Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 19Ö8 május 18-án, hétfon. 423 hogy a nép miként beszél róla, tudom, hogy ez a gróf ur 7-8000 aoldas mágocsi birtokán csak azért csinál belterjes gazdálkodást, óriási szőlőtelepitvényeket honosított meg csak azért, hogy az ő uradalma körül lakó földműves nép télen-nyáron jövedelmező foglalkozást kapjon. Sok ilyen birtokost az országnak! (Helyeslés.) Egy hang : Nem lehet egyet kipéczézni. Mezöfi Vilmos: Akár jó néven, akár rossz néven méltóztatik venni — van jogom azt mondani, hogy nem azért adatott annak a Pallavicini urnak az a 100.000 hold föld, hogy o azt kiuzsorázni engedje nagybérlők kezén, hanem azért adatott neki az az óriási, föld, (Zaj.) hogy a birtoka körül lakó nép, a kisgazdák és munkások ezrei az ő földjén munkájuk után jövedelmező foglalkozást kapjanak. Ha ezt a t. képviselőház helyteleníti és ellenzi, akkor mély tisztelettel kérdem: miért mondta Nagy Emil ur ezeket? Nagy Emil ur, a kit helyeselni, a kinek tapsolni méltóztatott, arra az álláspontra helyezkedik, hogy központi hivatal utján, könyörgéssel talán majd rá lehet venni ezeket a nagybirtokosokat, hitbizományi urakat, latifundium-tulajdonosokat, hogy apró bérletekben adják ki a kisgazdáknak és földműves munkásoknak a földjüket. Erre mondom én, hogy a könyörgés nem használ semmit, könyörgéssel nem lehet egy ország helyzetén javítani, könyörgéssel önző földbirtokos urak szivét meglágyítani nem lehet. Törvényes intézkedések kellenek. Ha már megvan ebben az országban az a szerencsétlenség, hogy 17 millió hold kötött föld, ha megvan az a szerencsétlenség, hogy három millió kisgazda alig bir valamivel többet ez országnak földjéből, mint 25.000 nagyúr, akkor ezt a kiáltó igazságtalanságot, ezt a kiáltó visszaélést a földbirtokban orvosolja legalább ugy a törvényhozás, hogy törvénynyel kényszerítse a nagybirtokok urait, hogy ne egyes nagybérlőknek adják oda a földeket, a kik kisebb bérlőknek adják, ezek talán még egy harmadik bérlőnek és igy uzsorázzák ki azt a nyomorult szegény magyar parasztot, hanem adja egyenesen a földműves kisgazdának és munkásnak. (Nagy zaj.) Molnár Jenő: Hát ez helyes! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Mezöfi Vilmos : Hivatkoztam boldogult TJray Imre képviselő urnak 1902. márczius hó 13-án a földmivelésügyi tárcza költségvetésénél tartott beszédére, mely alkalommal ő egy másik nagybirtokra a következőket mondotta. Azért idézem ezt a pár sort, hogy a képviselőház és az ország előtt nyilvánvalóvá tegyem, hogy a nagybirtok nemcsak anyagilag köti le és teszi függővé a körülötte élő földmives- és kisgazda munkásnépet, de még a lelkiekben is, még a közigazgatásban is, még minden más életmegnyilvánulásában is rabszolgává alacsonyítja le a munkásnópet. Uray képviselő ur megczáfolatlanul, mondotta a képviselőházban a következőket: (Olvassa): »Es az a szerencsétlen nép hogyan járt ezzel a Schönborn-uradalommal ? Ez a grófi uradalom a politikai és közigazgatási tisztviselőket sorban, szolgabirákat és községi jegyzőket belevéve, deputátummal látta el az összes hivatalnokokat. Fát, szénát, mindent ő szolgáltatott és ennélfogva nem lehet csodálni, hogyha az alispántól kezdve le az esküdtig meg az utkaparóig mindenféle állást úgyszólván ő töltött be. Ha valaki egy községben biró akart lenni, csak az lett, a kit az uradalom akart«; — igy van ez másutt is, igy van talán mindenütt Magyarországon — »ha valaki pap akart lenni, csak az uradalom segítségével lehetett az.« És már most méltóztassanak megnézni azt a helyzetet, mi történt akkor, ha annak a szegény embernek baja volt? Ha elment a szolgabíróhoz, ha elment az alispánhoz, igazságot nem kapott sehol, mert mindenütt az uradalom gyakorolta a befolyást. Annak csak az Úristen, meg Mária Pócs volt meg, mert ha földön keresett igazságot, azt meg nem találta soha, sehol. A törvény és a közigazgatás összes faktorai csak elnyomatásán dolgoztak, de nem előmenetelén*. Ezt mondta TJray Imre 1902-ben és én állítom, hogy szavai ma is igazak, állítom, hogy az ország nagy részére szavai ma is állanak, állítom, hogy az uradalmak ma is ilyen befolyást gyakorolnak a népre, mint gyakoroltak akkor. Ez is bizonyítja, hogy a hitbizományok, a latifundiumok megérettek ma már arra, hogy kisajátittassanak, hogy az állam által megváltassanak, hogy miként 1848-ban a nagy Kossuth Lajos szellemétől áthatottan a törvényhozás a nagy népfelszabaditást eszközölte, olykép a mostani vagy a jövendő törvényhozás ezt a felszabadító nagy munkát végre kell, hogy hajtsa. (Zaj.) Nagy elégtételemül szolgál, örvendek rajta, hogy ebben a követelésben immár nem állok egyedül. Nem a képviselőház tanácskozó termén kívül állókra gondolok, mert tudom, hogy az én szavamban millióknak a vágya, óhaja és kívánsága nyer kifejezést, bármennyire ellenmondanak és bármennyire adnak nemtetszésüknek a t. képviselő urak kifejezést. Molnár Jenő : Mikor Uray mondta ezt, akkor helyeslés volt a szélsőbaloldalon. Nemes Bertalan: Most sem szólt senki egy szót sem ellene! Mezöfi Vilmos: De nagy elégtételemül szolgál, hogy ebben a törvényhozásban is akadnak már hangok, akadnak már férfiak, a kik ennek a követelésnek szószólói. A balpárt egyik t. tagja, báró Thoroczkay Viktor t. képviselő ur május hó 14-iki beszédében ezeket mondotta, s mert nem volt itt akkor a földmivelésügyi miniszter ur, azért olvasom fel beszédének ezt a részét ...