Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-326
420 326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. Ha ezt figyelembe veszi a t. képviselőház ha tekinti ezt az elszomorító, csalhatatlan adatot, arra a szomorú eredményre jut, hogy bár szerződés által átíratott 424.301 birtoktest mindegyikére, nem lehet azt mondani, hogy gazdája az utolsó kétségbeeséstől hajtva irattá azt át; hanem eladás, örökség, elajándékozás vagy más okok is fenforoghattak ennek az óriási számnak előidézésében. De ha azt látjuk, hogy pl. 1891-ben csak 310 birtoktestet irtak át Magyarországon, ellenben 1905-ben már 424.000-et, vagyis százezernél több birtoktestet, akkor lehetetlen elzárkózni attól, hogy az átíratott birtoktestek tulajdonosai közt sok olyan birtokos volt és van, a ki azért vált meg birtokától, mert az árveréstől akart menekülni, mert ha át nem íratja birtokát, akkor elvész a birtok. Az ái-verés statisztikája is igen szomorúan beszél. 1891-ben csak 15.000 birtoktestet árvereztek el Magyarországon, míg 1905-ben már 19.610 ilyen elárverezett birtoktest volt, tehát 15 év leforgása alatt majdnem 5000 birtoktesttel több került Magyarországon árverés alá egy év alatt. Ezek az adatok, t. képviselőház, vigasztalanok. Bizonyítják azt, hogy Magyarországon már nemcsak a földműves munkás proletár, a kinek semmije sincs, nemcsak a kubikos, a béres, a napszámos, az a földhöz ragadt szegény ember, a kit a proletár jelzővel nevezünk meg, hanem Magyarországon már a törpe- és kisgazdák százezrei is proletárizálódnak, a szegénységbe sülyednek, mert évenkint, a mint Rácz Gyula statisztikai kimutatásából bebizonyította, átlag 8000 kisbirtokos pusztul el Magyarországon és 20 birtoktestet árvereznek el. Es ebben a részben a nemzeti kormány uralma nem teremtett jobb helyzetet. A kis földbirtok tönkremenetele, a kisbirtokosok koldusbotra jutása csak olyan óriási mórtékben halad előre most is, mint haladt előre a Tisza Kálmán, a Tisza István, Széll Kálmán vagy Bánffy Dezső miniszterelnökségének idejében. T. képviselőház ! Nagy figyelemmel hallgattam Nagy Emil t. képviselőtársamnak a költségvetés általános vitájánál elhangzott beszédét és abból a beszédből különösen egy dolog volt, a mely megragadta figyelmemet. Nagy Emil képviselő ur beszédének az volt az alaphangja: szakítani kell a 48-as és 67-es számpolitikával. Szakítani kell a közjogi szó'rszálhasogatással, rá kell térni a kisemberek felsegélyezésének politikájára. Molnár Jenő: Igen, de egyúttal meg kell hagyni a hitbizományokat! (Zaj. Elnök csenget.) Hódy Gyula: A kisemberről eléggé gondoskodik Darányi. így még nem gondoskodtak. Mezőfi Vilmos: Az' volt Nagy Emil t. képviselő ur beszédének alaphangja, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat meghozatalakor a nép elé uj jelszavakkal kell lépni, uj jelszavakkal, a melyek a népet a szegény sorsból felemeljék, a melyek uj irányt, uj gondolatot ébresztenek a nép lelkében, hogy hite legyen és bizalma az uj parlament férfiai iránt. Nagyon osztozom Nagy Emil t. képviselő ur e felfogásában. Május 14-ón tartott beszédében azt az elvet magyarázza, azt a gondolatot népszerűsíti itt a képviselőház előtt, hogy valamely olyan központi szövetséget, vagy szövetkezetet kell létesíteni, a mely Magyarország nagybirtokosait, kitbizományok és egyházi földek birlalóit olyan megállapodásra tudja juttatni, hogy földjüket ne adják egy tagban uzsoráskodó nagybérlőknek, hanem adják ki földjüket apró parczellákban kisgazdáknak és földműves munkásoknak. Mondom, ezt a gondolatot népszerűsítvén Nagy Emil t. képviselő ur, többek közt a következőket mondja (olvassa): »Én teljesen elismerem, hogy semmiféle nagybirtokostól vagy jaüspöktó'l azt a fáradságot nem kívánhatom meg, hogy mondjuk 10—12 bérlő helyett 8—10.000 bérlővel vesződjék egyenként.« Ezt nem ismerem el, mert kinek a jó Isten adott 100.000 hold földet, érdemelje meg ezt azzal, hogy vesződjék, ha kell, 10.000 kisgazdával és juttason a 100.000 holdból valamennyinek annyit, hogy családjával tisztességesen megélhessen és elégedjék meg a nagybirtokos azzal, ha a paraszt a munkájának eredményéből megfelelő részt jutat neki. Továbbá azt mondja Nagy Emil t. kéjoviselő ur (olvassa): ». . . és az illető hátralékosokkal, mikor jönnek könyörögni érte, mindegyikkel egyenkint külön tárgyaljon. Ezt józanul kívánni nem lehet és szerény politikámban félistenekkel nem is kívánok számolni, hanem való emberekkel és a politikának ezt a kívánságát a való emberek természetéhez kívánom idomitani. Már most egyszerű a megoldás«. Ez nagyon érdekes. Itt következik Nagy Emil javaslata (olvassa): »Ott van az Országos Központi Hitelszövetkezet, vagy ha az nem tetszik, tessék csinálni másikat. Nekem személyesen fejezték ki egyházi főméltóságok azt, hogy: kérem kéj>viselő ur, a mely perezben összeáll öt-hatszáz parasztember egy szövetkezetben ós én a bérösszegemet egy összegben kapom meg, kész örömmel adom ki nekik a földemet, csak azt ne kívánják tőlem, hogy én egyenkint vesződjem 600 paraszttal.« T. képviselőház! Nem hiszem, hogy egyházi főméltóságok ily ridegen beszélnének. Nem hiszem, hogy egyházi főméltóságok oly kapzsik lennének és arra fektetnék a fősúlyt, hogy egy összegben kapják a bérleti összeget, nehogy •— 600 paraszttal legyenek kénytelenek vesződni. (Mozgás.) Nem hiszem, mert felteszem, hogy az egyházi főméltóságok nem ilyenek. (Zaj. Markos Gyula közbeszól.)
