolvasni, akkor fogják látni, hogy nemzetiségi programm van, és ez 1895 augusztus 10-én itt Budapesten tartott nemzetiségi kongresszuson fogadtatott el. Én voltam az elnök a szerbek részéről, Mudrony a tótok részéről és Pap volt az elnök a románok részéről. Azt is mondják, hogy törekvéseink Magyarország területi épsége ellen van irányozva. De ennek a programmnak első szakasza azt mondja, hogy Magyarország területi épsége, történelmi KEPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XVIII. KÖTET. jellege teljes épségben fenn kell hogy tartassék. (Mozgás balfelól.) Megtörténhetik az is, hogy minket megint ki fognak szoritani a képviselőházból, daczára a választási reformnak. De mi fog akkor következni ? Még rosszabb fog következni, mint ezen húsz év alatt. Harmincz éve annak, hogy egy szász képviselő — ezirkumspektusos náczió tagja — az iskolai törvény vitájánál azt mondotta, hogy ez a képviselőház nem európai j^arlament, hanem egy magyar családi tanács. Hát azt akarják, hogy a képviselőház magyar családi tanács legyen ? Zakariás János: Magyarország parlamentje. Markos Gyula: Olyan romlott fej volt, mint a tied. Polit Mihály : Tessék meggondolni, hogy ez milyen benyomást kelt majd egész Európában. Annak a körülménynek, hogy a magyar állameszmének a fundamentuma, az alapja az, hogy a heterogén etnikai elemekből akarják a homogén etnikai magyar nemzetet megteremteni . . . Zakariás János: Érzésben! Polit Mihály : . . . nagy konzekvencziája van, az t. L, hogy egész Európában ez az egyetlen ilyen állam, mert hisz Magyarország egész lakossága köteles filléreivel hozzájárulni azon nagy anyagi áldozatokhoz, a melyeket a magyar állami költségvetés kivan. Hát az a sok pénz, a mit az államnak a lakosság minden népére volna kötelessége fordítani, mire fordittatik ? Nem fordíttatlak . . . Zakariás János: Hát az oláh, a tót iskolákat nem támogatjuk ? Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Markos Gyula: Gyanúsít! Elnök: Rendreutasítom Markos képviselő urat. Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot Ehhez nincs joga egy képviselőnek sem. Polit Mihály : A büdzsében előforduló egész összeget nem Magyarország összes népei javára fordítják. Zakariás János: Nem igaz ! Elnök: Zakariás képviselő urat rendreutasítom. Polit Mihály: Ellenkezőleg, ez a pénz a nemmagyar ajkú népek kultúrájának meghiúsítására fordittatik. Markos Gyula: Hazudik folytonosan ! Elnök : Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom. Polit Mihály: Hát akkor nincs itt szólásszabadság. (Zaj.) Ugron Gábor: Nem szabad mindig valótlant mondani! Igazat is kell mondani. Polit Mihály : Mi van ebben az országházban, ebben a képviselőházban? Azt tapasztaltuk — és épen tegnap a vita bebizonyította — milyen borzasztó állapota, milyen borzasztó helyzete van itt a nemzetiségi képviselőnek, a ki utoljára mégis magyarországi képviselő. Itt az a szokás nálunk, 10