Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 419 ság, holott pedig a telepítés elsősorban azoknak szükséges, és azoknak kedvéért kellene, hogy történjék, a kiknek nincsen földjük, a kik földhöz akarnak jutni, és nem azoknak kedvéért, a kiknek már ugy is van földjük. A t. földmivelésügyi kormány csak azokat telepiti, a kiknek vagyonkájuk van, a kik a földbe befektetést tudnak eszközölni, a kik a földet megváltani, vagy évi részletekben törleszteni tudják. Mit mond Rubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója, — ezt hangsúlyozom újra — a ki nem szocziáldemokrata, de a szocziáldemokratáknak esküdt ellensége, könyvének 31. oldalán? Szó szerint ezeket mondja (olvassa) : » A nagy latifundiumok által környezett határnélküli községeknél, legyen az kötött vagy szabad forgalmú birtok, kisajátítás utján kell a községek határát megnagyobbítani, ép az imént jelzett telepítési bizottság működésének bevonásával. Bármennyire idegenszerűnek is tetszik a dolog itt, más megoldást találni nem lehet, mert az a társadalmi béke fentartása érdekében tarthatatlan állapot, hogy 3—4000 lakossal biró községek csak ép annyi földterülettel bírjanak, a min a község felépül s maguk a község lakosai csak mintegy munkás-kolónia jöjjenek tekintetbe«. Tehát Rubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója elmondja ebben a könyvében, hogy kisajátítás utján kell a község határát megnagyobbítani, akár a kötött, akár a szabadforgalom birtok elvételével. Ismerjék be, hogy ő nem izgató, ő nem hazátlan bitang, hanem a nagybirtokosok képviseletének, az O. M. G. E. igazgatója, méltóztassék őt megczáfolni, méltóztassék neki bebizonyítani, hogy a nagybirtok, a hitbizományok, egyházi földek azok, a mik nagygyá hatalmassá teszik Magyarországot és biztosítják Magyarországnak még ezer éven át való fennállását. Rubinek Gyula kimondja nyíltan, »Parasztszoczializmus« czimü könyvében, hogy ki kell sajátítani a községek határát, akár kötött, akár szabad földek állják útját a községnek. És hogy ha én ehhez csatlakozom, a mit Rubinek Gyula az 0. M. G. E. igazgatója javasol, akkor miért neveznek el lázitónak és izgatónak ? De, t. képviselőház, nem csak ő beszélt igy, hanem egy másik igen érdekes, tanulságos könyv is került a kezembe. Komoly ember irta: Rácz Gyula, Megjelent 1906-ban és a czime »A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása«. Nagyon érdekes és tanulságos könyv, nagy szorgalommal összegyűjtött adatok vannak benne. Többek közt ezt mondja (olvassa): »Az önálló gazdák számának igen nagy és rohamos hanyatlása, mely már a nemzeti krízis jellegével bir, még szembeötlőbbé válik, ha a Dráván innen, a tulajdonképeni Magyarország főösszegét vizsgáljuk. Ugyanis a Dráván inneni Magyarországban még félmillióval, azaz 12%-kal lett nagyobbá a jórészben birtoktalan keresők száma: ugyanakkor 76.650 önálló gazdával, azaz 5%-kal lett kevesebb a földbirtokosok száma. Mert 1890-ben 1,613.742 önálló gazda volt Magyarországon, 1900-ban pedig már csak 1,537.092 birtokost talált a népszámlálás; tiz év előtt a mezőgazdasági keresőknek 36

0

;

o-a, tiz év multán már csupán 31°/o-a volt önálló birtokos gazda, azaz évente 7665 önálló gazda pusztult el. jobbára a magyar vidékeken. Országrészek szerint a Duna balpartján csökkent az önálló birtokosok száma 7068-czal, a keresők 35 százalékáról 31 százalékára. A Duna jobbj>artján 2769-czel, a keresők 32-ről 29 százalékra; a túlnyomóan magyar Duna—Tiszaközén 12.079 gazda pusztult el, a keresők 32-ről 29 százalékra. A magyar Tisza baloldalán 15.082 önálló gazda jutott tönkre, évente több ezerötszáz birtokosnál, a hanyatlás 5 százalék ; a Tisza—Maros-szögének magyar területein pedig az elpusztult gazdák száma már 27,32l-re emelkedett, évi 2732 elpusztult birtokossal.« Szóval — igy fejezi be Rácz Gyula — »Ha a kedvezőtlen jelenségek mellett . . . még kiemeljük azt, hogy az önálló mezőgazdák száma csak a magyar anyaországban csökkent közel 77,000-rel, mig a társországokban, Horvátországban az önálló gazdák száma 28.841 gazdával szaporodott a lefolyt évtized alatt, ugy a pusztulás képe még vigasztalanabbá válik.« Vagyis 77,000 gazda, önálló birtokos pusztult el Magyarországon tiz év alatt; ellenben Horvátországban ez idő alatt 28.000 önálló gazdával szaporodott a gazdák száma. Mit bizonyít ez, t. képviselőház ? Azt, hogy Magyarországon sokkal szomorúbbak, vigasztalanabbak a földbirtoklási viszonyok, mint pl. Horvátországban. Mert azt nem akarom mondani, hogy ennek a földmivelésügyi kormány politikája az oka. Nem akarom ezt mondani, de igenis, ezek után a statisztikai adatok után merem állítani, hogy ha Magyar-országon évről évre pusztul, mindig kevesebb lesz az önálló birtokos, mindig kevesebb kézben összpontosul a nagybirtok, ellenben Horvátországban a földből élő kisemberek száma szaporodik, akkor ennek egyedüli és kizárólagos oka az, hogy Magyarországon elrémítő és elszomorító a földbirtok elosztása, a földbirtokban való magántulajdonnak a rendszere. T. kéj)viselőház! Még egy igen szomorú adatot óhajtok a t. ház figyelmébe ajánlani. A földmivelésügyi miniszter az összkormány jelentésében elmondja, hogy 1891-től 1906-ig a telekkönyvi birtoktestek forgalma mekkora volt. (Halljiih!) E statisztikai kimutatásból látom, hogy 1901-től 1905-ig átlag minden esztendőben szerződés megkötése által előállott birtokváltozási eset volt 424.301; végrehajtás általi birtokátiratás történt ugyanez idő alatt minden esztendőben átlag 19.610. 53*