Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-326
326. országos ülés 1908 május lö-án, hétfőn. 429 aligha volnának képesek a mezőgazda hitelét helyesen kiszolgáltatni. (Mozgás a baloldalon. Halljuk.> Halljuk!) Tisztelt képviselőház ! Az üzemi hitel egyik faja a kézi zálognak, azaz a gazcla learatott termésének, marhaállományának és a törvényben megjelölendő egyéb gazdasági ingóságainak lekötése utján nyerendő hitel Magyarországon a gyakorlatban teljesen ismeretlen. A külföld megpróbálkozott vele már a 80-as, 90-es években; igy Portugália, Románia, Oroszország, Belgium; Francziaországban az 1898-iki »Loi sur les warrants agricoles* rendezte e kérdést, a mely törvény 1906-ban kiegészítést is nyert. De ezen törvények egyikének sem sikerült megoldani a legnagyobb nehézségeket, azt, hogy hogyan lehet ezt a hitelformát ugy megalapozni és bevezetni a mezőgazdasági életbe, hogy azzal tényleg élhessen is a gazda és egészséges határokon belül élvezhesse is annak áldásait ? Hogy a kérdés horderejét megitélhessük, t. képviselőház, röviden konstatálni akarom, milyen értékeket reprezentálnak az ekként leköthető gazdasági tárgyak Magyarországon. (Halljuk! Ralijuk!) Az 1900. évi országos mezőgazdasági statisztika és Pellner professzor nagyértékű számításai szerint a magyarországi összes marhaállomány értéke 1.735,000.000 K-ra rug, mig az egy évi mezőgazdasági termés összes értéke két és fél milliárdra, a mezőgazdaságban használt gépek, s eszközök értéke 340 és fél millió K-ra, összesen tehát a magyar mezőgazdaság élő és holt leltára, valamint terméskészlete 4 és fél ezer millió koronát tesz ki. Ez jelentkezik most mint uj hitelalap a magyar mezőgazdaság terén. Ezen hitelfedezetet egészségesen és helyesen fel kell használni. Fel kell használni ugy, hogy a mig egyfelől a kézi zálogként lekötendő tárgyak lekötési formája lehetetlenné ne tegye a a vele való élést, addig másfelől e hitelforma berendezése túlságos eladósodásba ne ránthassa gazdaközönségünket. Épen ezért az életbeléptetendő ingó jelzáloghitelt nem a franczia általánosan követésre méltónak mondott példa szerint szeretném megcsinálni. Egy magyar tudósunk irt erről a kérdésről és igen szépen és behatóan fejtette ki, hogy miképen óhajtotta volna ő ezt "megcsinálni. Én a magam részéről bizonyos, lényeges módositással az ő eszméjéhez ragaszkodom. E hiteligények kielégitésóre t. i. egy országos, központi intézetet kellene alakitani. Ez azután kellő vidéki szervezettel rendelkezvén, községenként megbízható bizalmi férfiakból alakított becslő bizottságok véleménye alapján adna a hozzá kölcsönért folyamodó gazdának hitelt, oly feltétellel, hogy ennek biztosítására a hiteltkeresők törvényes zálogjogot biztosítanak az intézetnek zálogul lekötött ingóságaikra, ép ugy a hogy például törvényes zálogjog illeti meg végrehajtási törvényünk értelmében a végrehajtatót a végrehajtást szenvedőnél meghagyott, de lefoglalt ingóságokra nézve. Ez a zálogjog körjegyzőségenként hivatalosan vezetett nyilvánkönyvekbe iktattatnék be azután. A központi intézet azután a marhaállomány és a gazdasági berendezés becsértékének feléig, a betakarított termés 40 0 /o-áig adhatna kölcsönt, a mi sohasem akadályozhatná meg a gazdát abban, hogy lekötött vagyontárgyait használja a lekötés ideje alatt is és azokat bármikor, a mikor neki tetszik, értékesíthesse, természetesen biztosítani keltvén mindig azt, hogy a vételárként igy befolyó pénzből elsősorban a központi intézet jelzálogkövetelése elégíttessék ki. (Helyeslés és tetszés.) A központi intézet a tényleg folyósított kölcsönök alapján •— törvényes intézkedés folytán — mezőgazdasági közraktári zálogjegyeket bocsátana ki. Még pedig kibocsájtana a betakarított termés 40%-a erejéig adott kölcsön alapján, három havi lejárattal ilyen zálogjegyeket és kibocsátana ilyeneket egy évi lejárattal azon tényleg folyósított kölcsönök alapján, a melyek a törvényben körülirt mezőgazdasági ingókra és marhaállományra adhatók. Ezután még oda kellene hatnia, hogy a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi warransra alkalmazott intézkedései a mezőgazdasági warransra is kiterjesztessenek. (Helyeslések balfelöl.) Ennek óriási jelentőségű következése lenne a magyar mezőgazdákra nézve. Mert ezzel sikerülne egy rég óhajtott vágyát megvalósítani, teremtem számára oly mezőgazdasági jiapirt, a milyen kereskedelmi papírja a kereskedőnek és az iparosnak az áruváltó, teremteni számára egy olyan papirt, a melyet törvényes intézkedés alapján az osztrák-magyar, illetőleg reméljük akkor már: a magyar nemzeti bank is (Zajos tetszés és helyeslés balról.) honorál és eszkomptál, (Elénk helyeslés.) és a melyet a többi intézetek is ennek alapján honorálnak. (Élénk helyeslés.) Ha e tervezet előnyeit nézzük, — az idő előrehaladottságára való tekintettel csak röviden beszélek, (Halljuk! Halljuk!) — nyilvánvalóvá lesz, hogy itt a gazda számára olyan, eddig ki nem használt hitelalap nyílik meg, a mely megerősítvén őt, függetleníteni is fogja a kisebb jelentőségű, többnyire vidéki ingó tőkétől, a mely eddig a magyar mezőgazdát terményeinek vagy aratás előtti, vagy közvetlen aratás utáni tömeges eladására kényszeritvén, (Ugy van! Ugy van!) a magyar mezőgazdasági termények áralakulására erőszakos ós egészségtelen befolyást gyakorolt. (Igaz! Ugy van! Tetszés.) Ezen uj kölcsön felhasználásával, ha e