Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

412 326. országos ülés 1908 május 18-án^ hétfőn. nál, hanem az, hogy előmozdítsa, hogy a cselédeket ugy díjazzák, hogy felesleges legyen a külön jutalmazás. Ha az a munkaadó jól bánik cselédjeivel, akkor az állam külön jutalmazása nélkül is megmarad az a béres egy helyben. Hogy a földmivelésügyi minisztérium egy-egy ilyen jutalmazásra megjelenik, az tőle igen szép, demokratikus vonás, de semmiképen sem mozdítja elő azt a jó viszonyt, a melyre a munkás és munkaadó között szükség van, mert ezt egyedül csak az mozdíthatja elő, ha a munkaadó megbecsüli munkását, ha annyit ad neki, hogy abból tisztességesen meg tud élni. Ha ezekre a jutalmakra szükség volna, akkor ma délelőtt a kereskedelmi tárczánál egész bátran hivatkozhattunk volna arra, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur miért nem csinálja ugyanazt, miért nem ad jutalmat annak az iparosmunkásnak, a ki 25—30 évig ugyanannál a munkaadónál dolgozott. Miért kell épen a földmivelésügyi minisztérium költségvetésénél e dologgal találkoznunk? (Zaj.) Egy hang (balfelől): Hát ez baj ? Mezöfi Vilmos: Nem baj ez, kérem; csak arra utalok, hogy ilyen kicsinyes eszközökkel akarja a kormány a törvényhozás és az ország tekintetét attól az egyedül komoly törekvéstől elterelni, hogy ebben az országban arra van szükség, hogy

r a munkásokat becsületesen fizessék, hogy a kisembereknek, a kisbirtokosoknak földet nyújtsanak, hogy ennek az országnak ne a fele latifundium és hitbizomány legyen. 500.000 koronát kér a földmivelésügyi miniszter ur a törvényhozástól a munkásokkal helyes irányban foglalkozó egyének, egyletek közhasznú tevékenységének előmozditására, támogatására és jutalmazására; a gazdasági munkások helyzetének javítását czélzó intézkedésekre; gazdasági munkások és cselédek, födmüvelők jogképviseletének költségeire; az országos gazdasági munkástanács költségeire; a gazdasági munkálatok zavartalansága, s a gazdasági munkások érdekében szükséges vegyes intézkedésekre; sőt még ráadásul az országos gazdasági munkás- ós cselédpénztár központi igazgatásának nagy költségeire. Összesen 500.000 koronát! Hogy ezeket a nagy és szép czélokat hogyan lehet ezzel eredményesen megvalósítani,arravalóban kíváncsi vagyok. Különösen rejtélyes ennek a mondatnak az a kifejezése: »munkásokkal helyes irányban foglalkozó egyének jutalmazására.« Mit ért ez •alatt a kifejezés alatt a kormány ? Bizonyára azt az irányt, a mely a szocziáldemokrácziát mindenképen elitéli és a népet felvilágosítani akarja, hogy azok milyen lázítók és izgatók. Ennél a tételnél kérném a földmivelésügyi miniszter urat, hogy, ha ő a népet valóban fel akarja világosítani, gondolkozását helyes irányba akarja terelni, akkor hagyja meg annak a Néplap szerkesztőjének, a melyre, valamint a népsajtó támogatására külön 50.000 koronát kér a földmivelésügyi minisztérium, hogy hasábjait ne a szocziáldemokrácziát rágalmazó, valótlan és hazug czikkekkel töltse meg, (Zaj.) mert e czikkekkel ugyan egyetlenegy szocziáldemokrata munkást sem fog elveinek követelésétől eltéríteni; közöljön ez a Néplap olyan cikkeket, a melyek a munka teknikáját magyarázzák a földművesnépnek, a földművelés terén belterjesebb gazdálkodásra oktatják ki ós így ez a lap hasznos munkát végezne, míg, ha ilyen irányban marad, csak azt érik el vele, hogy a földművesmunkásnép, a melynek ugy is ingyen küldik ezeket a magyar-német-rutén íryelvű, az állam pénzén szerkesztett lapokat, csak azt fogja mondani, hogy nem lehet annak egy szava sem igaz, mert a mit a szocziáldemokrácziáról mondott, arról maguk tudják, hogy nem igaz. És vájjon a kormánynak az-e a feladata egy akár a parlamentben képviselt, akár nem képviselt politikai párt elveit kicsinyítse, szidja, vagy gyalázza egy olyan lapban, egy olyan iratban, amely az összlakosság adófilléreiből jelenik meg? Hiszen ennek a Néplapnak költségeihez a szocziáldemokrata munkás és földműves nép és a szocziáldemokrata érzelmű polgárság is — mert hála Istennek már ilyen is van (Ellenmondások.) és remélem, hogy még több is lesz — hozzájárul a maga filléreiből. Szabad-e azért, mert a földművesmunkások a szocziáldemokrata irány felé hajlanak, az állam által kiadott Néplapban, az állam által kiadott népies füzetekben a szocziáldemokratákat szidni, lekicsinyleni ? (Felkiáltások : Hogyne! Jól teszik!) Eitner Zsigmond: A Népszavának ós Szabad Szónak a kellő válasz! Mezőfi Vilmos: Ha nem tudja, vegye tudomásul, hogy nekem a Népszavához semmi közöm. Eitner Zsigmond: Van a Szabad Szóhoz! Mezöfi Vilmos : A Szabad Szóhoz van közöm. Csakhogy a Szabad Szónak megadni a kellő választ legfeljebb az államügyésznek lehet a feladata, de nem a kormánynak azon eszközökből, a melyeket nem azért bocsátunk a t. kormány rendelkezésére, hogy abból a pénzből pártpolitikát folytasson, hanem azért bocsátunk rendelkezésére, hogy az összességnek, a hazának ügyét mozdítsa elő. Eiíner Zsigmond: Azt a sok valótlanságot czáfolja meg benne! Mezőfi Vilmos: A gazdasági munkásházak éjaitésének előmozditására 300.000 koronát kér a földmivelésügyi miniszter ur. Volt szerencsém már a délelőtt folyamán megjegyezni, hogy ezt az összeget szívesen, nagy örömmel szavazom meg; csak azt sajnálom, hogy ilyen kicsiny ez az összeg. Újra hivatkozni akarok arra, hogy a milyen áldásos és okos dolog a munkásházak létesítése, és mint tapasztaltam, maguk a földmives munkások is szívesen látják, várják és buzgólkodnak az érdekében. De az a szeren-