Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

430 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. kölcsön alacsony kamat mellett adatik, a földbirtokos birtokának tiszta jövedelme feltétlenül kell hogy emelkedjék, és ezáltal indirekt módon — és ez az egyik követendő ut — részben törleszthetővé fognak válni azok az egészségtelen utójelzálogok, a melyektől más, egyenesebb utón ma nem lehet szabadulni. És akkor meg fogjuk találni a föld tehermentesítési akczió sikerének azt a kulcsát, a mely a földbirtok tiszta hozadékának fokozatos emelését idézi elő. (Élénk tetszés.) Ha sikerül e hitelforrást egészséges módon a mezőgazdasági munka természetéhez képest megszervezni és elég olcsó kamatozással berendezni, akkor a törekvő és munkaképes magyar gazda előtt megnyitjuk egy jobb jövő kapuját. Mert nincs nagyobb, nincs gyilkosabb ellensége az egészségtelen kölcsönnek, mint az olcsó és kellően felhasznált hitel, (Ugy van! Igaz! Tetszés.) A földbirtok erejét azonban fokozni nemcsak a kézi záloghitel ily berendezésével lehet. A személyi hitel számára is Magyarországon oly uj alakzatok, oly uj erőforrások is kínálkoznak, a melyek kellő módon felhasználva, ezt a hitelünket is egészségesen fogják kifejleszteni. (Halljuk! Sálijuk!) A szövetkezet eszme áldásos hatását a személyi hitel terén is az utolsó időben mindnyájan méltányoljuk Magyarországon. Az országos közjjonti hitelszövetkezet jótékony működését mindnyájan elismerjük. (Ugy van!) Annál nagyobb szomorúsággal kell azonban konstatálnunk, (Halljuk! Halljuk!) hogy épen a szövetkezetek keretén belül és a szövetkezetek kebelében az utolsó időkben fel nem ismerhető okoknál fogva nem él és nem hat ugy a szövetkezet egészséges, altruisztikus szelleme, mint a hogy annak ott élnie és hatnia kellene. Ennek egyik legfőbb okát én a személyi hitel elégtelen erőforrásaiban vélem megtalálhatni. Azt, hogy azért menekült a magyar mezőgazda a maga hiteligényeinek kielégítési módját keresve a reálhitel utójelzálogainak ingoványos talajára és sülyed ott mind mélyebbre és mélyebbre, ugy, hogy az már halálos ölelésével fenyegeti. Én az itt megnyitandó erőforrásokat takarékpénztáraink nagy betéteinek kellő felhasználásában vélem megtalálni. Hangsúlyozom, és pedig nyomatékosan akarom hangsúlyozni azt, hogy a betéteket csak ugy óhajtanám és akarnám felhasználni, hogy azok egy megejtendő takarékpénztári reform utján a betevők számára sokkal nagyobb biztonságban részesüljenek, sokkal kisebb koczkázatnak legyenek kitéve, mint eddig voltak. A gondolat, hogy takarékpénztáraink pénze a gazda személyi hitelének kielégítésére a kellő óvintézkedések megtételével felhasználtassák, abból a természetes gondolatmenetből fakad, hogy magyar takarékpénztáraink, de különösen magyar vidéki takarékpénztáraink betétállományának kilencztizedrésze a magyar mezőgazdaság megtakarításából ered. Nem lenne tehát természetellenes, hogy a magyar mezőgazdaság által produkált ezen megtakarítások a magyar mezőgazdaság hitelének fokozására, (Helyeslés.) a magyar mezőgazdaság hozadékképességének emelésére fordíttassanak. (Élénk helyeslés.) A magyar takarékpénztárak takarékbetétei meghaladják az 1600 millió koronát, a vidéki takarékpénztáraké pedig, melyekre utaltam és a melyeknek kilencztizedrésze mezőgazdasági megtakarításból ered, az 1300 millió koronát. Ennek a pénznek nagy részét a takarékpénztári intézmény kellő törvényhozási reformja utján, a melynél a fősúlyt a nagyarányú tartalékok megszervezésére kellene fordítani, fel lehetne használni a mezőgazda személyi hitelére és pedig ugy, a hogy azt a külföldi államok, különösen Poroszország is propagálják, és a hogy erről egy magyar író is irt: a vidéki takarékpénztári intézmények országrészenként egységekbe való szervezésével és ezen országrészenként egységekbe szervezett vidéki takarékpénztáraknak egy országos központi takarékpénztári szervbe való kulminálásával. Az így megszervezett magyar vidéki takarékpénztári intézménynek az az előnye volna, hogy gondoskodhatnék a hitelnyújtás kellő megosztásáról és kellő megbizhatóságáról, a hitelviszonyok kellő helyi szervezéséről ós a mi talán nem mellékes, a vidékenként és helyenként megtakarított pénzeknek a lehetőség határán belül ugyanazon helyen való felhasználásáról. (Helyeslés és tetszés.) Az így megszervezett vidéki takarékpénztári intézményt azután szerves összeköttetésbe kellene hozni a szintén országrészenként megszervezett hitelszövetkezeti intézménynyel, illetve ennek már létező országos központjával, az országos központi hitelszövetkezettel. . Ha erre az akczióra nézve a két központ között egyöntetű eljárás volna megállapítható, akkor a mezőgazdaság által produkált tőkék a mezőgazdaság hitele számára felhasználhatók lennének. Tudom jól, hogy a leghatalmasabb ellenérv ez ellen az, hogy hogyan is lehet egy altruisztikusan szervezett intézményt, mint a szövetkezet, összeköttetésbe hozni egy nyerészkedésre alakult intézménynyel, mint a takarékpénztár ? Erre az aggályra csak azt akarom megjegyezni, hogy itt nem arról van szó, hogy a két intézmény összeolvadjon, hanem hogy előre meghatározott marsrutával egyelőre konkretizált üzletág kultiválására előzetes megállapodás jöjjön létre. (Helyeslés.) Hogy ez a gyakorlatban nem volna megvalósithatlan, mutatja épen a gyakorlat emberei által nálunk felvetett azon eszme, a mely egy földtehermentési akezió keresztülvitelére egy altruisztikus alap:n szervezett nagy földhitelintézetünket akarta egy részvénytársasági alapon szervezett takarékpénztárral szövetségre bírni. Ha ilyen szervezet keretében, t. képviselőház,