Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-326
326. országos ülés 1V08 május 18-án, hétfőn. 433 lyeslés.) hogy így fölbirtoknak kiadása csak az ő kiválasztásuk szerinti teljesen megbízható, munkaképes emberek részére történhessék, másrészt pedig, hogy a bérösszegek beszedésének minden jogát és terhét ők fogják átvállalni. (Helyeslés.) Erre nézve, sajnos, az őrgróf urnak ma még az a véleménye, hogy ő eddig azt az eljárást követte és a jövőben is azt akarja követni, hogy annak adja ki a birtokot, a kinek akarja, hogy közvetlenül akar a kisbérlőkkel is szemben állani és semmiképen sem akarja azt, hogy ő a községekkel perbe és kellemetlenségekbe keveredjék, •Azt hiszem azonban, hogy ezt a kérdést lehetséges lesz, kivált ha a t. kormány ennek a nagyfontosságú kérdésnek megérleléséhez hozzájárul, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) kielégítő módon megoldani; hiszen valószínííleg nem őrgróf Pallavicini áll egy magában ezzel az eszmével. Én csak arra kívánok reámutatni, hogy ma is tulajdonképen bizonyos nagybirtokokra nézve a nagybérleti rendszer azért van meghonosítva, mert ez a legkényelmesebb útja és módja a föld hasznosításának. Ma az az uradalmi intézőség csak 15—20 bérlővel áll szemben : mennyivel nagyobb lenne tehát a feladata, ha 1500—2000 kis egyéniséggel kellene neki dolgoznia! Nagy György: Szeretettel kell dolgoznia, nemcsak a kényelmet nézni! Reök Iván : T. képviselőház! Mindezekből én arra a konklúzióra jutok, hogy igenis azt az elvet, a melyet Nagy Emil és többen képviselőtársaim közül hangsúlyoztak, valósítani kell, mert hiszen ez az Alföldön már a kisgazdaközönségnek és egyáltalában a legszegényebb néposztályoknak egyetlen mentsvára és jövőjének biztositéka, t. i. ha gondoskodunk arról, hogy a kinek magának elegendő földje megművelésre nincs, olyant megfelelő ár mellett, s hosszú időtartamra kiki kaphasson. (Helyeslés.) Markos Gyula: Szelid nyomással! Reök Iván : Rátérek ezután a vízügyekre, a melyek engem, hogy ugy mondjam, legjobban érdekelnek és a melyekhez legjobban értek. Itt is örömömre szolgál konstatálni, hogy mig a múlt évi budgettárgyalás alkalmával bizonyos tekintetben aggodalmamnak kellett kifejezést adnom, hogy a szabályzási munkálatok során túlnyomóan sok a palliativ intézkedés, nevezetesen a kisvízi hajóutak rendbentartása egyszerűen kotrás által hajtatik végre olyatén módon, hogy az elzátonyosodott folyóvizeken a legkisebb vízállások idején 20—25 méter szélességben kotró gépekkel csatornát ásnak ki és semmi egyéb intézkedés a kisvízi hajóutak biztosítására és állandósitására nem történik, addig a jelen költségvetés keretében már igenis jelentékeny intézkedések vannak abban a tekintetben, hogy állandó, nagyobhszabásu, radikális munkálatok végeztessenek és ebből a czélból KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. 350.000 korona van a Szegedtől Titelig terjedő szakaszra előirányozva. Ez nevezetes dolog, mert hiszen ha tisztán csak kotrással állíttatnak elő a kisvízi hajóutak, ezeket a kikotort üregeket a folyó hamarosan ismét eliszapolja, ugy hogy a következő esztendőben annak a munkának a nyomát is alig lehet látni, mig ha a fennforgó műszaki kívánalmaknak megfelelő radikális munkálatok vitetnek véghez, ha az elzátonyosodott helyeken, a melyek mindig a folyó tulelszélesedésének felelnek meg, megfelelő vizi párhuzamművek, esetleg iszapoltató művek állíttatnak elő és ezek által a túlságos szélességek kellő szabványos méretekre összeszorittatnak, s ha azután a szükséges mélyítés mesterséges utón létrehozatik: akkor biztosíttatik a kisvízi kellő mélység állandósága és a kisvízi hajózás, de egyszersmind az is, hogy a mélységek megtartván maradandóságukat, a folyó meder keresztszelvény fejlettsége állandóvá válik, és a nagyobb mélység arányában a folyó vizemésztése tetemesebb lesz, a mely tényezők végeredményükben a nagyvizszinek magasságának mérséklését is eredményezni fogják. Ha a szabályozás eredményeit észleljük, azt látjuk, hogy a legutóbbi 30 esztendő alatt végrehajtott czéltudatos munkálatok következtében a nagy árvizek mind ritkábbakká válnak és ebből következőleg az ármentesítés nehéz feladata bizonyos tekintetben könnyebbséget nyert. Pl. legutóbb 1895-ben volt a Tiszán igen nagy árvizünk, ellenben azóta hasonló nagyságú nagyvizünk nem volt. Folyószabályozási munkálataink kedvező eredménye főképen abban mutatkozik, hogy ugy a mellék-, mint a főfolyókon a sebességi viszonyok gyökeres javulása következtében az egyes árhullámok nem érik utói egymást útközben, nem halmozódnak és nem tetőzik egymást az ármentesitési művek nagy veszélyére, hanem fokozatosan, egymásután vonulnak le, s a főfolyőban közepesnél csak kevéssel magasabb árhullámokat idéznek elő. A csongrád-titeli szakaszon azonban, t. képviselőház, a helyzet bizonyos tekintetben kedvezőtlenebb. Mert a mig a felsőbb tiszai részeken a tetó'zés sem olyan maximális, mint régebben volt, a mellett az árhullámok levonulása is igen rövid tartamú, ugy hogy a védekezés igen kevés fáradságot okoz, addig a legalsóbb tiszai részen és pedig mentől közelebb érünk a tiszai torokhoz, annál fokozottabb mértékben, azt tapasztaljuk, hogy az árvizek tartama mind hosszabb és hosszabbra kiterjeszkedik. A múlt évi árvizi kampány alatt Szeged környékén, felette és alatta, jó hosszú részen 3—4—6 hétig tartott azon magas árvizszin, a mely alatt a töltéseket védeni kellett, mig a legalsó tiszai részen, Zentától lefelé, majdnem teljes három hónapig tartottak a magas árvizszinek, a melyek alatt a töltéseket védeni kellett. Hozzá kell 55
