Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

418 3%6. országos ülés 1908 május i8-án, hétfőn, magyar föld már nem a magyar nép, nem a magyar honpolgárok, nem a magyar grófok, egyházfők, magyar zsidók Tagy magyar keresztények tulajdona, hanem körülbelül két millió hold föld van poroszok, francziák, osztrák nagybirtokosok kezén és ha még hozzá méltóztatnak venni azt, hogy vannak olyan magyar állampolgár hitbizománytulajdonosok is, a kik esztendőkön át jóformán sohasem időznek Magyarországon, legfeljebb néhány hétre vadászni jönnek csak Magyarországba, de azt megkövetelik, hogy esztendőről esztendőre a 10 vagy 100.000 holdnyi földjük utáni jövedelem utánuk küldessék a külföldre: akkor el fogják ismerni, hogy ezt tovább tűrni nem szabad. Ez a legnagyobb igazságtalanság és nincs jogosabb kívánság és törekvés annál, hogy elsősorban az ilyen idegen honos, vagy jövedelmét idegenben elköltő magyar honos nagybirtokosok és földesurak földjét sajátítsa ki a magyar állam. T. ház! Ez az igazságtalan földmegoszlás az, a mi kikergeti a magyar népet Magyarország földjéről. Az igen t. miniszter ur az 1906. évi, az ország közállapotairól szóló jelentésében igen érdekes és tanulságos statisztikát bocsát rendelkezésünkre a kivándorlás mérvéről és ebből a statisztikából jegyeztem ki magamnak, hogy 1905-ben kivándorolt a szűkebb Magyarországból 162.097 ember, Horvátországból kivándorolt 43.835 ember, tehát Magyarország- és Horvátországból együttcsen 205,932 ember vándorolt ki. Visszavándorolt pedig összesen 1905-ben Magyarországba és Horvátországba 26.612 ember. Tehát kétségtelen, hogy a visszavándorlás elenyésző csekély volt legalább 1905-ben, mig ellenben a kivándorlás 1905-ben óriás arányokban történt. Igaz, hogy 1906-ban és talán 1907-ben visszavándoroltak a kivándorlók, de a mint délelőtt voltam bátor ráutalni, ne bízzunk az örvendetes vissza vándorlási folyamat látásán, mert, a mint visszajöttek ezek az emberek, ép ugy erősebben és nagyobb tömegben újra ki fognak vándorolni, hasztalan hozza meg a belügyminiszter ur kivándorlási törvényét, a mely kényszereszközökkel akarja akivándorlókat itt tartani, azok csak újra ki fognak vándorolni, ha addig meg nem történik az, a mi egyedül mentheti meg Magyarország népét és tarthatja itt a földnélküli földmivescket és kisgazdákat, ha törvényhozási intézkedésekkel a hitbizományokat, az egyházi földeket és a nagybirtokokat meg nem váltja, ki nem sajátítja az állam és apró parczellákban a földmivelő népnek rendelkezésére nem bocsátja. 1886-tól 1906-ig — a kormányjelentések adataiból tudom — több mint két millió magyarországi ember vándorolt ki Amerikába, ez igazán jellemző, hogy Kanadában már mintegy 25.000 magyar telepitvényes él és Kanadában magyar telepek vannak. Kállay Tamás: Kérem, eltér a tárgytól. Kanadáról beszél! Elnök: Bocsánatot kérek, én vezetem a tárgyalást. Mezöfi Vilmos: Egész sor magyar telep létesült és most csalogatják a magyarokat NorthDacota, Carolina és New-York államokba és viszik őket az Isten tudja hová, a hol telepes vidékeket alkotnak jó magyar véreinkből, a kiket pedig ha itt lehetett volna tartani és ide vissza lehetne hozni, ha földet tudnánk nekik adni, akkor erősítenék, gazdagítanák Magyarországot. Én azt hiszem, hogy a t. képviselőház nem fogja elfogultsággal vádolni többek között Rubinek Gyulát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, ha jól tudom, igazgatóját, a ki bizonyára nem mondható sem szocziáldemokratának, sem a nagybirtok ellenségének és íme Rubinek Gyulának egy könyve van a kezemben, a melyben a nagybirtok, a hitbizomány okozta veszedelmet a következő szavakkal festi. Geréb János : Azt még gyarajDÍtani kell. Mezöfi Vilmos (olvassa) : »Az alföldi munkásnak egyik legfőbb vágyát képezi a birtokszerzés. Földre szomjazik az alföldi ember. Ez a vágya csak dicséretes és a mennyiben a szülőföldhöz való ragaszkodásban nyilvánul, ápolandó is. Hogy ez a vágy néha szertelenné válik, a birtokmegoszlás már érintett aránytalanságában keresendő legfőkép; de keresendő abban a felfogásban is, a mi a sik- és hegylakók között határozottan megkülönböztethető. A síkság lakója látóhatára nagy területet ölel fel, csak nehezen tudja felfogni, vagy egyáltalában nem akar megnyugodni abban, hogy e nagy területből egy talpalatnyi földet sem nevezhet magáénak, sőt fokozza az ez utón benne felébredt elkeseredést az is, hogy az egész látóhatár gyakran egy kézben össz]3ontosul.« Ezt irja Rubinek Gyula, midőn meglátogatta az alföldi megyéket és tapasztalta ott a rettenetes viszonyokat, megírta könyvét, elmondván benne, hogy egyedül a nagybirtokok parczellázása segíthet azokon a szomorú szoczialis viszonyokon. Könyvének 27. lapján azt irja, hogy az alföldi munkás a proletárságra mintegy örökösen kárhoztatva van és ennek ő teljes tudatával is bir. A telepítés a munkásokat nem érinti. Telepitvényes csak olyan lehet, a kinek már némi vagyona van és a teljesen vagyontalan munkás legfeljebb csak mint napszámos cserélhet helyet, de birtokhoz sem az Alföldön, sem másutt hozzá nem juthat. Ezt mondja Rubinek. Ezt is ki kell emelni, ez is bizonyítja a telepítési akczió sikertelenségét, mert csak azokat telepiti a minisztérium, a kiknek valami vagyonkájuk van, vagy van egy kis földjük, mert a szegény munkást nem telepiti az állam. Ezekkel teljesen vizbe esik az egész telepítési jótékony-