Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

428 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. tokára be nem lesz kebelezhető, és megcsinálja másodsorban akkor, ha az illető birtokos hajlandó belemenni abba, hogy a Landschaft által adott jelzálogkölcsön kétharmada után félszázalékos, a kétharmadtól öthatodig terjedő kölcsön után pedig kétszázalékos amortizáczionális kvótát fizet mindaddig, a mig a földbirtokáról azok a hátul álló jelzálogterhek letörlesztve nincsenek, a melyek mégegyszer olyan drágák, mint a Landschaft kölcsönei. (Helyeslés a haloldalon). Ezen földtehermentesitési akcziónak, t. képviselőház, talán legérdekesebb vonása az, hogy ez a hatalmas intézet az államnak semminemű támogatását akcziója keresztülvitelére igénybevenni nem óhajtja. És ez biztosítja talán a legjobban ennek az akcziónak sikerét. Ez bizonyítja azonban, t, képviselőház, hogy — sajnos — mi jelenlegi pénzügyi és mezőgazdasági viszonyaink között ilyen radikális akczióra ma még, — a mikor úgyis képtelen volna a magyar gazda földbirtoka jövedelméből ilyen magas amortizáczionális kvótát fizetni, — nem gondolhatunk. Mi csak 50 százaléknyi értókig bocsáthatunk még ki zálogleveleket és ezeket a zálogleveleket is, mint az utolsó évek példája mutatja, képtelenek vagyunk biztos kézbe helyezni el. Ausztria és Poroszország már ezelőtt is a kétharmados megterhelcsi értékhatárnál tartott és el tudta biztos kezekbe helyezni zálogleveleit és meg vagyok róla győződve, hogy Poroszország az öthatodos megterhelés alapján kibocsátandó zálogleveleit is nemcsak, hogy biztosan el fogja tudni helyezni, hanem magában Poroszországban fogja eladni, a mire mi, hogy hazánkban teremtsünk kizárólagos jhaezot papirjainknak, sajnos, egyáltalában nem gondolhatunk. Az állam garancziájára pedig ezen akczió keresztülvitelénél nem számithatunk. Nem számithat erre Poroszország sem, daczára, hogy ott mélyen és őszintén átérezik a földbirtok eladósodottságának nagy hátrányát. De nem gondolhatnak ott sem egy olyan garancziának az államra való áthárítására, a melynek előnyeiből senki, egyetlenegy gazda, de a gazdasági élet többi rétegei és faktorai sem volnának kizárhatók, de a melylyel, ha mindenki élni akarna, olyan milliárdokra és milliárdokra rugó koczkázat háramlanék az államra, a melyet nyugodt lélekkel reáháritani nem lehet. (TJgy van !) Épen ezért, t. képviselőház, mi Poroszország mögött messze elmaradó mezőgazdasági, pénzügyi és birtokárviszonyainknál fogva ilyen radikális tranzakezióra ma még nem gondolhatunk. (Igaz! TJgy van! Helyeslés a baloldalon.) De törhetünk talán nehezebb, talán tekervényesebb utakon, — és igy lassabban — ugyanerre a czélra, amely mindnyájunk előtt kell hogy e kérdésnél lebegjen: e drága kölcsönök letörlesztésének megkönnyítésére, olcsóbb kölcsönökre való átalakithatására. (Halljuk! Halljuk!) Az első lépés, t. képviselőház, a pupilláris biztosíték határán túllévő utójelzálogok megszüntetésére, illetőleg konvertálására szerény nézetem szerint ma még minálunk nem ajelzáloghitel reformjának terén teendő meg. Ámbár a pénzügyi helyzet megjavulásával, a zálogleveleink iránti régi bizalomnak visszatérésével, sőt fokozódásával is idővel gondolhatunk majd a megterhelési értékhatárnak a birtok becsérték kétharmadáig való kitolására és ennek megfelelőleg a konverziónális műveletnek is egészen a záloglevelek kétharmad értékéig való kiterjesztésére. (Mozgás a baloldalon.) Azonban mindaddig, mig ennek az ideje be nem következik, más utakon kell a czélt megközelítenünk. (TJgy van! TJgy van! Halljuk! Halljuk!) Ezek a reformok, a melyek arra vannak hivatva, hogy gazdáink hitelviszonyait rendezzék, hitelképességüket egészséges módon fokozzák, s ez által őket abba a helyzetbe hozzák, hogy lassanként megszabaduljanak drága utójelzálogaiktól : a mezőgazdasági üzemhitel körében keresendők és találhatók is fel; (Halljuk! Halljuk!) és pedig a mezőgazdasági üzemhitel mindkét ágazatában: a kézi zálog lekötése utján nyerendő üzemi hitelnél ós a személyi hitelnél. Az üzemi hitel mindkét ágazatának közös jellemvonását az képezi, szemben a földhitellel, hogy sokszor rövid időre szólónak és azon czélhoz alkalmazkodónak kell lennie, a melyre kéretett. (TJgy van! TJgy van! balfelől) r Ejpen ennélfogva az üzemi hitelnek simulnia kell a mezőgazdasági élet hosszabb-rövidebb körforgásához, (ügy van! bal felől) s a mezőgazdasági üzembe befektetett forgótőke különböző időben való visszatérüléséhez, a minek illusztrálására felhozhatom például azt, hogy egészen más üzemi hitelre van szükség, ha az a czél, a melynek megvalósitására igénybe vétetett, csak a jövő aratásnál fog megvalósulni, mint ha például egy szeszgyár forgótőkéjére vagy marhahizlalásra szükségeltetik, a mikor három vagy hat hónaposnak kell lennie, vagy a midőn valamely mezőgazdasági gép beszerzésére igényeltetik, a mely csak egy-két év múlva fogja esetleg visszatéríteni a hitel utján nyert befektetést. Ebből azonban egyszersmind kitűnik az is, hogy föltétlenül téves az a különösen minálunk szinte jelszóvá vált mondás, hogy a mezőgazda üzemi hitelét teljesen ugy kell megszerezni és berendezni, mint a kereskedő és iparos hitelét. (TJgy van! a baloldalon.) A kereskedő és az iparos túlnyomóan rövid lejáratú, három hónapos hitellel dolgozik, a mezőgazda pedig a felhozott példák szerint túlnyomóan három hónaposnál hosszabb hitelt vesz igénybe. A miből egyszersmind az is következik, hogy tisztán a kereskedő és iparos hiteligényeinek, kielégítésére berendezett intézetek