Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

426 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. Beck Lajos: Ki fogom mutálni, hogy nem vagyunk tul. (Zaj. Elnök csenget.) Ugyanezen a jogászgyűlésen a porosz földbirtokon nyugvó reál- és személyi adósság összesen 10 milliárd márkára becsültetett, a miből 8V3 miliárd esvén a jelzálogteherre, ez a porosz földbirtok 40°/o-os eladósodását jelenti. Ezt konstatálva, a szakvélemény, sürgősen szükségesnek mondta egy meglehetősen radikális földtekermentesitési akczió inaugurálását. Ha már most ennek konstatálásával a magyar föld eladósodását nézzük egy pillanatra, a földbirtok értékéhez viszonyítva, és elfogadjuk számitásaink alapjául Eellner professzor azon kimutatását, hogy a magyar földön összesen 4.111 millió jelzálogadósság van, akkor ez, a hitbizományi és igy túlnyomó részben adósságmentes magyar földtől eltekintve, a szabad magyar földnek 40°/o-os eladósodását jelenti, ugyanannyit tehát, mint a mennyinek konstatálásával a poroszok a földtehermentesitési akczió bevezetését föltétlenül szükségesnek tartották. Meg kell azonban jegyeznem, hogy más számitások szerint a magyar földbirtok már 75°/o-nál is magasabban el van adósodva. (Mozgás.) Azonban, ha teljes tárgyilagossággal akarjuk megítélni a kérdést, hogy szükség van-e ilyen földtehermentesitési akczióra, akkor azt is meg kell nézni, hogy milyen minőségű ez a teher és / nemcsak azt, hogy mennyi a teher maga. És ennél a vizsgálatnál az a kérdés nyomul előtérbe, milyen a magyar földbirtok terhének a minősége, az adós gazda szemjiontjából ? T. képviselőház! Elvitázhatatlan igazság, hogy a jelzáloghitelnek az a formája a legegészségesebb, a mely záloglevél alapján amortizaczionális, a hitelező részéről föl nem mondható kölcsön alakjában nyujtatik. Ez azért áll, mert a záloglevél azon tulajdonságánál fogva, hogy tőzsdei árfolyammal bir, és ennélfogva bármikor értékesíthető, kiegyenlíti azt az ellentétet, a mely máskülönben fenforog, a hitelező tőkés azon követelése között, hogy a földbe befektetett és kölcsönadott tőkéjét bármikor visszaszerezhesse és fenforog másrészt az adós gazda azon törekvése között, hogy a kölcsönvett és a földjébe befektetett tőkét minél nyugodtabban, gazdasága természetének minél megfelelőbb módon gyümölcsöztethesse. Ennek a zálogleveles formának amortizaczionális jellege, a mint jól tudjuk, takarékosságra neveli gazdáinkat és megmenti őket attól, hogjr túlságosan luxuriózus, anyagi viszonyaiknak talán meg nem felelő építkezésekre vagy birtok-akvizicziókra ragadtassák magukat, mig ellenben a hitelező részéről való föl nem mondhatósága azt az előnyt rejti magában a gazda részére, hogy a pénz olcsóbbodásával kölcsönét bármikor stornírozhatja, hogy olcsóbb kölcsönt kössön. Ha a zálogleveles kölcsön ezen tulajdonságát és előnyeit a nem zálogleveles kölcsön felett konstatálva, nézzük röviden azt, hogy a magyar földbirtokon levő tényleges jelzálogos teherből mennyi van ilyen egészséges zálogleveles formába öltöztetve (Zaj. Halljuk! Halljuk I Elnök csenget.) és mennyi az egészségtelen jelzálogos teher formájába, akkor a következő eredményre jutunk: A hitelintézeti összes föld- és Mzbirtokra nyújtott jelzálogkölcsön-állomány, tehát a zálogleveles és a nem zálogleveles együtt 2389 millió koronára rug. Ebből a földbirtoké 1670 millió korona. Miután, sajnos, nincs hivatalos statisztikánk arról, hogy mennyi esik a zálogleveles teherből a földbirtokra és mennyi a házbirtokra, mert a magyar hivatalos statisztika csak általában disztingvál a jelzálogteher tekintetében föld- és házbirtokra eső jelzálogos kölcsönök között, ennélfogva egy eddig még talán meg nem ejtett arányszámítás alapján ezt a két számot, t. i. a 2389-et arányba állitva az 1670-nel, kaphatjuk csak meg, hogy a magyar földbirtokokon hitelintézeti zálogleveles teher összesen 1037 millió korona van. Ha már most nemcsak a hitelintézeti kölcsönt nézzük, hanem az összes magánosok és alapítványok által adott kölcsönöket is, a melyek a magyar földbirtokot terhelik, és ha a számítás alapjául elfogadjuk a már előbb felvett számot, vagyis a magyar birtok becsértékének első felét terhelő 4111 millió koronára rugó összértéket, akkor látjuk, hogy ezen 4111 millió korona összes jelzálogos teherből csak 1057 millió korona van egészséges, zálogleveles formába öltöztetve, mig 3054 millió korona nem egészséges, többnyire magánkézből eredő, ennélfogva bizonytalan és drága jelzálogteher nyugszik a magyar földen. (Ugy van I Ugy van I) Ennek konstatálásával, t. képviselőház, világosan áll előttünk legalább is az első megteendő lépés a jelzáloghitel reformjának terén oda törekedni, hogy mielőbb ilyen zálogleveles kölcsönökké lehessen a magyar tényleges j elzálogtehernek minél nagyobb részét átkonvertálni. (Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Ezen átváltoztatás, t. képviselőház, a niennyiben a földbirtok becsértékének első 50%-ára vonatkozik, talán nem fog túlságos nehézségbe ütközni. A kérdés, mint közbeszóló Éber t. képviselőtársam helyesen megjegyzi, tisztán azon fordul meg, tudunk-e piaczot teremteni olyan értékű záloglevélanyag részére, (Felkiáltások: Ez a haj!) mint a mennyinek elhelyezésére szükség van, hogy a földbirtok becsértékének első felét meg terhelő nem zálogleveles kölcsönök ilyenekké átalakíthatók legyenek % (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Statisztikánk fogyatékossága folytán, sajnos újból nem vagyunk ahban a helyzetben, hogy számszerűleg és pontosan konstatálhassuk, hogy ebből a jelzálogteherből még mennyi a konvertálatlan, nem zálogleveles kölcsön? Sok az talán nem lehet, már csak azért sem, mert a magyar I jelzálog-intézetek, az utolsó 3—4 esztendőtől