Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

424 3%6. országos ülés 1908 májas 18-án, hétfőn. Darányi Ignácz, földmivelésügyi miniszter: i Olvastam. (Derültség.) Mezöfi Vilmos: . . . hogy az igen t. földmivelésügyi miniszter ur az ő elitélő nyilatkozatában és szavaiban — a mire el vagyok készülve — ne csak engem érintsen, hanem báró Thoroczkay Viktor képviselő urnak is juttasson belőlük, felolvasom: (Olvassa.) »Sajnálom, — mondotta gr. Thorotzkai szó szerint — hogy nincs itt a t. földmivelésügyi miniszter ur, hogy megkértem volna, hogy akkor, a midőn az általa annyiszor megígért telepitési és parczellázási törvényjavaslatot benyújtja, bizonyos alapgondolatokat vegyen át abból a törvényjavaslatból, a melyet én terjesztettem a ház elé és a mely ma is a ház asztalán fekszik. Nevezetesen arra kénem, hogy először is mondja ki, hogy a telepités és parczellázás állami feladatot képez, másodszor, hogy a magánparczellázás, különösen pedig üzleti parczellázás tilos és csakis a kormány hozzájárulásával engedhető meg egyes esetekben ; harmadszor pedig, hogy az állami telepités és parczellázás czéljaira az 1881: XLI. t.-cz., mely a kisajátításról szól, kiterjesztessék, még pedig elsősorban a hatósági felügyelet alatt álló birtoktestekre, nevezetesen a községi, állami közbirtokossági és egyházi birtokok kisajátítására. Mert addig nem fogunk Magyarországon helyes gazdasági politikát követni, míg nem indítjuk meg ezt az erős és nagy akcziót, hogy ezek a közös birtokok egészen felszabadittassanak és a nép között szétosztassanak. Hát nekem nagy elégtételem, t. képviselőház, hogy ezt egy báró mondja, a ki, magam is ugy tudom, 3000 holdnak az ura. Egy hang a (a jobboldalon): Csak volt! Fenyvesi Soma: Ez demokrata felfogás? Elégtétel, ha egy báró mondja. (Zaj.) Elnök: Kérem Fenyvesi Soma képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Mezöfi Vilmos: Ha Fenyvesi képviselő ur nem mondja, akkor meg kell egy báróval elégednem. (Derültség.) Törvényjavaslatában azt mondja br. Thoroczkay Viktor, a melyből csak egy paragrafust akarok felolvasni, mert dokumentálni akarom ország-világ előtt, hogy ma már nem állok egyedül a törvényhozásban e követeléssel, hanem tiszteletre méltó férfiak velem egy véleményen vannak, és ezért nagy a reményem és bizalmam, hogy a minek meg kell lenni, az meg is fog lenni, mondom, ezen törvényjavaslatban, a mely a ház asztalán fekszik, de a melyet a képviselőház még nem tárgyalt, br. Thoroczkay Viktor a következőket mondja, (olvassa): » Állami telepitési czélokra, mindennemű kötött, vagy nem kötött birtok megvehető, vagy hivatalosan kisajátítható és e végből a kisajátításról szóló 1881: XLI t.-cz. határozmányai az állami telepitési és parczellázási czélokra szükséges birtokok vagy birtok részek megszerzésére is ki terjesztetnek.« Az indokolás figyelemre méltó szavakban erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa) : »A törvényjavaslat el van készülve arra az ellenszenvre, a mely valószínűleg támadni fog bizonyos oldalról a kötött és nem kötött birtokoknak telepitési czélokra való törvényes kisajátithatása miatt. Ezzel a kérdéssel, bármennyire fájó is egyeseknek, le kell egyszer számolnunk. Le kell pedig számolnunk vele addig, a mig békés állapotok keretén belül ezt megtehetjük és ne várjuk be a viszonyok oda fejlődését, hogy a kényszer behatása alatt kellemesen megfelelő kompenzáczió nélkül megadnunk azt, a mit most békésen jószántunkból, megfelelő kompenzáczió és törvényes kereten belül megadhatunk.« A miket én elmondottam, t. képviselőház, a mit a földmivelésügyi költségvetés bírálata kapcsán a képviselőház elé terjesztettem, annak czélja csak az volt, hogy bebizonyítsam a t. ház előtt és az ország előtt, hogy a földmivelésügyi miniszter ur 82 milliós költségvetése nem ér semmit abban a tekintetben, hogy Magyarország pusztulását feltartóztassák. Nem akadályozza meg, hogy évente 8000 kisgazda menjen tönkre, évente 19—20 ezer árverés történjék, évente százezer ember kivándoroljon, és hogy pusztulás és nyomor rakjon fészket jobban és jobban a magyar nép gunyhóiban. Eme szörnyű nagy veszedelmeknek az orvoslására ez a 82 milliós földmivelési költségvetés semmiféle irt, és semmiféle orvosszert nem tartalmaz. Jól tudom, hogy a föld igazságtalan megoszlásán kivül van más is, a mi okozza a magyar nép romlását. Tudom, hogy a kötött föld és a kötetlen nagybirtok nyomása és átka mellett, van még más is, a mit orvosolni kell, ebben az országban. De nem tartozván szorosan a földmivelésügyi tárcza keretébe, túllépném az elém szabott kereteket, hogyha reá akarnék utalni az igazságtalan adórendszerre, a mely szintén a nagybirtoknak kedvez, a kisbirtok rovására, túllépnék hatáskörömön, ha az ármentesitő társulatok okozta nép kizsarolásra utalnék, ha a közigazgatás sok kis-nagy bűnét hoznám most a képviselőház elé; az sem tartozik e tárcza keretébe, hogy bizonyítsam azt is, hogy az önálló vámterületre is szükség van a magyar föld termékeinek jövedelmezőbb értéke sitése szempontjából. De ha már a kormány 10 esztendőre feladta az önálló vámterülethez való jussunkat, legalább emelkedjék fel arra a magaslatra, hogy lássa be, hogy ebben az országban, legelső sorban a föld szabaddá tételére van szükség és arra, hogy a földéhes kisparasztokat, a földmíveseket megélhetéshez, tehát földhöz juttassuk, mert ez az egyetlen mód, a melylyel megmenthetjük az országot. Ez lennne az igazi nemzetet erősítő, hazát megmentő politika. Ezen a politikán