Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 májas 18-án, hétfőn. 413 esetlenség, hogy a mai szent és sérthetetlen magántulajdon uralma, ha van az államnak valami nemes akarata, czélja, béklyót köt az ö akaratára, s ez okozza azt, hogy ismétlem, Csongrád vármegyében az én választókerületemben eddig egyetlen egy munkásház sem tudott felépülni, holott a vármegyének alispánja komolyan törekszik arra, hogy ilyen munkásházak létesüljenek. Hát ugy hallom a földmivelésügyi államtitkár úrtól, — köszönöm a felvilágosítását — hogy Csongrád vármegyében 600 munkásház már létesült. De én ezt keveslem, nem 500 munkásházra van szükség, hanem Csongrád vármegyében egyedül 25—30.000 munkásházra volna szükség; és ha Csongrád vármegyében 25—30.000 munkásházra volna szükség, akkor Magyarországon legalább hatvanszor ennyire volna szükség. Ennek a czélnak előmozditására ez a pénz igen kevés, a mit különben a törvényjavaslat tárgyalásának idején is kifejtettem. ISfem tudom, hogy uj tétel-e melyben népházak létesítésére 50.000 koronát kér a t. földmivelésügyi miniszter ur. Amennyiben uj tétel, örvendek annak, hogy ilyen népházakra gondol a földmivelésügyi miniszter ur. De itt is azt vagyok bátor kérdeni, vájjon hány ilyen népházat fog létesíteni a földmivelésügyi miniszter ur ebből az 50.000 koronából? Hiszen ha a legcsekélyebb számítást veszszük is, akkor egy munkásháznak, olyan kaszinófélének éjútése legalább 5000 koronába kerül, mert ha már épít valamit az állam, és azt akarja, hogy a földmüvesmunkások kedvvel jöjjenek oda, akkor nem 2 — 300 forintos pajtát fog rendelkezésükre bocsátani, hanem falusi igényeknek megfelelő szép kis házat, s ekkor legkevesebb 5000 koronát kell erre a czélra áldoznia. Tehát legfeljebb tiz ilyen munkásházat fog létesithetni 50.000 koronából. Erre azt fogja nekem mondani a földmivelésügyi miniszter ur, hogy kérem, elégedjenek meg az urak ezzel az eredménynyel, elégedjenek meg egyelőre Magyarország 14—15.000 községében azzal, hogy tiz ilyen munkásház fog létesülni, majd évtizedek múlva lesz 1000 —2000, vagy nem tudom hány ezer. En nem vagyok ezzel megelégedve, mert ismétlem, akkor, a mikor azt látom, hogy a pusztulási folyamat napról-napra nagyobb lesz Magyarországon, a mikor azt látom, hogy a kisbirtokosok ezrével tönkremennek, a mikor azt látjuk, hogy a földmüvesmunkások ezrével vándorolnak ki, akkor nem lehetek megelégedve azzal, hogy ha ilyen csekély összegeket áldoz az állam ilyen szükséges czélok előmozdítására. A mikor pedig a lótenyésztésre nem sajnál a földmivelésügyi kormány 7 millió koronát kiadni, a mely 7 millió koronából 4 és fél millió olyan kiadás, a mely soha vissza nem fog térülni. Ilyen körülmények közt nem vagyok megelégedve ilyen kis összeggel, a mikor azt látom, hogy a lóversenyek előmozditására milliókat tud beállítani a földmivelésügyi kormány a költségvetésbe. Hammersberg László: Tessék megnézni, hogy miből! Nem az állam jövedelmeiből! (Folytonos zaj.) Hanem a totalizatőr ampjából! Elnök (csenget): Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: A mi a totalizatőri illeti, sokkal örvendetesebb volna, hogyha ez az alap egyáltalában nem léteznék, mert a totalizatőr nem más, mint az emberi szenvedélyekre való spekulálás, a legerkölcstelenebb szerencsejáték, a mely játékot minden kulturáltamban el kellene törölni, mert ez a kisembereknek romlását idézi elő és okozza azt, hogy Budapesten évrőlévre egy csomó kisember megy tönkre, mert a totalizató'rnél kizsákmányolják. Ha onnan jön, nagyon erkölcstelen forrásból jön az a pénz, a melyet a lótenyésztésre fordit az állam. De én ugy tudom és látom magából a költségvetésből is, hogy a lótenyésztés költsége ugy van beállítva a költségvetésbe, mint közköltségekből, közbevételekből fedezett kiadási tétel. Ezekben voltam bátor a munkás- és cselédügyekről nézeteimet elmondani. Dicséret illeti meg a földmivelésügyi kormányt, hogy érzéke van a népnek ama nagy panasza iránt, a mely abba nyilvánul meg. hogy nincsenek közlegelők. A legnagyobb baja az alföldi magyar népnek és állandó panasza az, hogy jószágát nem tudja hova kihajtani. Ugy látszik, hogy ezek az állandó panaszok fölhatoltak a földmivelésügyi minisztériumba is és a földmivelésügyi minisztérium ezeket a panaszokat meghallgatta. Innen ered az, hogy a költségvetés indokolásában olvasom a következőket (olvassa): »Közlegelők létesítésének, szerzésének segélyezésére, legelőj avitások segélyezésére, mintalegeíők létesítésére, mint uj kiadást 200.000 koronát vettem fel, az állattenyésztés szempontjából elsőrendű fontossággal biró azon czél előmozditására, hogy a közlegelők mindinkább fokozódó túlságos kihasználásán és elégedetlenségén, valamint nagymérvű elhanyagoltságán segíteni lehessen. Ezen összeg felhasználását akként tervezem, hogy — addig is, mig a törvényhozás ez ügyet az általam benyújtani szándékolt javaslat alapján nem rendezi — ez időpontig a mutatkozó költséghez képest legalább is ezen összeget állandóan fentartani kívánom. A községek, illetve közbirtokosságok legelővásárlásailioz nyújtandó támogatást ezen fedezet terhére nem tőkesegély, hanem a közlegelők beszerzésére fordított kölcsönök egész tartamára szóló törlesztési részletek részbeni fedezésére fogom igénybe venni.« Végül azt is mondja: »Kivételes esetben ott, a hol a községi pótadók 50°/o-ot meghaladnak, és a nép szegénysége beigazolható, ezen annuitás helyett egyszersmindenkorra szóló segély is adható «. Elismerem, hogy ez nagyon szép és üdvös törekvés, de évi 200.000 korona ennek a czél-