Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-326
326, országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 427 eltekintve, az azelőtti 15 esztendő alatt oly nagyméretű versenyt fejtettek ki, hogy a földbirtok becsértékének első felét terhelő jelzálogos kölcsönöknek igen tekintélyes, nagy része zálogleveles kölcsönné alakíttatott át. Mindenesetre annyi tény, hogy minél kevesebb lesz az igy átalakítandó jelzálog-teher, annál könnyebben fog az fedezetre találni azon pénzértékekben, a melyeknek záloglevelekben való elhelyezése által, biztonságuk koczkáztatása nélkül, a kívánt eredményt elérhetjük. T. képviselőház ! Az a sok százmillió koronára rugó érték, a melyre itt czélzok, elsősorban árvapénzekből áll, a melyek, biztonságuk minden koczkáztatása nélkül, legalább tekintélyes részükben, záloglevelekben volnának elhelyezhetők. Az árvapénzek álladéka 150 millió-koronára rug, amely nagyjelentőségű összegből tudtommal még csak 20 millió korona sincs záloglevelekben elhelyezve. Ugyanígy nem képezhetne akadályt az sem, hogy a postatakarékpénztáraknak az 1905. év végén 68 millió koronát meghaladó betétálladéka — ámbár itt már örvendetes haladás tapasztalható, mert látjuk, hogy egy számbavehető része ezen postatakarékpénztári betéteknek ujabban is záloglevelekben helyeztetett el — a mainál nagyobb, legalább kétharmad részben záloglevelekbe fektettessék a jövőben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ugyancsak igy volna elhelyezendő a bírói letéteknek készpénzben lefizetett és az állampénztárban elhelyezett évi álladéka, a mely évenkint 50 milüó koronára rug. A közalajDÍtványi pénzek is igy volnának elhelyezendők. A köz- és magánalapítványoknak az 1905. évben 162 millió korona értékű vagyona volt értékpapírokban elhelyezve, ennek egy része pláne külföldi értékpapírokban. Ezek is a kellő törvényhozási intézkedések megtételével, a záloglevél-üzlet számára volnának megszerezhetők. Mindennél sokkal nagyobb összegre rúgnak azonban, t. képviselőház, a belföldi és a külföldi életbiztosító-társaságok díjtartalékai, a melyek a kereskedelmi törvény helytelen és hiányos intézkedései folytán a kellő állami ellenőrzésben nem részesülnek és kellő törvényes intézkedés hijján, hazai értékekben nem is helyeztetnek el. Annak a hallatlan eljárásnak vagyunk e téren a tanúi, hogy tulajdonképen a biztosítottak vagyonát képező eme díjtartalékok az államnak ellenőrzése nélkül kezeltetnek és nagyrészt a külföldre vitetnek. (Igaz! Ugy van!) Sajnos, statisztikánk nem mutatja, hogy mennyire rúgnak biztosító-társaságainknak ilyen díjtartalékai, de hozzáértő szakértők véleménye szerint ez az összeg meghaladja a 300 millió koronát. Ha, tisztelt képviselőház, ekkópen megkeressük és megtaláljuk azt a sok száz millió, talán egy félezer millió koronát felvenni képes piaczot azon záloglevelek számára, a melyek a magántőkének a jelzálogüzlet teréről való fokozatos kiszorítására vannak hivatva, akkor megtettük az első egészséges lépést azon akczió földjén, a mely akcziónak végső eredménye más nem lehet, mint a földbirtok első felét terhelő egész jelzálogtehernek egészséges, zálogleveles kölcsönné való átalakítása. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés.) Ennek aztán a magyar gazda kettős előnyét élvezné. A mig egyfelől lassan és lépésről-lépésre ki fog szoríttatni a jelzálog-üzlet teréről legalább az egészségtelen és drága magántőke, másfelől az igy kiszoruló magántőke más, ugy a gazda, mint a tőkés érdekének megfelelőbb elhelyezést fog találni. Fel fog használtatni ott, a hová természeténél fogva tulajdonképen utalva van a hazánkban forrásaiban annyira szegény személy hitelnél. Ezen egész reform annál könnyebben lesz keresztülvihető, mert megvalósításánál a kormányzattól más, mint erkölcsi támogatás nem kívántatnék. Csak azon törvényhozási intézkedések meghozatalára volna szükség, a melyek lehetővé tennék, hogy az itt felsorolt alapok biztonságuk legcsekélyebb koczkáztatása nélkül, záloglevelekben helyeztessenek el. (Élénk helyeslés.) Igy volna a siker reményével megtehető az első lépés a jelzáloghitel reformjának terén. A második, a nehezebb lépés azonban csak most következnék. (Halljuk! Halljuk!) A mikor az a kérdés merül fel: mi történjék a hátul álló, bizonytalan, és a magyar gazdának rákfenéjét képező utójelzálogokkal? Az ideális helyzet, t. képviselőház, természetesen itt is az volna, ha ezek az utó jelzálogok is zálogleveles kölcsönökké volnának átalakíthatók. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Kállay Tamás: Talán azon az oldalon nincs teher a földeken? Beck Lajos: Poroszország legújabban az 1907. év végén egy nagyszabású földtehermentesitési akczióval lépett a nyilvánosság elé. Ott t. i. egy altruista alapon szervezett, nyilvánossági jelleggel biró földhitelintézet, az Ostpreussische Landschaft olyan iöldtehermentesitési tervezetet dolgozott ki — és azt el is fogadták — a melynek értelmében ez a nagy földhitelintézet hajlandó a porosz föld becsértékének öthatod értékéig terjedő minden terhet olcsó, az amortizácziónális kvótával együtt 4%-os zálogleveles kölcsönné átalakítani. Nyáry Béla: Milyen árfolyammal? Beck Lajos: Hajlandó ez a pénzintézet ezt megtenni . . . Egy hang (a jobboldalon) :• Milyen ár mellett ? Beck Lajos: Négyszázalékos kamat mellett. (Zaj és közbeszólások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Beck Lajos : Ha az illető adós, elsősorban egy olyan bekebelezési tilalmat vezettet be a telekkönyvbe, a melynek értelmében más jelzálogteher ezen Landschaft terhein felül bir54*
