Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

70 316. országos ülés 1908 májas 6-án, szerdán. De még fontosabb dolog az, hogy ne a nyers és végső mérleget nézzük, egybefoglalva az összes kiadásokat és az összes bevételeket, hanem a rendes kiadásokat és a rendes bevételeket állítsuk egymással szembe. Mert hiszen a rendkivüli kiadások egyik évben ilyenek, a másik évben amolyanak, erről lehet tenni, a fő azonban az, hogy a rendes kiadások és a rendes bevételek egymással egyensúlyban álljanak. Jä™'gíHa pedig ezeket állítjuk egymással szembe, akkor a dolog ugy áll, hogy 1283 milliót tesznek ki a bevételek, ezzel szemben pedig a kiadásaink nem tesznek ki többet mint 1238 milliót. A kettő közt lévő különbség e szerint, vagyis az, a mi a rendes bevételek és rendes kiadások között mutatkozik, 44,800.000 korona. Ennyi többletünk marad a a rendes bevételeknél, annak bizonyságául, hogy nincs ugyan valami nagy okunk elbizakodni, de nincsen okunk az aggodalmaskodásra sem, mert hiszen abban a helyzetben vagyunk, hogy a rendkívüli kiadások egy részét is a rendes bevételeknek fölöslegéből képesek vagyunk fedezni. Ezekben voltam bátor elmondani a költségvetésre vonatkozó nézeteimet. Kérem a pénzügyi bizottság nevében és a magam nevében is a t. házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Elénk éljenzés.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály : T. képviselőház ! A költségvetési vita kezdetén vagyunk. Nem tudjuk, hogy hosszú lesz-e ezen vita. A legújabb időben a költségvetési viták mindenesetre sokat vesztettek azon élességből és azon hosszúságból, a melylyel birtak az alkotmány helyreállítása kezdetén és a múlt század hetvenes éveiben. A mai napon nem képzelhető az, hogy a költségvetési vita nem egy vagy két, hanem több hónapon át is tartson. Nem tudom, hogy érdekében van-e a t. többségnek az, hogy a költségvetési vitát elhúzza; talán vannak bizonyos politikai tekintetek, a melyek a t. többségnek, a függetlenségi pártnak, talán azt tanácsolnák, hogy ez a költségvetési vita elhuzassék. Nekünk, a mi pártunknak azonban ez nincs érdekében, mert a mi legfőbb óhajunk az, hogy a választási reform mielőbb szőnyegre kerüljön és mielőbb letárgyaltassék. De mindenesetre ezen költségvetés tárgyalása alkalmával is kötelességünk álláspontunkat jelezni és utalni azon nagy, óriási tévedésekre, a melyek a nemzetiségi kérdésre nézve előfordulnak. T. ház ! Azt mondám, hogy a maga idejében, az alkotmány helyreállítása után, a hetvenes években, a költségvetési viták nagyon hosszúak voltak, több hónapon át tartottak. Es ennek megvolt a maga oka. Azok a magyar államférfiak, a kik 1867-ben a kiegyezést Ausztriával megkötötték, úgyszólván meg voltak lepve, hogy sikerült a pénzügy tekintetében az önállóságot kivívnunk. Tanúságot tehetek arról, hogy volt akkorában egy jeles magyar államférfi, a ki azt mondotta, hogy hiszen ez a magyar pénzügy lesz az a szikla, a melyen az Ausztriával való egész kiegyezés hajótörést fog szenvedni. Mert hiszen nagy vívmány volt, akkor az önálló pénzügy, és mikor megkaptuk a pénzügyet, az egész törekvés az volt, hogy ezen önálló magyar pénzügy rendeztessék. Magyarországnak akkorában a hitele minimális volt, a befektetések, beruházások és általában a költségek hazárd természetű költségek voltak. Akkor bekövetkezett a financziális krizis; volt akkorában kormány-krizis is a pénzügy miatt. Mostanában a pénzügyek bizonyos rendes mederbe tereitettek, most már a mi budget-ünk közeledik részben Angolországnak költségvetési módjához, mert ott a költségvetés állandó, szilárd és konszolidácziót mutat. Ep így vannak a mi költségvetésünkben is tételek, a melyeket nem lehet kifogásolni és így e tekintetben a magyar költségvetés is a konszolidáczió bizonyos jellegével bir. De lehet-e ebből következtetni azt, hogy a magyar költségvetés örvendetes képet mutat ? Ezt határozottan tagadnom kell. Az Ausztriához való viszonyunknál fogva Magyarország mindig ki van téve mindenféle meglepetéseknek. Meglepetés volt a kvótaemelés, meglepetés most a katonatisztek fizetésének emelése és meglepetés lesz az ujonezok számának a felemelése, a mi bekövetkezik, teldntettel a keleti, a balkánfélszigeti bonyodalmakra. Másrészről a belpolitika, t. ház, impregnálva van bizonyos áramlattal, a mely nem felel meg Magyarország népei igényeinek és érdekeinek. Mindezt összevéve, a magyar pénzügyre, a magyar költségvetésre alkalmazni lehet azt a régi franczia mondást, hogy a hol nincs jó politika, nem lehet jó pénzügy. Régi, ismert mondás ez : »Faitesmoi de la bonne politique et je vous ferai bonnes fmances<<. Magyarországnak sikerült Budapestet székesfővárossá emelni, az európai nagy városok polczára. Az idegen, a külföldi, a ki idejön, csodálja nemcsak a főváros szépségét, hanem annak fényét, pompáját. Sajnos, ez a fény és pompa ellentétben áll azzal a szegénységgel és nyomorúsággal, mely a vidéken, a perifériákon tapasztalható. Még nem sikerült megoldanunk azt a fontos kérdést, hogyan lehetne a városokat, a községeket felszabadítani azon óriási teher alól, a mely ma rájuk nehezedik. Mert borzasztó dolog, hogy manapság nálunk több a községi pótlék, mint az állami adó. Ezért a magyar költségvetés soha hű képet nem mutathat a lakosság megterheltetése iránt. Nem tudjuk meg belőle, hogyan van megterhelve Magyarország lakossága. Furcsa vüágot vet a magyar pénzügyre nézve az Amerikába való kivándorlás. Tudjuk, t. ház, hogy az Amerikába való kivándorlásban Magyarország a legnagyobb mértékben particzipál. Ez nagyon szomorú világot vet Magyarország pénzügyére, egész anyagi helyzetünkre, mert